Hold fénye |Taekook| ✓

4 fejezet

Taehyung szemszögéből:

-Anya jössz játszani? – kérdezem anyát, aki csak nevetve néz rám, miközben a frissen sütött pogácsákat teszi egy tálcára, hogy gyorsabban ki hűljenek és minél hamarabb tudjak belőlük lakmározni.
-Olyan nagy vagy már drágám, de gyere – nyújtja felém hófehér kezét, én pedig gyermeki mosollyal az arcomon megyek közelebb mikor meglátom, hogy mit szeretne nekem adni. Lassan kezdem el fújni az ínycsiklandozó péksütit, picit megég a kezem, de ezért a finomságért képes vagyok ennyi áldozatot hozni. – Finom? – kérdi anya kuncogva mikor látja, hogy már rágom és nagy bőszen nyelem is le.
-Nagyon finom – nyelvemmel körbe nyalom ajkaimat, hogy még a legkisebb morzsa se maradjon ki.
Miután én is és anya is jól laktunk a pogácsákkal, rá tudtam venni, hogy ki jöjjön velem a kertbe játszani. Igazából apa szokott, de ő most messze van és a falka alfának segít mivel még ő is fiatal, apa pedig bölcs és jó barátja a fiatalnak.
Fél óra játszás után anya beleszimatol a levegőbe, szemei elkerekednek és távolba kezd nézni. Nem értem anya miért hagyta abba a labda dobálást ezért én is hátra tekintek. Óriási fekete farkasok közelednek felénk az alfájuknak durva vér vörös íriszei vannak, amik leírják, hogy nem csak ide akarnak köszöni nekünk.
-Taehyung – Anya kiabálása térít engem észhez, meg persze mikor ölébe kapva engem kezd el futni. Anya vállába kapaszkodva nézek hátra a vadakra, kiknek vezére kiadta parancsot, hogy fussanak utánunk. Sírva kiabálok, hogy valaki segítsen nekünk, de nem hall minket senki, így anyám kénytelen gyorsabban futni, míg el nem ér az alfához és apához.
Engem oda add Minzynek az egyik béta lánynak, aki tovább fut velem, ezzel elszakítva engem anyától, aki csak sírva tátogja el nekem, hogy szeret és vigyázzanak rám.

Hírtelen pattannak ki szemeim az álomból, ami inkább egy vissza emlékezésre hasonlított leginkább. Párnát magamhoz ölelem és akkor tekintve az órára veszem észre, hogy már reggel nyolc óra van. Átaludtam volna az egész tegnapot, miután Jungkook megharapott? Tegnap miután az alfám megharapott, karjaiba estem össze és utána teljes a kép szakadás.
Nem tudom, hogy kerültem az ágyba, de ezen nem is kell gondolkodnom, mivel biztos vagyok benne, hogy Jungkook hozott be, s fektetett majd öltöztetett át.
-De akkor hol van ő? – hangosan gondolkodva szállok ki az ágyból. Tükör elé állva nézem azt is, hogy más ruhába vagyok nem abban amibe valójában voltam. Ennyire figyelt a kényelmemre? Bár nem gondolkozok ilyen angyalian Jungkookról, mivel biztosra állítom, hogy csak a perverz fantáziája mozgatta, meg persze a farka. Lemerem fogadni, hogy csalódott a vékony, nyurga testem miatt. Tudja, hogy egy omegának mennyivel vékonyabb és elesettebb teste van, nem úgy mint a bétáknak, az alfa tökéletes testéről már ne is beszéljünk.
Magamra kapva a kikészített szandált lépek ki a szobából, de csak a fejemet dugom ki, megbizonyosodva arról, hogy nincs itt senki. Hiába élek itt és találkoztam mindenkivel - a fő alfa páros kivételével - akkor is rettegek, főként, hogy ez az álom egy régi emléket tépett fel mikor elvesztettem az édesanyámat. Pedig kicsiként imádtam új embereket megismerni, de azóta a saját alfámon és falkámon kívül, nem tűrtem meg senkit magam mellet, elüldöztem direkt azért, hogy ezt a balszerencsét ne vegye át tőlem.
A hosszú folyosón körbe tekintve a falon a régi alfa párosoknak képét látom meg ahogyan a férfi alfa kihúzott büszke tekintettel néz előre, miközben erős határozott tartással fogja párját. A női alfák mind gyönyörűen, kedvesen mosolyognak és mindegyiknek a jobb keze a hasa előtt található, míg a ballal párjuk kezét fogják. Elérkezek abba a korba ahol Jungkook szülei vannak. Nem láttam még róluk képet, pedig nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy kire is hasonlít a leendő alfa.
Jungkook édesapja nem mosolyog a képen, úgy áll mintha egy kartonbábú lenne, mint a többi páros ő is ugyanúgy fogja kedvesét, aki férjével ellentétben mosolyog, tisztán és kedvesen. Ami szemet szúr, hogy neki nagyobb pocakja van nem úgy, mint az előző nőstény alfáknak. Tehát akkor ezen a képen már ott található Jungkook is. Biztos gyönyörű és boldog kisfiú lehetett, aki imádta ha a szülei vele foglalkoztak és minden tekintetüket rajta tartották. Mint most is az egész lénye tekintélyt parancsoló, egyszerűen nem lehet tudom róla levenni a szemem.
Egy két szintes ajtónál állít meg a lábam és fordít vele szembe.
-Hát ez? – gondolkodom hangosan kezemet pedig a kilincsre teszem, de mint aki savba nyúlt úgy húzom el rögtön. Mi van ha az ajtó mögött valami olyan lesz amit inkább nem akarok látni?
De a kíváncsiság persze megint erősebb, így határozottabban nyúlok a kilincs felé, de most már le is nyomom, ami kattan egyet így szabad utat enged, hogy benézek. Egy hatalmas szoba, hatalmas szekrényekkel, amiken több-több színes könyv fekszik vagy éppen áll. Nem is tudtam, hogy van könyvtár. Lassú lépésekben közelítem meg az egyiket, aminek a polcain egyetlen egy színes könyv se található; talán ezért is vonz sokkal jobban ez a szekrény.
Ahogyan a címeket olvasom rá jövök, hogy miket tartalmaznak ezek a könyvek. Kifogva azt a könyvet ami rólam szól, ülök le az egyik kis babzsákra, majd miután kényelembe helyeztem magam, egy nagy levegőt veszek és a címre vettek egy utolsó pillantást mielőtt kinyitnám és magamévá tenném sorait.