Ami benned van(JM) ~ Befejezett

XIV.

Lihegve próbáltam meg a kezembe nyomott ugrókötelet rendeltetésszerűen használni, nem összetörni magamat vele, sem pedig mást. Először elgondolkodtam, hogy talán Jimin azért ezt adta a kezembe, mert ha megunom a dolgokat, akkor felköthetem vele magamat, de aztán rájöttem, hogy az ugrálókötelezés nem fáraszt le annyira, de mégis érzem tőle, hogy mindenem jól megmozgatja. A mellkasomra helyezve a tenyeremet éreztem, hogy a szívem őrült sebességgel kalapál. 

-Mi az? - éreztem egy testet a hátamnak simulni, miközben egy kéz óvatosan eltolta az enyémet hevesen dobogó szívem felől s helyette a sajátját csúsztatta oda. Arcom lángba borult, ahogyan megéreztem Jimin hatalmas tenyerét a mellkasomon, egy borzasztó kényelmetlen, félreérhető és zavarbaejtő pozícióban. Már fordultam volna, hogy elhúzhassam a kényes területet az érintése alól, de másik kezével a hasamra fogott, nem durván, de határozottan és egy helyben tartott. Hálát adtam az égnek, hogy éppen kemény munkát végeztem, így jogosan akart a szívem kiszakadni a helyéről, nem pedig azért, mert egy ilyen fiú éppen tapogat. - Rosszul vagy? - suttogta a fülembe. 

-Nem. - válaszoltam, fejem oldalra fordítva, így térlátásban láttam vékony arcát, nem olyan távol az enyémtől, amint elgondolkodva vizsgálja a testem működését. - Csak szokatlan. Nem ver túl gyorsan? - kérdeztem mindent tudóan, gyanakvóan. 

-Nem. Attól függ, mitől. - magyarázta és egy kicsit erőssebben tartott maga előtt. 

-Hát most ugráltam ki a lelkemet, nem? - kérdeztem úgy, mintha ez lenne az egyetlen értelmes magyarázat és ok arra, hogy a szívem nem bír odabent nyugton maradni, amiért úgy meg van őrülve, hogy közel van a megálláshoz. 

-Értem. - válaszolta a mögöttem álló, s eltávolodott tőlem, de mintha egy aprót lökött volna rajtam előrefele. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen hangulatváltást nála, az előbb még suttogva, érzékien beszélt hozzám, alig pár centire a fülemtől, most meg így viselkedik. Csak nem megsértődött volna, amiért nem azt a választ kapta, amit akart? Mert hülye lennék bevallani neki, hogy bár az ugrálástól dobog így, nem segít hogy egy ilyen srác fogdos olyan helyen, ami azért valljuk be, nem mindenkinek szabad terület. - Akkor haladjunk tovább. Gyere ide. - ment arrébb pár méterre, a biciklikhez, amik szépen sorakoztak egymás mellett, szinte sikítva nekem, hogy válasszam őket. Mindig is szerettem biciklizni, amikor még nem éreztem úgy, hogy sír alattam és nyekereg. Mióta magamhoz képest ennyire drasztikusan megváltoztam, negatív irányba, semmilyen mozgást nem igazán értékeltem, a sétáláson kívül és azt is csak azért, mert muszáj volt. Így a biciklizéssel búcsút intettünk egymásnak, s nem is kereszteztük egymás utait egészen mostanáig. 

Mikor még Jin a barátom volt, sokat mentünk együtt a parkba, természetesen kétkeréken. Volt, hogy kölcsönöztünk kétszemélyes biciklit és úgy haladtunk. Ő ült elöl én pedig hátul, s bár sosem láttam semmit tőle, vakon bíztam benne, elvihetett volna engem akár a francba is, oda is mentem volna utána. Eszembe jutott, hogy volt, mikor nem volt kedvem tekerni rendesen, akkor csak figyeltem széles hátát és mindig nem létező mintákat képzeltem oda, mintha csak rajzoltam volna a pólójára amit képzeletben le is törlök, majd folytatom valami egész mással. Szerettem azt a fiút nagyon. Az emlékek hatására könnybe lábadt a szemem, mert nem is az bántott igazán, hogy dobott, hanem az, ahogyan megtette. Ahogyan elhordott engem mindenféle malacnak, kövér disznónak, matracnak. Már nem is nagyon emlékeztem a válogatott szavak tömkelegére, de mély sebet hagytak bennem, az biztos. Szomorú könnyeim bárhogyan próbáltam rejtegetni, csak megmutatták magukat, s ezt Jimin is észrevette. 

-Hé. - állt elém és államat megfogva rám nézett. - Mi baj? Miért sírsz? Fáj valamid? Megsérültél? Megbántottalak valamivel, vagy nem úgy szóltam hozzád? 

-Nem, nem. - töröltem meg az arcom. - Semmi ilyenről szó sincsen. Csak... 

-Csak? 

-Csak eszembe jutott Jin. - sóhajtottam remegő ajkakkal, miközben oldalra pillantottam. - Sokat bicikliztem vele, s most így tekerés közben eszembe jutottak a közös pillanatok. 

-Jó emlékek voltak? - kérdezte Jimin, arckifejezése merev volt, amire nem számítottam, végülis ha valaki, akit szeretek, összetörik előttem s én tudom az okát, igyekszek megértően nézni rá, nem pedig úgy mint egy megégett ebédre. 

-Igen. - válaszoltam az igazat. - Ő volt az első komolyabb fiú az életemben. Akit mindenki magának akart, s mégis én kaptam meg. Talán az egész az én hibám, hiszen ha nem kezdek el annyit zabálni, ha nem leszek olyan mohó és meggondolatlan, talán még mindig járnék vele. 

-Szereted még? - szólalt meg hirtelen, erre a kérdésre pedig felkaptam a fejemet és bambán néztem az előttem állóra. Mit mondjak? Tény, hogy utálom, teljes mértékben, mert megbántott, mert megalázott, mert így ért véget vele a dolog, de ugyanakkor...annyira szerettem, egy ilyen szerelem csak nem múlik el ennyire hamar...

-Én... - haraptam be az ajkam. - Én....nem tudom. Nem tudom. 

-Akkor mást mondok. - tette Jimin a karjait keresztbe. - Ha most ideállna eléd, és azt mondaná neked, hogy sajnálja az egészet, szeret és vissza akar kapni, igent mondanál neki? 

Megnémultam a hallott szavakra. Mivel ez az egész biztos, hogy nem fog megtörténni, ezért még nem gondolkodtam rajta. De ha álmaim pasija visszakérnem engem magának így is...

-Talán. - nyögtem ki és megálltam a tekerésben. - Talán igent mondanék neki. A szívnek nem lehet parancsolni, s bár bosszút akarok állni rajta, nem tudnám őt elküldeni magamtól. Szeretem. 

-Akkor ezt az egészet befejezhetjük. - tárta szét a karjait Jimin. 

-Tessék? 

-Ezt. Kettőnk között. - mutatott rám majd magára. - Ha te ennyire vak vagy és hülye, megérdemled, hogy kétszer is a földbe taposson. Ha neked csak ennyi észre futotta, mélységesen sajnállak. - csóválta meg a fejét és otthagyva engem teljesen egyedül elviharzott. Maga után becsapta az ajtót, a mellette lévő falon akaszkodó plakát pedig megremegve ért talajt. Döbbenve néztem utána, majd szipogva pillantottam a mellettem lévő tükörbe. 

Valami tényleg nem stimmel velem. De Jiminnel se, az biztos. 

------------------------------

Helló ^^

Nem szoktam ilyenkor részt hozni, meglepetééééés ^^ Hazajöttem hamarabb és volt időm egy kis részt összehozni, remélem tetszik. Az előző fejezetben még van lehetőségetek az új könyvek közül egyet választani, max kettőt, bár már én látom melyek lesznek a befutók, ez még változhat egyébként. Hamarosan majd kikerül valamelyik. 

Amit még el akarok mondani, az a következő. Aki régóta olvassa a történeteim vagy követi a profilom, volt szerencsés egy-két dolgot megtudni rólam az évek során. Ez viszont megváltozott pár hónapja, amióta nem csinálok kihívásokat s nem válaszolok kérdésekre, mert úgy érzem túl sokat tudtak rólam s ezt be is bizonyították ami nekem rosszul esett. Nem ez a lényeg, nem erre akarok kitérni, hanem arra, hogy van egy dolog, amit soha nem titkoltam s akit majdnem mindenki tud: imádok sminkelni, imádom a sminket, a divatot és a szépségápolást, meg minden ilyesmit. Rengeteget csüngök Youtube-on, Instán, mindenféle blogokon, magyarul, angolul bárhol, amiből tanulni tudok. 

S ma elmentem venni két doboz szemfestéket. Ahogyan pedig válogattam a polcok között, eszembe jutott, mennyire boldog lennék, ha egyetem mellett ezzel foglalkozhatnék, ha lenne rá módom. Később akarok vele valamit kezdeni, de még odébb van. A lényeg tényleg most jön: gondoltam arra, mi lenne, ha lenne egy könyvem/blogom ami ezzel kapcsolatos. Leírni mit hogyan csinálok, a tapasztalataim meg ilyenek. Bemutató termékekkel kapcsolatban, stb. Mert van mikor nem írással töltöm az időm, helyette összevágok magamon egy festéket s utána mutogatom a barátaimnak, anyukámnak(a fő támogatómnak) hogy mit alkottam ismét. Titeket érdekelne egy ilyen könyv? Amiben ilyennel foglalkozok? 

Nem vagyok szép. Szóval nem mondom, hogy eleinte bevállalom, hogy megmutassam magamon miket csinálok, de talán egyszer? Talán valamikor....na mindegy. Túl sok a rizsa. Várom a visszajelzéseket, a könyvvel kapcsolatban pedig még nem válaszolok kérdésekre. Azért, mert lehet még nem látszik, de egy fontos jelentéssel bír a történet s még várok a magyarázatokkal, de nem felejtettem el <3