-És miért szeretnél lefogyni? Mi az oka annak, hogy most ennyire elhatároztad magad erre?
-A bosszú.
-Érdekes. Segítek.
Egy pufók lány története, akit a szerelme csak azért hagy el, mert nem bírta elviselni a túlsúlyát. Minji eleinte kétségbe esi...
Tekintettel arra, hogy fogalmam sem volt arról, milyen lábon forog egy konditerem, mit kell oda vinni, hogyan kell ott bármit is csinálni, így az internet segítségét és támogatását kértem ahhoz, hogy minden sínen menjen már az első napon. Gondoltam, hogy nem lesz könnyű, de az, hogy már a startnál ilyen nehezen indultam el, már az aggodalmat keltett bennem. Miután mindent bepakoltam egy megfelelő méretű táskába, a szekrényem elé léptem, és félve mértem fel a kínálatomat. Nem mondanám, hogy hű de sok lehetőség állt rendelkezésemre, főleg pedig azt nem, hogy ezek akár esztétikusak lettek volna. A véknyaknak könnyű, még ha ki is van valamijük a ruhából, hát senkit nem érdekel, mert nincs rajta szégyellnivaló, maximum tönkreteszi mások önbecsülését. Egy olyannak ráadásul, mint amilyen én voltam, hát mondhatom nagyon szüksége volt arra, hogy egy másik félmeztelen test romokba döntse az álmait.
Végül úgy döntöttem, egy olyan melegítőt veszek fel, ami kicsit feszült rajtam, de még mindig nem volt undorító vagy ízléstelen hatása. Egy pulóver felülre és tökéletesen elrejtettem minden nem kívánt testrészemet. Úgy terveztem, hogy bemegyek, csinálok pár felülést, guggolást és máris úgy fogok kijönni az ajtón, mint valami topmodell. Teljesen logikus, gyorsan leégetem azt a felesleges zsírt, aztán már mehetek is SeokJin orra alá dörgölni, hogy mekkora lúzer, amiért kidobott engem. De nekem senki nem magyarázta el, hogy ez nem így működik, maximum grammokat fogok elégetni, nem pedig kilókat, azt majd franc tudja mikor.
Egy mély levegőt vettem, ahogyan megálltam a konditerem ajtaja előtt, mikor pedig beléptem, szemem azonnal a falon lévő hirdetésekre, információs szórólapokra kaptam, és az első dolog, ami tudatosult bennem, hogy mocskosul drága. Értem én, hogy mindenféle csodaeszközöket fogok használni, de kissé pofátlanságnak tartottam, hogy a szükségben lévő embereket is így lehúzták pénzzel. Legalább az olyan nyomorultaknak mint én adhatnának egy aprócska kedvezményt. Ezen felül különböző oktatók hirdették magukat, hogy mit vállalnak, milyen izomrohasztó feladatokkal próbálnának segíteni az elnyűtt testeknek. Voltak csoportos foglalkozások, de ha annyira akartam volna, akkor felfogadhattam volna egy saját edzőt is. Nem is olyan rossz ötlet, ismerem magamat, az akaraterőm addig tart, ameddig meg nem próbálom. Onnantól kezdve két lehetőség létezik számomra. Vagy sikerül, én pedig boldogan mindenkinek elmondom, hogy mikre vagyok képes, mások orra alá dörgölöm és csinálom, ameddig a kedvem tartja. A másik opció, hogy nem megy elsőre, én pedig magamba zuhanva feladom, miközben nyugtázom, mekkora szerencsétlen balfék vagyok, akinek úgyse sikerül soha semmi. Hát ilyen életet élek én.
-Öm...szia! - támaszkodtam meg a pult előtt, közvetlen a bejárati ajtóval szemben. Mögötte egy barna bőrű, hosszú barna hajú lány ült. Csodaszép vonásokkal rendelkezett, mellesleg izmos és vékony volt, emiatt úgy éreztem magamat vele szemben, mint a rút kiskacsa. - Tudnál nekem segíteni?
-Persze. - mosolygott, miközben felállt. - Eltévedtél?
-Öm...nem. - válaszoltam kelletlenül, miközben megvakargattam a fejem tetejét. - Nem, direkt jöttem ide. Csak...nem nagyon ismerem a helyet.
-Igen, azt látom. - mosolygott kissé szemrehányóan, én pedig próbáltam nem figyelni a burkolt sértésre, és egy mély levegő után, nyugodt hangon válaszoltam.
-Szóval...kérdezni akarom, hogyan működik a dolog.
-Hát fogod magad, bemész és addig dolgozol odabent, míg nem folyik rólad az izzadtság patakokban. - válaszolt, de olyan hangsúllyal, mintha nekem a kisujjamból kellene kiszívnom egyből, hogy is megy.
-Ez nagyszerű. - bólogattam. - De engem ezek az árak, bérletek meg ilyenek érdekelnének.
-Nos, van napi jegy, illetve heti és havi bérlet. A nagyon odaszántaknak fél éves és éves is. Attól függ melyiket választod, hogy mennyire van időd vagy alkalmad jönni. Ha csak szeretnél néha-néha bejönni, akkor ajánlom inkább a napi jegyet, viszont ha rendszeresen jössz, akkor a havi vagy a fél éves jobban megéri. Értelemszerűen ezek drágák, de jobban megérik, mint a többi. - magyarázott, miközben mindenféle papírt és szórólapot a kezembe nyomott.
-Köszi, ez nagyon jól hangzik. - mondtam, miközben szememmel meglestem a kezembe nyomott, színes lapokat. - És láttam, hogy vannak foglalkozások is?
-Igen. - mutatott el a fejem mellett az egyik falra, amin egy hatalmas parafatábla volt, rajta pedig mindenféle papír. - Ott találsz különböző foglalkozásokat, és egyhez több edzőt is. Mindegyikról van kép és egy rövid bemutatkozás, illetve néhány vélemény és tapasztalat. Ott megtalálod az elérhetőségeket, amelyik pedig szimpatikus, azzal felveszed a kapcsolatot. Többnyire itt megtalálod őket a keresett időpontokban, de ha valamiért nem sikerülne beszélned velük, akkor telefonszám is van ott.
-Köszönöm. - mosolyodtam el, és elraktároztam a lány szavait. - Akkor egyelőre egy napi jegy elég lesz. Később még meglátom, hogyan tovább.
-Ahogy gondolod. - mondta és már a kezembe is adta, miután fizettem. - Tessék, itt egy kulcs. Az emeleten vannak a szekrények, oda minden cuccodat be tudod rakni. De kérlek lehetőleg vigyázz rá, mert gyakran elviszik magukkal vagy elhagyják, pedig fontos lenne visszakapnom.
-Hát persze. - bólintottam és biccentve egyet, sietve felfelé vettem az irányt. Meglehetősen modern és csinos kis hely volt, és örömmel néztem volna körbe, ha nem kaptam volna szinte azonnal megvető pillantásokat az ottlévőktől, ahogyan betettem a lábamat. Még jó, hogy otthon öltöztem át, különben még a sutyorgásokat is hallgathattam volna, mennyire is szánalmas és undorító a testem. Gyorsan bepakoltam mindent és egy üveg vizet a kezembe véve sietve elhagytam az öltözőt és a lenéző szempárokat, és beléptem a terem ajtaján.
Amit ott láttam szinte megigézett, egyszerűen elképesztő volt. Annyi féle masina, szőnyeg, plakátok, emberek, mindenféle mozgás és zene volt odabent, hogy azt sem tudtam, merre forduljak elsőnek. Mosolyogva lépkedtem a buzgó és szorgos emberek között, néha egy-két döbbent vagy kelletlen pillantást érezve magamon, de nem foglalkoztam vele, csak haladtam előre boldogan.
Miközben kinéztem magamnak egy sarokban lévő futópadot, jól eldugva és távol mindenkitől, éreztem valakinek a tekintetét a hátamon. Eleinte nem foglalkoztam vele, de miután még több szempár nézett rám, így kénytelen voltam megfordulni.
Egy srác bámult rám a terem túlsó végéből. Tekintete mérges volt, kissé ijesztő is, de nem foglalkoztam vele, csak megálltam a gép előtt és egy mély lélegzet után fogtam magam és ráálltam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Emberek....nekem egy döbbenetesen jó ötletem született ma. Vagyis, nekem piszkosul tetszik, és kíváncsi vagyok, nektek is fog e. Egy nagyon kis részben emlékeztetne az első könyvemre, a Románc a sötétben-re és szeretném megkérdezni, nektek mennyire tetszett az a könyv? Mennyire tetszene nektek egy még egy....kicsikét beteg könyv? :3
