Hold fénye |Taekook| ✓

2 évad 3 fejezet

Baekhyun szemszögéből:


A nevem Byun Baekhyun. Egy tizenhét éves, kissé nőiesebb vonásokkal rendelkező férfi omega; talán omega származásom választ is ad a feminin alakomra és a hibátlan arcomra. Mint a legtöbb omega nekem is fényes szőke hajam, kék szemem és különleges, de mégis ismert illatom van; jelen helyzetben az enyém kókusz.
Egy átlagos farkasnak mondanám magam, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, tehát még nem találta meg a társát, s a tüzelés időszaka se jött még el.
-Baek, édesem, gyere kész a reggeli – édesanyám, mint minden reggel pontosan nyolc órakor szól, hogy kész a reggeli, tehát fáradjak le enni, hogy miután jóllaktam kezdődjék is a tanításom, amit az egyik legjobb nevelő tart nekem az egész falkában.
Kissé fáradtan battyogok le az emeletről, ugyanis tegnap telihold volt és a fiatal alfánknak éppen most kellet óriási partit csapnia; megjegyzem, a semmiért tartott nagy felhajtást. Ennek örömére nézek ki úgy, mint egy kifacsart citrom.
-Jó reggelt – köszönök mindenkinek, de csak mivel a mama az egyetlen, aki az étkezőbe tartózkodik ezért csak tőle érkezik visszajelzés.
-Jól aludtál kicsim? – kérdezi vidáman és úgy látszik neki sikerült aludnia, ez már nekem egy hatalmas nagy öröm.
-Hát nem volt a legjobb éjszakám, de ne aggódj, nem lesz semmi baj a tanulás alatt – Anya és a mama is szeretné, hogy vigyem majd valamire, de sajnos az omegákat mindenhol lenézik, így már az alfajom miatt is hátránnyal indítok a nagyvilágba. Már ha sikerül odáig eljutnom. Nem akarok én is olyan lenni, mint az összes többi; elviselni, hogy az alfák tartanak el, ők meg elég szépen kérik a viszonzást érte. Undorító az összes alfa, egytől egyig.
-Hát ez a Chanyeol gyerek elég szabad lábon él, sajnos ennek az eredménye ha a szülő nem megfelelően figyel a gyerekre. Nem lenne azzal a fiúval semmi gond, ha egy kicsit kezelve lenne. Fura, hogy még nem találta meg a társát – mama mondandójának végére érkezik meg anya is, kinek kezébe már ott a tálca, s már idáig érzem a finom reggeli illatát.
-Fiam, veled meg mi történt? – Anya hangjára én is felkapom a fejem, ugyanis eddig a tálcán lévő finomságokra néztem, s ennek eredményeként még a nyál is össze futott a számba. – Aludtál te rendesen? – rendes anya létére tenyerét egyből homlokomra teszi, én viszont csak szemet forgatva veszem el a bögrémet, hogy a meleg teámat a szervezettembe juttassam.
-Nincs semmi gond, csak nem aludtam ennyi az egész – teszem vissza az asztalra a bögrét, majd már nyúlnék az ételért, de persze megint feltartanak ebbe – Anya! – nézek komolyan rá, ő meg kuncogva veszi le kezét ismét a fejemről.
Azért nem kell ennyire félteni csak azért, mert omega vagyok!

°~°

-Baekhyun, kérdezhetek valamit?
-Persze Hyuna, a mai napon úgy látszik ilyen kérdez-feleleket játszunk – kuncogva nézek nevelőmre, aki először azt se tudja, hogy ezen a megszólalásomon most sírjon vagy éppen nevessen; megmondom őszintén, tényleg elég nevetséges dolgokat tudok kiejteni a számon.
-Gondolkodtál már azon, hogy milyen lesz a társad? – néz rám vigyorogva, miközben karba tett kézzel dönti hátát a fekete színű kanapénak. A társamon? Hát ez a kérdése meglepett, ugyanis én még...
-Hát, ezen még sose gondolkodtam el megmondom őszintén – vakarom tarkómat zavaromba, ugyanis ennyi idősen a többi omega társam már nagyba meséli, hogy milyennek is képzeli el az alfáját: bátor, izmos, szőke vagy esetleg barna, fekete hajú. Én viszont ennek ellenére? Egy nagy semmit láttok magam előtt.
-Nincs előtted semmilyen kép se? – most látom rajta először a döbbenetet, pedig már ismerem egy jó ideje, az az három éves korom óta, azóta tanít engem meg egy jó pár omega gyereket. – Hát te tényleg egy különleges szerzet vagy, az már egyszer biztos – neveti el magát és még ha ez tegnap történt volna akkor én is nevetnék, de ma nem tudom mi van velem. Egyszerűen cikinek érzem, hogy nem érdekelnek az olyan dolgok, mint a velem egykorúakat, s ebbe belegondolva eléggé elkap a rossz érzés.
-Ez beteges Hyuna? – kérdezem szomorúan, ő viszont csak fejcsóválva ül mellém és karol át oldalról.
-Talán közre játszik az, hogy nem apukád nevelt fel, és Namjoon pedig a mamád kérésére tartotta azt a bizonyos távolságot. Így nem tudott neked senki se segíteni, hiszen a fiú kölyköket az apjuk készíti fel, míg a lányokat az anyák. Neked abba az időszakban nehéz volt.
Az igaz, hiszen apa meghalt egy csatába. Hiába volt erős alfa, csalással mindent meglehet szerezni amit akarsz. Anya abba az időszakban nagyon magába fordult, el se tudta apámnak mondani, hogy újra apa lesz. Mert igen, anya gyereket várt mikor apa elment, s a legnagyobb tragédia duplán érkezett. A fő alfa bejelentette apám halálát, anya pedig elvetélt mikor össze esett a konyha padlóján. Talán azóta foglalkozik velem úgy, mintha egyszerre két gyereket nevelne, megkapom egyszerre a saját és a testvérem iránti szeretetet.

°~°

-És milyen volt a tanulás ma? – vacsoránál általában megkérdezik tőlem, hogy milyen volt a napom, mi új dolgokat tanultam az életről. Ma is, mint mindig Namjoon nevelőm teszi fel ezt a kérdést. Kedves velem és látszik, hogy mennyire szereti anyát, aki amióta ismeri Nam-ot azóta sokkalta vidámabb, s már ritkán emlékszik vissza a régi dolgokra; nem tudom mennyit gondol még apára.
-Jó volt, ma többet is voltam a szabadba, megmutatta a gyógynövényeket és, hogy melyik milyen betegségre van kitalálva – mesélem vidáman és ez mindenkire átragad a szobába. Lehet, hogy egy félig úgynevezett csonka családnak nézünk ki, én attól függetlenül nem érzem annak, s ezt mindenkinek megmondom, aki a családomat szidni kezdi.
-Kisfiam, nem is mesélted, hogy holnap találkozol Park Chanyeol alfával – Anya vidáman tölt újra a poharamba, viszont az én kezembe megáll a pálcika és úgy nézek fel rá.
-Tessék?
-Hyuna nem mondta? Chanyeol nevelője is ugye, Chan pedig mondta neki, hogy kíváncsi kit tanít még, s ha lehetséges akkor holnap szeretné látni.
Hát nem lett nekem szólva, úristen, nagyon nem!
-Hát nem, nem nagyon esett erről szó!
Hyuna mi a terved? Biztos vagyok benne, hogy nem az a beképzelt alfa kérte ezt tőle. Az a nőszemély készül valamire.

°~°

Másnap reggel csodák csodájára saját magamtól kellek fel, ami azért nagy teljesítmény számomra, mert amúgy ki nem lehet húzni az ágyból, kivéve ha én is akarom; az pedig a ritka esetek közé tartozik. A szekrényemhez sétálva választok ki egy egyszerű szettet, minek öltözek ki csinosan, nem akarok tetszeni az alfának, akinek hiába nincs meg a társa, attól még úgy jár nőről nőre, mint méhecske a virág bibére. A hangok alapján ami lent zajlik megjött Hyuna, én meg most rohanok a vesztembe.

°~°

-Ne vágj már ilyen savanyú képet, nem lesz ez olyan rossz, mint te azt gondolod – nyugtatni próbál, de nem jár sikerrel. Semmi pénzért nincs kedvem az alfával találkozni, kitudja milyen, nekem meg nincs lelki erőm hozzá.
-Csak azt ne mond, hogy kijön, kapok két puszit aztán, mint a kislányok megyünk a szobájába, hogy beszélgessünk egy jót – gúnyos megjegyzésemre nem megsértődik, inkább röhögni kezd, de olyan hangosan, hogy mindenki megbámul minket.
-Szerintem ez annál jobb lesz – kacsint egyet, majd utána egész úton nem szólunk egymáshoz.
Mikor elérkezünk a házhoz egyszerre kap el az idegesség és kíváncsiság is. Ideges vagyok, mert most találkozok egy velem egykorú alfával. Alfa, ez fontos megjegyezni, én meg omega vagyok és hiába vagyok emberileg erős, ha a belső farkasom cserben hagy egy alfa láttán. Kíváncsi meg azért, mert kíváncsi leszek, hogy tényleg olyan ez a srác, mint azt ahogyan Hyuna állítja.
Az előbb említett becsönget a hatalmas ház csengőjén, a benti zajok pedig tudatunkra adja, hogy valaki igenis lakik itt. Ez aztán a feltételezés Baekhyun!
Az ajtó nyílik, a szívem a torkomba kezd el dobogni mikor is a tekintetünk találkozik az előttem álló alfáéval.  Sötét kócos haj, sötét szembogarak, ami a nap fényébe jobban csillog, felső test meztelen, s, hogy tetőzem a dolgokat az a felső test még ki is van dolgozva; hát még jó hogy Baek, alfa áll szemben, vedd már észre! Szürke melegítő nadrág és a hanyag testtartás. Így már van okom a pirulásra?
-Chan drága örülök, hogy látlak – Hyuna egyszerűen magához öleli a nála jóval magasabb alfát, aki ugyanolyan mosollyal öleli vissza az alacsony nőt. – Szeretnék neked bemutatni valakit – teszi tenyerét most már az én hátamra, s tol közelebb Chan-hoz, aki kissé meglepődik, hogy én mégis mit keressek itt; na ezt én is szeretném tudni! – Ő Byun Baekhyun akiről már meséltem, a kis omega akit tanítok – még, hogy kis omega
-S-szia – ember mi ez a dadogás?

-Szóval te vagy az az omega akinek olyan erős kókusz illata van – szagol a levegőbe, majd kisebb pajzán mosoly kúszik az arcára – Imádom a kókuszt – áll félre, hogy betudjunk menni és hiába én megyek be először, akkor is kapok egy simogatást a fenekemre.

Na ez volt az első találkozásom Park Chanyeol-al, s tudtam, hogy ettől a naptól kezdve megváltozik az életem és talán még a jövőm is!