A kém (Stranger Things Fanfiction)

30.

A fiúk megkérdezték, hogy aludhatnak-e Mike-nál, minkettőjük anyukája igent mondott.

Ezek után mind a négyen az alagsorban voltak. Suzie aludt a kanapén, a három fiú a földön, hálózsákban.

Hajnali kettő környékén Suzie egy rossz álom miatt felkelt, levegőért kapkodva.

A szörnyről álmodott, amit alkotott.

A szörny elkapta őt és elkezdte megfertőzni a lányt.

Majd a szörny nem csak egy árnyék, hanem már egy hús-vér "élőlény" volt.

A lányt csomó rossz dologra kényszerítette rá.

Embereket ölt meg azért, hogy a szörny még nagyobb hatalomra tehessen szert.

Majd az álom vége felé a szörny szolgáinak, köztük Suzie-nak is, össze kellett eggyé olvadniuk.

Mikor Suzie-ra került a sor, felébredt.

Majdnem leesett a kanapéról, amikor hirtelen felült a bútoron.

Mike félálomban volt. Nem tudott aludni. Alig. Órákon át azon gondolkodott, hogy mi lesz akkor, ha a barátnőjét bántani fogják megint. Bántani fogja a szörny. Mike túlzottan védelmező típus. Szereti, ha ő védheti meg az embereket. Leginkább a barátait.

Suzie próbált tényleg nagyon halk lenni. Viszont halkan zihálni nem nagyon egyszerű. Mike a lány szapora levegővételére felfigyelt.

Felült a hálózsákban, majd kibújt belőle és ráült.

- Suz, jól vagy? - kérdezte Mike suttogva.

- I-igen, csak ro-rossz á-álom.

Mike, mivel egészen közel volt a kanapéhoz, felkúszott a lány mellé és leült.

- Mi történt? - kérdezte halkan a fiú.

- Csak rossz álmom volt. - válaszolt ugyanolyan hangnemben, mint ahogyan Mike tette. A fiú forgatta a szemeit, viszont a lány nem látta, mert azért egy kicsit sötét volt.

- Bővebben? - kérlelte Mike a lányt.

- Csak arról az árnyékról álmodtam rosszat. Az álmomban rengeteg rossz dolgot tett velem. - suttogta Suzie.

Mike csak nézett maga elé a sötétben.

- Tulajdonképpen ennyi.

- Beteg vagy, nemde? - kérdezte Mike.

- Mi van? - ráncolta Suzie a szemöldökét.

- PTSD. Neked is van, nem?

- PT-mi? Mi az, hogy nekem is? - értetlenkedett a lány.

- Ez egy olyan betegség, ami állandóan rossz emlékek után alakul ki. Mondjuk, hogyha július negyedikén történik valami rossz és neked nagyon rosszul esik, akkor az agyad következő évben is úgy érzi, mintha ugyanaz megtörténne. Will-nek is van ilyenje.

- A-akkor nekem is van. A laborról minden nap jut eszembe valami rossz.

- Oh. - vajon El-nek is lehetnek ilyen álmai? Lehetnek pánik rohamai?

- Bocs, hogy felkeltettelek. - sóhajtott egyet a lány.

- Semmi baj.

Majd egy ideig szótlanul ültek egymás mellett. Lucas és Will szuszmorgását lehetett hallani.

- Amúgy nem is aludtam. - suttogta Mike.

- Miért? - kérdezte a lány.

- Mert aggódok a barátaimért. El-ért, Will-ért, mindenkiért...

- Oh. Hát én is.

- Megölelhetlek? - kérdezte hirtelen felindulásból Mike. Suzie csak a szemöldökét felvonta.

- Miért is?

- Mert úgy érzem, hogy kéne egy ölelés neked.

- Öh... Oké... - kezdett el visszafojtva a lány nevetni.

- Miért, nem tetszik? - mosolygott Mike.

- Csak egy kicsit... Furcsa. - vont vállat kuncogva Suzie. Mike elkezdett nevetni. - Először utáltál, azaz alig két napja, most meg itt meg akarsz ölelni.

- Na, már bocsánatot kértem Suz! - suttogta hangosabban Mike.

Erre a mondatra Will is felébredt, viszont nem mutatta jelét, hogy a beszélgetést hallgatja.

- Tudom, tudom. - ült törökülésbe a lány.

- Na, akkor megölelhetlek? - türelmetlenkedett Mike. Suzie megcsapta a fiú kezét. - Mi van már?

- Legyél türelmes Mikey. Nem is értem, hogy a testvérem hogyan tudott veled járni. - nevetett a lány, viszont a fiú nem.

- Én sem. Érted, én szeretem őt és most azért nem tudtam aludni, mert aggódok.

- De meg tudja magát védeni.

- Tudom... De akkor is. Féltem őt.

- Te jó ég, te őrült vagy! - mosolyodott el a lány. - Semmi okod sincsen rá. Megmentette a világot kétszer is.

- Igen, őrült vagyok. Tudod, szokták azt mondtani, hogy az megőrjít. - Will tudta itt, hogy Mike mire gondol, de a lány nem.

- Mi őrjít meg? - kérdezte Suzie.

- Mé-még nem hallottad azt a... Mondatot vagy mondást, hogy az őrültté tesz?

- Nem. - mondta egyszerűen a lány.

- Ezt leginkább az öregek szokták egymásnak mondani...

- Öregek?

- Öhm... Kimondtam már azt, hogy szeretem El-t, ugye? - ekkor Will majdnem sírt.

- Aha. Egy pár perce. - bólogatott a lány. Mike csak csendben maradt, hogy Suzie realizálja a dolgokat. - Oh, szóval a szeretet tesz téged őrültté?

- Majdnem. Szerelem. Szerelem tesz téged őrültté.

- Oh... - sóhajtotta a lány. Egy pár másodpercig csend volt. - Na, akkor megkapom azt az ölelést Mikey?

- Naná! - mosolyodott el a fiú, majd közelebb kucorodott a lányhoz és átkarolta őt. Suzie közelebb bújt hozzá és megölelte a fiút. Mike álla alatt volt a lány feje. A fiú a kezeit Suzie hátára helyezte.

Will majdnem sírt. Tudta, hogy Eleven Mike mindene. Még akkor is, ha szakítottak. Ezt a tényt el kell, hogy fogadja.

- Viszont most már aludnunk kéne. - suttogta Mike. A lány csak elhúzódott.

- Rendben. - kezdett egyre hátrébb ficánkolódni a kanapén. Mike lement a földre, a hálózsákba feküdt. A lány addig a bútoron kényelembe helyezte magát, már amennyire tudta és jól betakarózott.

- Jó éjszakát Suz! - mondta Mike.

- Neked is Mikey! - suttogta a lány, majd lehunyta szemeit és hamar el is aludt.