A kém (Stranger Things Fanfiction)

35.

Az Árnyszörny, aminek már hús-vér teste volt szó szerint, éppen Nancy-t akarta kinyírni. Egy szobában voltak a második emeleten, csukott ajtó mögött.

De pont időben Eleven és a csapat rátalált a szörnyre és Mike nővérére. Eleven betörte az ajtót, majd a falnak vágta a szörnyet.

Suzie megijedt a látványtól. Pont ugyanezt a szörnyet látta az álmában múlt éjjel. Suzie Max-be csüngött, miközben Eleven a szörnyet ide-oda dobálta, Nancy seggét védve. A barna hajú lány, miközben a vörös karjai között volt, a nyakába nyomta a fejét.

Will Mike-ba kapaszkodott, Mike pedig Will-be.

Miután El kitörte a falat, miközben a szörnyeteg ellen harcolt, és kihajította azt az a hatalmas lyukon.

Suzie még mindig Max-et ölelte, szíve hevesen vert mindkettőnek.

- Nancy! - Jonathan kiabálta a folyosóról, amint meglátta a csapat gyereket az egyik ajtóban. Majd amikor látta, hogy a barátnője jól van, egy kicsit megnyugodott. - Hála az égnek, hogy jól vagy! - ment oda a barna hajú lányhoz, leguggolt elé, majd átölelte őt.

- T-tom és Br-bruce... - makogta Nancy. - Meg akartak ölni!

- Tudom Nance, de most már nincsenek itt. - nézett a gyerekekre a srác.

(viszont, mivel lusta vagyok, mint az állat, odáig átugrom az egészet, hogy Hopper kabinjában vannak és Mike Max-szel veszekszik, mert miért ne)

Eleven a szobájában Billy-t kereste a fekete ürességben már egy ideje. Suzie a nappaliban lévő kanapén feküdt és próbált minél több energiát összeszedni. Mike és Max azon veszekedtek, hogy a vörös arra kényszerítette El-t, hogy kémkedjen a fiúk után. Max véleménye erről meg az, hogy a kémkedés a lány ötlete volt. Nancy véleményét is kikérték, aki azt mondta, hogy El egy erős és megbízható lány, meghozhatja a saját szabályait. Erre Mike azt kezdte el kiabálni, hogy mindenki felelőtlen és nem akarja Eleven-t újra elveszíteni, mert szereti őt.

Ezen a mondaton mindenki eltátotta a száját. Will a földre nézett, Lucas azt a bizonyos 'én ezt már tudtam' fejet vágott, Max csak a szemeit forgatta. Suzie meg már tudott erről. Eleven eközben kisétált a szobából és bejelentette, hogy nem találja Billy-t.

- Utána tudok nézni. Tulajdonképpen az én hibám, hogy ez történt. - mondta Suzie, amin El csodálkozott.

- Nem kell. - nézett egyenesen a testvérének a szemébe a lány. - Pihenj!

Suzie ezt az utasítást az elmúlt napokban állandóan megkapta. Kezdett elege lenni, ezért felemelt hanggal válaszolt:

- Nem. Nem ülhetek itt úgy, hogy semmit sem csinálok! - csattant fel a lány. Mindenki kikerekedett szemekkel nézte az ideges rövid hajút, aki felállt a kanapéról és odasétált a többiekhez. - Mindannyian úgy bántok velem, mintha valami buta kislány lennék! Pedig nem vagyok az! Pihenjek úgy, hogy mindannyian veszélyben vagyunk? Hogyan?

- Hé, Suz, nyugi! - szólt Mike, mire a konyha túloldalán kötött ki.

- Suzie, állítsd le magadat! - kiabálta Lucas.

- Én mondom meg, hogy én mit csináljak. Nem ti. - morogta, majd visszaült a kanapéra, becsukta a szemét és koncentrálni kezdett.

Majd Billy megjelent. Egy ágyon ült és meredt maga elé.

- Mit látsz? - hallotta meg Max hangját.

- Ül egy ágyon és néz maga elé. - lépkedett egyre közelebb a bongyihoz.

- Ez tuti nem normális! Július negyedikén otthon ül és néz ki a fejéből? - zúgott Max hangja a lány fejében.

Suzie már csak egy lépésre volt a fiatal férfitól.

- Billy! - mondta ki halkan a lány a férfi nevét, mire Billy egyenesen a szemébe nézett. - Segíteni akarok!

Ekkor Hargrove megragadta Suzie kezét, amire a lány sikongatni kezdett. Ráncigálta a férfi a lányt egy ideig, egyszer eleresztette és egy nagyot csattant a vízben.

Suzie egy tengerparton találta magát. Sirályok repkedtek mindenhol, homokos volt a part, a víz meg hideg. A lány kivánszorgott a homokba és egy kisfiú futott el mellette, kezében egy szörfdeszka volt.

- Anya! Anya, láttad ezt! A hullám hét láb magas volt! - sikongatta a fiú egy szőke nőnek.

A nő egy fehér szoknyát viselt, rajta piros virágok voltak varrva. A fején egy szalmakalap volt, kék szalaggal megkötözve, kezében egy pár homokos szandál.

- Ügyes vagy Billy! - kiabálta a nő a kisfiúnak.

- Mit látsz? - kérdezte Mike a lánytól.

- Egy tengerparton vagyok. Billy is itt van, az anyukájával. - mondta, majd közelebb ment a nőhöz. Szép volt.

- Billy! Gyere, mielőtt apu mérges lesz! - szólt a gyerekének a szőke nő.

Suzie egyszercsak egy nagy piros-fekete viharfelhőt látott meg. A kicsi Billy arra futott, ezért a lány is ment utána.

Amint belementek a viharba, Billy emlékei voltak láthatóak.

Amikor az apja megverte a kisgyereket, mert nem akart baseballozni.

Amikor az apja megrángatta Billy anyját, mert rosszat szólt. Mindezt a fiuk előtt.

Amikor Billy szülei elváltak és a fiú az anyjánál akart maradni, nem az apjánál.

Amikor a fiú az apjával veszekedett azon, hogy ő nem akar itt lenni vele.

Amikor Max-et mutatta be neki, hogy ő lesz a kistestvére.

Amikor a szart is kiverte egy vele egykorú srácból harmadikos korában.

Majd elérkezett oda, amit nem akart látni, de muszáj volt neki.

A Tótágasban volt, egy hatalmas, elhagyatott épületnél. Brimborn Acél Művek.

- Valami acél műveknél vagyok. - jelentette be Suzie a többieknek.

Meglátta Billy kocsiját, aminek be volt törve az ablaka.

- Jó, rendben! Gyere el onnan! - hallotta Mike egyre elmosódó hangját.

Majd kinyitotta a szemét és senkit sem talált maga körül.

//4 rész//