Ami benned van(JM) ~ Befejezett

XXIX.

-Nem is tudom... - forogtam a tükör előtt. - Nem mutat ez a ruha túl sokat? - néztem a mögöttem álló srácra, miközben csípőre tettem a kezemet. 

-Úgyse lesz rajtad sokat, mert... - lépett egyet közelebb hozzám. - Ma este leszedem rólad. És nem leszek finom. - suttogta a fülembe, miközben karjait keresztezte a hasamnál. Elpirulva ráztam meg a fejemet, vele együtt pedig azokat a sunyi gondolatokat, amelyek elém vetítették, mennyire is szeretném már, hogy végre hozzám érjen, és ez ne csak egy csók elejéig tartson. - És amúgy is, csak az egyik barátom esküvőjére megyünk. Tökéletesen fogsz kinézni, mint mindenben. 

Egy hatalmasat sóhajtva néztem bele a nagy bolti tükörbe, ami előtt álltam, végül pedig megadóan bólintottam egyet. Jimin csak mosolyogva meglökött, be a fülkébe, hogy levehessem a ruhát, majd kifizesse. Az elmúlt időben minden idejét azzal töltötte, hogy megpróbáljon engem talpra állítani a saját hülyeségemből, miszerint nem ettem megfelelően, úgy akartam leadni a feleslegemet, de ezzel csak azt értem el, hogy beteg lettem, gyenge és szétnyílt a szám miután lefejeltem az asztalt. Mivel a vizsgáim miatt egyébként is gyenge voltam, a testemnek egyáltalán nem tett jót az erőszakos táplálékmegvonás, de én ezt nem láttam be. Kicsit sajnáltam is a fiút, amiért megint olyan valaki után kell takarítania, aki nem ért számomra egy fabatkát sem. De úgy nézett ki egész jól vagyok, egészséges maradok és nem kell változtatnom semmin, mert minden a legnagyobb rendben van. 

A hétvégén pedig az egyik barátjának az esküvőjére lettünk meghívva, vagyis ő, engem pedig visz, mint a barátnőjét. Mert hát egy durva beszélgetés és egy annál durvább csókcsata után sikerült arra a megállapodásra jutnunk, hogy mi márpedig járunk, és ezt el kell fogadnia mindenkinek, de legfőképpen nekem. Jimin úgy szeret, ahogy vagyok. Ha van rajtam felesleg, ha nincs. Ha átér a keze, ha nem ér át. Ha feszül rajtam a ruha, ha nem, mert ő azt szereti, aki én vagyok. Ami bennem van. Így miután sikerült elfogadnom a tényt, hogy egyhamar nem leszek vékony, de talán már soha többet, az sem baj, mert legalább pasim van. Az pedig megold mindent, nem? 

- Gyere, hadd adjak valamit. - fogta meg a kezemet, miután kivezetett az üzletből és beültetett maga mellé a kocsiba. - Tudom, nem itt kellene, de nem bírok várni vele, s muszáj látnom az arcod és a reakciód.

-Félek. - motyogtam, főleg mikor belenyúlt a zakója zsebébe. 

-Jól teszed. - kacsintott. - Nem akarok célozgatni, de rohadt drága volt. 

-De miért veszel nekem ilyeneket? - kérdeztem szemrehányóan. - Enélkül is elhiszem, hogy szeretsz. 

-Lehet, de néha jól esik így is kifejezni. Csukd be a szemed. - mondta mosolyogva, én pedig tettem amit kért. Nagyon halk kattanás után rám szólt, hogy kinyithatom, mikor pedig megláttam, mit is tart előttem, hirtelen a világ minden szava mintha kiszállt volna az elmémből. 

-Mi a. - pillantottam hol rá, hol pedig az apró ékszerre a kezében. 

-Eredeti gyémánt. - nevetett fel és a kezembe adta a dobozt. - Tökéletesen fog illeni a ruhához. Amit már egy hete lefoglaltam neked, tudtam, hogy úgyis megveszem majd neked. 

-Jimin olyan rossz vagy. - csaptam rá a karjára, aztán egy óvatos mozdulattal félretettem, meg ne sérüljön, mikor pedig szabad volt a kezem, rendesen ráugrottam a mellettem ülőre a kocsiban. Nevetve fogadta az érkezésemet, utána pedig mosolya hirtelen lehervadt, arcán elszántság tükröződött, szemeiben vágy csillogott. 

Ajkamra tapadt, olyan hevesen, olyan durván azt hittem leszakítja őket a helyükről, miközben közelebb rántott magához, és ott falt engem a bevásárolóközpont parkolójában mintha ez lenne az utolsó napunk együtt. 

-Ne. - suttogta hirtelen a nyakamra, de a francért sem állt volna meg. - Ha most...ha...ha most nem állunk meg, nem fogom tudni kontrollálni magam, minden erőm ráment már. - nyögte halkan alattam. - Kérlek, ne csináld velem. Majd este. - közölte mély hangon, amitől minden szőr a hátamon az égnek állt, de mivel nem akartam rosszat se nekem, se neki így egy utolsó cuppanós után lemásztam róla. 

-Legyen. - bólintottam. - Este megkapsz. - mutattam végig magamon, mintha valami limitált kiadású gyöngyszem ülne mellette. 

-Alig várom. - kacsintott rám és beindítva az autót, hazavitt. 

----------------------------

Kissé remegő gyomorral álltam a többi vendég között, miközben Jimin kezét szorongattam. Nem mondom, hogy kitűntem volna a tömegből, de az az ember, aki sokág érzi kívülállónak magát, annak nem lesz egyszerű ellazulni egy ilyen helyen. S bár Jimin barátai, azoknak a kísérői, a menyasszony és mindenki barátságos volt és látszólag őszintén gondolták a kedvességüket, kicsit feszengtem. Még akkor is, ha egyébként nagyon szép voltam. 

-Táncoljunk. - húzta le Jimin egy korttyal a kezében lévő ital egészét, majd kezét a derekamra téve a többi vonagló emberke közé húzott. Kissé deja vu volt az egész, mintha csak a végzős bálomon lettünk volna, azzal a különbséggel, hogy eddig minden rendben volt. Eddig. 

-Minji! - szólított meg valaki a hátam mögül, akinek felismertem a hangját s egyszerűen nem bírtam elhinni, hogy mindig összefutok vele. 

-Seokjin. - fordultam meg mosolyogva, tekintetem pedig találkozott a magas fiúéval. Ujjaim szorosan Jimin ujjaira volt fonva, fél keze a derekamon pihent, miközben mellettem állva várta az eseményeket. 

-De régen láttalak. - nézett végig rajtam. - Egyszerűen mesésen festesz! - mosolyodott el, tekintete pedig megállt valahol a hasam környékén. - És...fogytál! - állapította meg csodálkozva. Igen, sikerült egy kicsit leadnom, de nem olyan sokat, hogy ilyen döbbenetet kelljen okoznia. 

-Hát igen, nehéz hónap van mögöttem. - vontam vállat. 

-Alig ismerlek meg. - nézett rám elismerően. 

-Én is téged. - közöltem, ahogy végignéztem rajta. - Kissé, mintha leépültél volna. 

-Hát igen, nehéz hónap van mögöttem. - vont vállat, mikor pedig feltűnt neki, hogy Jimin is itt van, átnézett a vállam fölött. - S ahogy látom ismét azzal a fiúval vagy. Aki...

Megfordultam, s karjaimat Jimin nyaka köré fontam. Szorítása a derekamon erősödött, ahogy közelebb húzott magához és egy önelégült mosollyal az arcán fürkészte a szemeimet. Vállam fölött hátrapillantottam Jinre, aki kissé kelletlenül álldogált mögöttünk, mikor pedig észrevette, hogy őt nézem, érdeklődve pillantott rám.

-Aki a barátom. - közöltem vele mosolyogva, arcán pedig egy sötét pillantás suhant át. Viszont én nem foglalkoztam vele, helyette visszanéztem a páromra, s egy széles, őszinte mosoly után ajkaira hajolva megcsókoltam. S az a csók volt az, ami kitaposta az ösvényt az éjszakai kalandunkhoz...