Hold fénye |Taekook| ✓

2 évad 19 fejezet

Baekhyun szemszögéből:

A hold már magasan jár és a szoba előtti folyosón egy csomó ember áll. Mégis úgy érzem, hogy aki ide a legfontosabb az bent van a fiammal.
-Min gondolkodsz édes? – Chanyeol mellém lép és óvatosan túr bele hajamba, én meg a fáradtságnak köszönhetően érintésébe bújok, és teljesen elhagyom magamat.
-Csak azon, hogy jól van-e? Nekem nem számít, hogy milyen nemű és alfajú lesz, csak legyenek jól mindketten. Ez a legfontosabb, s szerintem a bent lévő alfának is – mosolyodok el az emlék gondolatára ahogy Jungkook kétségbeesetten hívott mindenkit, hogy jöjjenek segíteni Taehyungnak.
-Úgy érzed minden rendben lesz?
Erre csak egy bólogatást adok válaszul, hogy igen, teljesen biztos vagyok az érzéseimbe.

Nem lesz Taehyunggal semmi baj a szülés alatt!

-Elég sokáig vannak bent – sóhajt fel Jimin gondterhelt arccal és párja vállára hajtja fejét. Yoongi csak egy simogatással éri el, hogy párjának megnyugodjon a lelke, s ezt látni akkora öröm. Látni, ahogy a fiatalok egymásra találva alapítanak családot. Taehyung most szüli a második babáját és Jimin is áldott állapotban van. A sok rosszat felváltotta az öröm és boldogság.
-Ne aggódj Chim, Tae mellet ott van Jungkook is, minden rendben lesz – most már szavakkal is nyugtatja Yoongi és büszke tekintettel mondja ki barátjának a nevét. Mert igen, Jungkook és Yoongi a harc során közelebb kerültek egymáshoz és azóta legjobb barátságot ápolnak egymással, sőt szinte már testvérek egymás szemébe.
Taehyung nagyon szerencsés, hogy ilyen párja van, mint Jungkook. Nekem csak az volt az egyetlen kérésem az úr felé, hogy az én drágámnak boldog élete legyen, ne érje veszély, halál közeli esemény. Rossz dolgok sajnos érték, de szerencsére nem volt egyedül, mindig volt vele valaki.
Az ajtó hirtelen nyílik ki és egy kissé zihált, de annál nagyobb mosolyú Jungkook lép ki a szobából. Először csak sírva néz körbe mindenkire, majd térdre esve ejti ki, hogy...
-Kisfiam született, egy alfa!
Mindenki egyszerre rohan oda hozzá és ölelik meg, közbe pedig a gratuláció szó száll végig az egész térbe.
-Taehyung hogy van? – kérdezi egyből Jimin és már rohanna is be, de Yoongi vissza tartja és magához öleli az izgága fiút.
-Nyugi édesem, te se rohanj! Biztos vagyok benne, hogy jól van csak alszik, azért ez a kis alfa igazán megdolgozta a szervezetét – Jungkook csak helyeslően bólogat, majd sűrű elnézést kérve megy vissza a szobába, őt pedig váltja az orvos, aki viszont a szüléssel kapcsolatos információkat osztja meg velünk. Majd mondja, hogy szerinte térjünk nyugodtan nyugovóra, s csak holnap nézzük meg az új jövevényt, mert mindketten alszanak és Tae is elfáradt.

Tudtam, hogy minden jól lesz, a megérzésem sose csal!

Jungkook szemszögéből:

Párom mellé ülve szorítóm meg kezét, hogy álmában is tudja itt vagyok vele és nem hagyom magára. Taehyung nagyon ügyes volt, nem első szülése, de engem lenyűgözött az az elszántsága amivel küzdött a fájdalom ellen. Nekem igazából ez volt az első apás szülésem. Az egyik ápoló halk léptekkel jön közelebb, kezébe pedig a kisfiam, aki az én utódom lesz.
-Itt van a fia Mr. Jeon, gyönyörű, egészséges kisfiú – vigyorogva veszem át a kék pólyába bújtatott babát, aki két kezét össze téve alszik. – Másnap reggel a nevét beszeretnénk írni, azért várunk addig, hogy a párját megvárva tudjanak nevet választani a picinek.
-Döntöttünk már a nevét illetően – fordulok az ápoló felé és egy apró puszit helyezek a fiam homlokára.
-Akkor be is írom ha biztos a döntésében uram. Holnap mindenképpen jöjjenek be a picivel a kórházba! – vesz elő egy kék karkötőt és egy tollat, majd kíváncsian néz ránk, én pedig egy szuszra mondom ki az új családtagunk nevét.
-Jeon Sungmin – nézek az alvó manóra és még épp eltudok csípni egy mosolyt, miután kimondtam a nevét. Szóval neki is tetszik!
-Rendben, nagyon szépen köszönöm – teszi a karkötőt kis kezére, majd egy meghajlást követően hagyja el a szobát.
Tekintetemmel újra Taehyungot kezdem el nézni, aki időközben magához tért.
-Jungkook – nyöszörög fáradtan, és karját felém nyújtja – Szeretném látni – nyitja ki teljesen szemét, s mosolyogva nézi a kis pólyás csomagot – Gyönyörű vagy Sungmin – simogatja meg puha arcát, fejét pedig vissza helyezi a párnára – Hana nem kelt fel? – kérdez rá a lányunkra és én szerintem a látottak alapján még javában alszik fent a szobájába.
-Nem láttam, hogy itt lenne lent, szerintem még mindig fent alszik. Viszont az autót hallva az orvos és az ápolója most megy haza – intek az ablak felé, melyen tökéletes látszódik az autó lámpája, hogy veri vissza a fényt, ahogy elhajt a birtokról.
-Holnap ő is láthatja a kisöccsét – néz rám vidáman Tae, de utána ásít is egy nagyot, így kiveszem a karjai közül Sungmin-t, hogy ő a babaágyába nyugodtan tudjon tovább aludni.
-Bizony – fekszek be mellé és egy csókot lehelek ajkaira, amit nagy fáradtan igyekszik viszonozni – Most viszont aludj, hajnal van és szeretném ha nem merülnél ki teljesen a fáradtságtól.
-Nem fogok, de legyen ahogy szeretnéd, joéjt Jungkook – hunyja be szemeit és pár perc után már sokkal nyugodtabban veszi a levegőt, ebből következtetek arra, hogy már alszik is. Mellkasomra fektetve ér el engem is az álom.

A mi kis alfánk a legjobb időbe tudott jönni; hajnalok hajnalán!