- Ezt jól meg kell csinálnod Twelve! - mondta Twelve felnevelője, aki saját magát az apjának hívatta.
- Tudom, Papa. - morogta a rövid, barna hajú lány. - Tudom, hogy meg kell találnom őt.
- És el kell hoznod ide. A barátait is.
- Értettem elsőre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Will és Twelve egymás mellett ballagtak csendben. Nem tudott senki semmit se mondani.
- Hát itt vagyunk. - állt meg a lány a házuk előtt. - Köszi, hogy elkísértél.
- Ez semmiség. - mosolyodott el Will.
- Amúgy Will... miért utál téged mindenki? - kérdezte a lány.
- Nem tudom. Nem adnak rá okot. - kamuzott Will. Jól tudta, hogy amikor 12 évesen egy hétre eltűnt, akkor Zombi fiúnak csúfolták. Azt állították, hogy az ő testét találták meg a közeli bányatónál. Volt a fiúnak saját temetése is, meg minden.
- Nehéz róla beszélni, ugye? - kérdezte Twelve.
- Honnan tudsz erről? - tágultak ki Will pupillái.
- Amikor még a labor nyitva volt, Eleven onnan szökött meg. De előtte kinyitott egy kaput, amibe téged az a szörny áthurcolt. Tudok mindenről Will... ott voltam. - nyögte ki a legutolsó mondatot a lány.
- Oh... - hajtotta le a fiú a fejét. - Legalább nem kell elmondanom. Még mindig fáj az, ami velem történt meg a barátaimmal és a családommal.
- Én ezt sajnos nem tudom átérezni. - nézte Twelve Will egyik hajtincsét a fiú fejéről. - Nekem soha nem volt családom se barátaim.
- Majd lesznek. - a lány egy emberi érzést vélt felfedezni saját maga legmélyén. "Majd lesznek" játszódott le Twelve fejében újra és újra ez a mondat. Most akkor Will nem is a barátja?
Will rendkívül kínosan érezte magát. Mit mondhatott volna erre? Majd lesznek egyszer barátai, nem?
- Engem már felvehetsz a barátlistádra. - mondta végül Will, majd Twelve elkezdett mosolyogni. - Én már téged felvettelek.
- Akkor én is téged. - milyen barátlista? Miről van szó? kérdezte magában Twelve. Ez most akkor egy papír a barátokkal teleírva vagy mi a szar?
- Ideje lenne mennem. A bátyám biztosan vár a játékterem előtt. - mondta Will nevetve.
- Oké. Szia Will! - intett Twelve a fiúnak.
- Szia Suzie! - köszönt el Will, majd sajátos tempójában elkezdett visszamenni a játékteremhez.
