Hold fénye |Taekook| ✓

2 évad 12 fejezet [18+]

Taehyung szemszögéből:

-Na...Hana, mi a baj? – kérdezem pár hetes kislányomat, aki a délutáni pihenésből hirtelen kelt fel, majd kezdett óriási üvöltésbe. Már vagy fél órája járkálok fel-alá a szobába, de még mindig nem marad abba a sírás, én meg konkrétan kezdek kifáradni már csak abban, hogy hallgatom.
-Hát mi a baja a kis hercegnőmnek? – Jungkook aggódva jön be a szobába, nekem pedig akaratlanul is kezdenek megindulni könnyeim – Tae, édesem...
-Mi baja lehet Jungkook? – sírva nézek rá páromra, kinek szemeibe csomó kérdőjelet láttok, hogy én miért is kezdtem el sírni. Hát bevallom őszintén, ez egy jó kérdés. – Valamit rosszul csinálok? Vagy esetleg...
-Na nyugi, nyugi – szakít félbe miközben óvatosan ölel át mindkettőnket. Én már kezdek megnyugodni, a kislányunkról ez viszont nem mondható el. – Érzi rajtad, hogy feszült vagy. Add nekem oda, te pedig vegyél egy forró fürdőt és lazíts egy kicsit – veszi el tőlem a fehér rugdalózóba bújtatott kislányt, aki először meglepődik, hogy új kézbe kerül, de ahogy észre veszi, hogy az apja tartja a karjaiba, mégjobban neki kezd. Látom megy nekünk a külön műsor. – Én is megyek majd utánad – suttogja fülembe, bennem pedig egy furcsa bizsergető érzés fut végig, amit hirtelen nem is tudok hova tenni. Viszont heves bólogatásba kezdek és elindulok a fürdő felé.

Jungkook szemszögéből:

Szegény édesem, olyan feszültség van benne, hogy még rám is hatással van, nemhogy erre a pár hetes kisbabára.
-Pici hercegnőm – ülök le vele, majd kis fejét a vállamra teszem, miközben hátát simogatom. – Taehyung is feszült, de nem rád mérges – próbálom nyugtatni, közbe azon gondolkodom, hogy mi baja lehet omegámnak.
Hála istennek mivel én sokkal nyugodtabb vagyok, ezért Hana is sokkal könnyebben alszik vissza. Rózsaszín takarójával betakarom, s pihe-puha arcára helyezek egy apró puszit.
Leindulva a fürdőbe elhatározom magamba, hogy beszélni fogok Taehyunggal, hogy árulja el mitől ilyen feszült és ideges mostanában. Nem csak én vettem észre, hanem akikkel egy lakásba is él. Szerencsére Jimin-nel is megtudta beszélni a dolgokat, így vele sincs már rosszba. Akkor mégis mi baja lehet?
Kopogás nélkül nyitok be, ami igaz illetlenség, de most fontos dologról kell beszélnünk.
-Taehyung beszélnünk kell... – kezdeném el a mondatot, mikor is észre veszem, hogy mit csinál magával a víz alatt – Tae...
-Jungkook – olyan kéjes szempárral néz rám, hogy a tagom a nadrágomba egyből életre kel. Nem érzem erősen a vanília illatot, tehát akkor nem tüzelési időszaka van. – Gyere közelebb! – szavai úgy hatnak testemre és elmémre, mint egy varázsige. Egyből mellette termek, ő pedig vizes kezével nyúl a tarkómért, hogy közelebb húzzon magához. – Csókolj meg! – furcsa, mégis izgató, ahogy parancsol. Viszont az alfa az én vagyok, így a dominanciámból nem engedek. Durván tapadok ajkaira, melynek hatására belőle és belőlem is egy mély, öblös nyögés szakad fel. Nedves testét magamhoz ölelem, s próbálok utalgatni, hogy szálljon ki.
-Nem megyek sehova! – makacsolja meg magát egyből, ajkaival pedig nyakamra tapad és egy két helyen jó erősen meg is szívja. – Inkább te gyere be – szól sokkal lágyabban, én meg nem vesztegetve időmet, gyorsan kapkodva le magamról minden ruhát, mászok be hozzá ugyanúgy ajkait csókolva közbe. A szerencse csak onnan van, hogy nagyon nagy kádról van szó, szinte akkora, mint egy medence.
-Jungkook – enged el egy pillanatra, közbe ölembe mászva kezd izgató mozgásba; hova lett az én félénk omegám, aki először alig akart előttem levetkőzni? – Szeretkezni akarok veled. Érezni, hogy nem csak szavakkal, hanem tetekkel is szeretsz engem – nem sokat tétlenkedek egyből neki kezdek a tágításnak, hogy utána olyan orgazmusba részesítsem, mint még soha.

~~~

-M-mozogj – mély hangja most sokkal magasabban hangzik, s ebből tudom lekövetkeztetni, hogy eltaláltam benne azt a pontot. Derekába marom körmömet, ő viszont morogva kezd sokkal gyorsabb mozgásba ölembe, amit elkerekedett szemekkel követek végig.
-Basszus Taeh... – hátra vetet fejjel nyögők fel, ahogy mozgás közben rám szorít, piros ajkaival pedig, hol nyakamat, hol számat kényezteti. A folyamatos rá szorítása meghozza az eredményt, ugyanis derekába kapva élvezek belé. Sikítva, inkább vinnyogás szerű hangon harap nyakamba, s úgy éri el őt is az orgazmus. Lihegve nézünk egymásra, majd a kádba lévő kis ülő részre vissza ülök, hátamat pedig a szélére helyezem.
-Szeretlek Jungkook – liheg fáradtan Tae a nyakamba, miközben szorosan ölel magához.
-Én is Tae – csókolok füle mögötti kis érzékeny területre, mire belőle egy apró nyögést és mozgást váltok ki ezzel.
– Akarlakh... Jungkookh... - kis telhetetlen omegám, de hát nekem nincs ellenemre!

Így legalább biztosra tudom, most egy jó ideig nem lesz feszült!