Hold fénye |Taekook| ✓

2 évad 7 fejezet

Jungkook szemszögéből:


Mikor egy nagyot üt éjfélkor az óra, a szekrényemhez sétálok lábujjhegyen, hogy még véletlenül se történjen meg a lebukás. Ez most nagyon fontos nekem, végre kaptam egy kis segítséget anyától. Kitalálva, hogy beteg vagyok, elküldte a ház alfáit az ajtóm elől, így könnyen kitudok osonni. Hálás vagyok anyának, ugyanis látszik rajta, hogy szeretné helyre hozni a hibáit amit elkövetett ellenem kiskoromba. Elfelejteni nem fogom, de sokkal enyhébb lesz a fájdalom, ami a szívembe volt. Nincs olyan gyerek aki elfelejti, hogy a szülei eldobták; bár apám az már nem is érdekel.
Felkapva magamra egy fekete inget és egy fekete farmer nadrágot, felöltözve sprintelek ki a szobából, mintha csak kergetnének. Na majd ha én leszek az úr a háznál!
A folyosó kihalt, s ez ad valami furcsa külsőt ennek a háznak; akár egy elhagyott kastély ami már évek óta itt áll üresen. Nem is nagyon szeretek sétálni a folyosón, így ezért meggyorsítva lábaimat, szinte már futok az ajtóhoz mikor is:
-Lám-lám, ki van kint ilyenkor – baszki, ez Nara. Na ha más nem akkor ő biztos, hogy felfog nyomni apámnál és akkor minden falkához kiküldi a farkasait; én pedig ezt szeretném elkerülni. – Jeon Jungkook a büszke alfa, aki egy kis koszos patkányért veszélyezteti az életét. – teszi csípöjére két kezét, s lassú kimért lépésekkel közeledik felém. Én viszont büszkén húzom ki magam, hogy lássa nem vagyok olyan gyenge, mint amilyennek az a mocsok beállít. Mindig féltékeny volt mióta tudta, hogy tiszta alfa vérem miatt erősebb vagyok nála.
-Na és te? – dőlök neki a falnak lazán, s már azon gondolkodom fejbe, hogy hogyan kerüljem ki ezt az idegesítő libát. – Egy kislánynak nem kéne kint mászkálnia, nehogy elkapja valami – mély hangom miatt megremeg egy aprót a teste, de, mint akinek eszébe jut, hogy miért van itt, dacosan kihúzva magát jön közelebb és közelebb.
-Ha egy ilyen alfa kapna el... – simít mellkasomra, de az izgalom helyet inkább a tömény undor fog el – akkor minden ellenkezés nélkül engedném, hogy azt tegyen velem amit csak akar – suttogja fülembe, viszont én csak kuncogva forgatom meg szememet, majd mikor tenyerével egyre lejjebb megy taszítok rajta egyet.
-Ilyen olcsó kis farkassal se találkoztam még – nevetek fel gúnyosan és sértődötten húzza fel orrát, s igazit egyet ruháján. Persze úgy, hogy a mellei pont szemeim elé kerüljön. Olcsó ribanc!
-Érted bármit megteszek Jungkook, csak enged meg. Megmutatom, hogy sokkal jobb vagyok annál a koszos kis omegánál! – karolja át nyakamat, s arcom szélére helyez egy puszit, majd folyamatosan megy befelé, de pont mielőtt ajkaimra hajolna épp időbe kapok bele hosszú hajába. Vicsorítva nézek a csillogó szemű lányra, aki ennek ellenére ugyanolyan kéjjel néz rám, mint az előbb.
-Drága, egyetlen, ostoba Nara! Én nem tudom, hogy neked esetleg ennyire rossz a felfogásod, de akkor elmondom még egyszer, ha esetleg nem jutott el az agyadig – úgy morgok, mint egy veszett kutya, viszont ha azt akarom, hogy végre leszálljon rólam akkor muszáj ezt alkalmaznom. – Az én egyetlen szerelmem Taehyung, sose kéne egy ilyen olcsó szajha féleség, aki amúgy bűzlik az apám szagától, tehát készülj az alfa nősténnyel egy komoly harcra, ugyanis ha anyám és a tanács ezt megtudja, akkor ti nem maradtok életbe azzal a rohadékkal. – utalok apámra, aki nem is sejti, hogy mit tudtam meg róla és az előttem állóról – Úgyhogy, ha nem akarod, hogy kiderüljön kinek a szeretője vagy, akkor én azt tanácsolom, hogy gyorsan bújjál vissza az ágydba és felejtsd el, hogy én itt voltam – lökőm meg, mire a seggére esve nyekken egyet, majd hátat fordítva neki nyitom ki az ajtót, s hagyom ott ezzel az átkozott házzal együt.

°~°

Farkas alakomba átváltozva állok ki az erdő közepére, hogy a szagokra hallgatva tudjam eldönteni, hogy melyik irányba menjek. Hál istennek, egy pár perc múlva megérzem az én drágám vanília illatát. Nyelvemmel körbe nyalom a számat, majd, mint egy vadállat indulok el a Park falka felé.

Édesem megtaláltalak! Most már csak órák kérdése, hogy találkozunk és újra lássam a tökéletes valódat. Halljam csilingelő hangodat, simogatod fejemet, miközben azt mondod: Jungkook szeretlek, hiányoztál!