Ami benned van(JM) ~ Befejezett

XI.

-Kuka! Kuka! Kuka!

-Na meg tudod! - kaptam a csokis süti után, amit Jimin kivágott a szekrényből, egyenesen az asztalra.

-Minji. - nézett rám. - Fogyni akarsz, vagy nem?

-De.

-Akkor nem csokis sütit fogsz innentől kezdve főállásban falni, hanem egy zöldséges teljes kínálatát.

-Nem gondolod, hogy ez kegyetlenség? Nem a csokis süti okozta ezt itt. - gyűrtem össze a hájt a hasamon. - Hanem...

-A csokis süti a köbön, fagyi a köbön és társai a köbön. - nevetett fel Jimin és kivette a csokis sütit a kezemből. - Egyezzünk meg. Ha azt fogod csinálni amit mondok, és ügyes leszel és kitartó, ez lesz a jutalmad. Kapsz egyet.

-Hármat.

-Kettőt.

-Legyen. - bólintottam.

-Legyen. - helyeselt Jimin is. - Nem fogsz enni csak úgy unaloműzésből, vagy kedvtelésből. Ha koptatni akarod a fogad, mint egy rágcsáló, kapj be egy répát.

-Úgy fogok kinézni, mint Tapsi Hapsi... - húztam el a számat duzzoga.

-Na és ő kövér? Jobb, mint a dadogós malac nem?

Zavart, hogy Jimin mindig nyert velem szemben. Érvelt és nyert. Ötletelt és nyert. Veszekedtünk és nyert. Egyszerűen mindig tudta, mit kell mondania, hogy meggyőzzön, hogy okosan felülkerekedjen rajtam és fel is húzzon a magatartásával, de ne legyen sértő vagy tudálékos. Tökéletesen használta a szavakat, és végül teljesen mindegy, miről volt szó, elfogadtam a javaslatát és a tanácsait, ha arra próbált volna rávenni, hogy operáltassam magam valamilyen állattá, szerintem abba is benne lettem volna.

Csak figyeltem a hátát, ahogyan kizsákmányol és a kincseimet egy szatyorba teszi. Szerencsémre neki is volt lelke és nem volt olyan brutális, hogy kidobja őket, helyette azt mondta vannak haverjai, akik értékelni fogják így nem megy kárba. Szomorúan néztem, ahogy a kis kincseim eltűnnek szemeim előtt, már majdnem sírni kezdtem annyira fájt látnom, ahogy a boldogságom forrásai búcsút intenek nekem. Jimin elégedetten tette el a táskája mellé a szatyrot és csípőre tette a kezét.

-Na, ez még csak a konyha volt. Mehetünk tovább.

-Honnan tudod, hogy van tovább? - vontam fel a szemöldököm. Élt bennem a remény, hogy talán rám hagyja a dolgot, és nem megy el kutakodni a bugyogóim közé, meglesni a legínyencebb nyalánkságokat.

-Minji, hányszor emlékeztesselek, én ugyanebben a helyzetben voltam korábban? - kérdezte szórakozottan. - Pontosan tudom, hogy olyan helyen rejtik el az emberek a cuccaikat, ahol azt hiszik senki nem fog hozzányúlni, és bármennyire klisés a dolog mert mindenki a fehérneműi közé rejti, az lenne a logikus ha nem oda rejtenénk, de mégis minden fontos titkolni való ott van. Szóval míg én a zoknimban tároltam a kis csokikám, addig te vagy a melltartód vagy a bugyid bugyrába dugtad el.

-Utállak. - néztem rá karba tett kezekkel, miközben elálltam az útjából és hagytam, hogy azt tegye, amit szeretne és oda menjen ahova csak akar.

-Sokat fogod még ezt nekem mondnai. - nevetett fel és már be is vetette magát a szobámba. - Te jó ég, gyere le. - hátrált meg a küszöbön.

-Mi baj? - dugtam be a fejemet a válla mögött a szobába, hogy megnézzem mi az, ami ennyire lesokkolta. Fejét oldalra fordította és úgy nézett rám, arcunk összesen pár centi távolságra volt egymástól. Még a lélegzetemet is visszatartottam, ahogyan tekintetem cikázott az arcának minden szegletén. Azokon a nagy szemein, kerek kis orrán, arcélén ami olyan éles és jó alakú volt, hogy féltem végighúzni rajta az ujjamat, biztosan csontig elvágta volna. Ő sem volt rest jó alaposan megbámulni engem, és nem vagyok benne biztos, de ha rövid ideig tán még az ajkaimon is elidőzött volna. Egy fokkal közelebb hajolt hozzám én pedig időben kapcsolva elálltam mellőle és megköszörültem a torkomat.

-Kérsz valamit inni? - vakargattam meg a tarkómat. Jimin nagyot nyelve hunyta le a szemeit egy pillanatra, amik mielőtt lecsukódtak volna, mintha sötétebben csillogtak volna, mint korábban. - Vizet? Főzzek teát?

-Teát kérek. - válaszolta és ismét rám nézett. - Van itthon mézed?

-Van.

-Akkor cukor helyett azt tegyél bele és egy kevés citrommal ízesítsd.

-Oké. - bólintottam és sietve elmenekültem előle, egyenesen a konyhába ahol nem olyan régen voltunk. Illata még mindig belepte a helységet, ezért nem nagyon tudtam kiszellőztetni a fejemet és sunyi gondolataim, mert a friss levegő helyett még mindig az ő parfümje szökött az orromba. Kezemet a mellkasomra csúsztattam, egyenesen a szívem fölé, ami olyan hevesen dobogott, hogy rendesen éreztem a formáját. A levegő is felforrósodott körülöttem, és megrázva a fejemet bekapcsoltam a vízforralót.

A francba is Park Jimin, ha így fogod folytatni, nem tudom, hogyan fogom bírni a közeledben.

-------------------------------------------------------

Hellou ^^

Itt is van az új rész, ami remélem elnyerte a tetszéseteket. Viszont a másik könyv alatt már elmondtam, gondolom itt is elmondom mert nem mindenki olvassa azt. Én a jövő héten gólyatáborban leszek, utána hétvégén pedig költözök kollégiumba. Utána kezdődik az egyetem és egy kicsit hozzá kell szoknom a környezethez, ki kell tapasztalnom, hogy mikor hol leszek, mit csinálok. Hétvégente haza fogok jönni, akkor fogok írni, viszont ha már tudom, hogy mikre lesznek lehetőségeim lehet hétköznap is fogok. Csak arra akarok kilyukadni, hogy az eddigi naponta három négy részek, vagy a heti részek lehet lassulnak és csak egyet írok, vagy ritkábban, csak míg meg nem szokom az egyedüllétet, minden barátom máshova ment tanulni xD Ismerkedek már, de azért félek kicsit :D Szóval ennyi lenne, szépen kérek mindenkit, hogy legyen türelemmel mert jönni fogok, megvannak a terveim, ötleteim, csak lassan <3