Még aznap délután Joyce hazavitte Suzie-t. Will otthon maradt, mivel bátyja, Johnathan hazajött és nekiálltak beszélgetni, amit jobb volt nem megzavarni. Suzie az anyósülésen ült és nézte a zöld fákkal pompázó utat.
- Nagyon bátor lány vagy, ugye tudod? - mosolygott a nő. - A fiam, Will...
- Tök kedves. - vágta rá Suzie.
- Igen. Viszont egyet szeretnék kérni tőled. Sok fájdalomban volt része az utóbbi években, amiről szerintem te tudsz. Nem szeretném, hogyha még egy kupac szarba lépne.
- Szarba? - kérdezte Suzie értetlenül. Na az meg micsoda lehet?
- Nem kell neki több fájdalom. - nézte az utat Joyce.
- Értettem. - bólogatott a lány.
El és a nevelőapja, Jim, tovább kutattak a lány testvére után. A földön ülve kutattak a dobozok között. Egyik pillanatban Jim keze megállt egy mappánál. Egy képet talát az újszülött Jane Ivesról. Mellette egy másik baba volt. A kép alatt az a felirat volt, hogy: „J.I. és J.I."
- Megtaláltam...- mondta Jane-re pillantva. - J...
- Add ide! - nyújtotta a kezét Jane. Lehunyta szemeit, majd a fotót mellkasához fogta és koncentrált.
Azon a sötét helyen találta magát, mint általában, ha ezt csinálta. Babasírást hallott.
- Uram, ezek ketten vannak.
- Mindkettőt hozzátok! Lehet mindkettő különleges.
- Mi a nevük?
- Jane és Jeanny Ives. Az anyukának mondjátok, hogy csak egy született. És az az egy is meghalt.
- Papa... - nézte a férfit Jane, aki a fiatal férfinek szólt, hogy vigyék el őt és a testvérét az anyjuktól. - Jeanny...- sétált közelebb a kisbabákhoz. - Jeanny. - próbálta megfogni testvérét. Egy pillanatig a kezében tartotta a csecsemőt, majd eltűnt. - Je... - nyögött egyet Jane. - Jeanny? Jeanny! Jeanny! Jeanny!
- Jane! Jane! - fogta meg Jim a sikoltozó Jane vállát. - Nyugi...- ölelte magához a vérző orrú lányt.
- Ott volt mellettem. - sírt Jane.
- Jeanny...- suttogta Jim a lány nevét.
- Jeanny... JEANNY! - sikongatott egy lány Suzie álmában.
- Ki az? - kérdezte rémülten a lány.
- Hozd el őt nekem. Mindegyiküket. - látta Papát Suzie.
- De nem lehet. - ellenkezett a lány.
- Suzie! Suzie! - ordította teli torokból Will.
- Will! Will? - forgott körbe-körbe a lány, mikor meglátta Papa mellett a fiút. A fiú fejénél egy pisztolyt tartott Dr. Brenner. - Ne! Nehogy! - fókuszált rá a fegyverre Suzie, viszont nem repült ki a férfi kezéből a pisztoly. Elsütötte azt, majd a fejbelőtt fiú a földre rogyott és vér lett körülötte minden. - Ne! Will! - futott a halott fiúhoz a lány.
- Nézd mit tettél! Nézd, hogy mit tettél! - üvöltötte Suzie fejébe a hirtelen ott termett Joyce. - Annyi mindenen ment keresztül... De most meg is halt!
- Nem fog meghalni senki! Ezt ígérted! - futott oda a halott Will Byers-hez a síró Mike Wheeler.
- Annyira sajnálom! - ment oda Will-hez a lány. - Nem akartam ezt!
- Ügyes voltál. - lőtt fejbe mindenkit Brenner. El-t, Joyce-t, Mike-ot, Dustin-t, Max-et, Nancy-t. Még egy pár lövést lehetett hallani. Suzie a véres padlón ülve, majdnem megfulladva, sírt. - Jó munkát végeztél.
- Nem. Ez nem jó. - nézett fel Papára. A férfi a lány felé szegezte a pisztolyát, majd lőtt egyett és Suzie levegőért kapkodva felébredt.
YOU ARE READING
A kém (Stranger Things Fanfiction)
Fanfiction- Ezt jól meg kell csinálnod Twelve! - mondta Twelve felnevelője, aki saját magát az apjának hívatta. - Tudom, Papa. - morogta a rövid, barna hajú lány. - Tudom, hogy meg kell találnom őt. - És el kell hoznod ide. A barátait is. - Értettem elsőre...