Hold fénye |Taekook| ✓

8 fejezet

Taehyung szemszögéből:


A negatív gondolatok egyből átvették az agyam felett az irányítást, s még csaknem is kellett kérnem jöttek azok maguktól. Főként mikor az a tekintet, az az arcmimika újra, s újra elém kerül. A maró érzés a torkomba az semmi, mert még vegyül egy hatalmas gombóccal, ami kifejezetten sokat dob a jelenlegi lemondó hangulatomon.
Hát így becsapott volna? Elérte, hogy megbízzak benne, ő pedig ezt fogta és kihasználta. A bevésődött párnak nem ez lenne a feladata, még akkor se, ha szerencsétlenek pont úgy dobta az élet a kockát, hogy egy ilyen szerencsétlen gyenge omegát kapjon, mint amilyen én vagyok.
Könnyes szemekkel nézek magam elé, két karommal körbe ölelem gyenge, törékeny testemet, hamár más nincs itt aki melegítsen szeretetével.
- Miért kell ezt átélnem? – sírok fel hangosan, nem érdekelve, hogy bárki benyithat. Talán az apja, akkor ő csak nevetve mutogatna rám, hogy jól van elhitted te szerencsétlen!
Térdeimet felhúzva temetem beléjük arcomat, s rázkódó vállakkal adom tudtára külvilágnak jelenlegi lelki állapotomat. Sebezhető, könnyű prédának érzem magam, s félek, hogy a házba élő, vagy talán a kint élő alfák ezt megérzik. Akkor nekem végem lesz egy szempillantás alatt. Jungkook nem védene meg. Taehyung, ezt sajnos el kell fogadnod!
Ez az előző falkámba sose történt volna meg. Ott mindenki vigyázott mindenkire, s engem se néztek le soha gyengébb omega mivoltomból. Úgy hiányoznak!
Hirtelen érzem meg Jungkook illatát ahogyan egyre jobban erősödik engem pedig elfog a pánik. Nem kéne tőle félnem, de talán nem is pont tőle félek, hanem inkább attól, hogy ide jön és alázni kezd. Miért ne tehetné meg? Hisz az alfám, bármit parancsol nekem a belső alfája, engedelmeskednem kell.
Gyorsan felpattanva az ágyról kezdek el keresni egy búvó helyet és mikor ez sikerül akkor próbálok valahogy úgy állni, hogy még véletlenül se vegyen észre, de tudom nagyon jól, ennek kevés esélye van.
Hallom a lépteket ahogyan hangosodnak és egyszer csak abba maradnak az ajtó előtt, s mintha várna valamire. Pár perc elteltével újra elindul, de nem nyit be a szobába hanem fogja magát és tovább megy. Fellélegzek, majd előjövök búvó helyemről és az ajtót kezdem el szuggerálni, s csak állok egyhelybe. Ez akar lenni a jel?
- Nincs más választásom – halkan megjegyezve indulok el az ajtó felé. Most vagyok talán életembe először annyira határozott és bátor, hogy ezt a lépést megmerjem tenni.

Itt hagyom Jungkookot és megkeresem a saját falkámat!

Képtelen lennék úgy itt élni, hogy tudom Jungkookot nem fűzi hozzám semmi, s meggondolatlanul dobálózik egyes szavakkal. Miért vannak ilyenek, akik csak kimondják ezeket a szavakat, de a következményekkel pedig foglalkozzon az akinek van hozzá kedve!?
Szabadon mászkálhatok a házba tehát nem félek, hogy valaki meg akar állítani abba, hogy elhagyjam a házat. Bár mikre gondolok, nincs ebbe a házba senki se aki itt akarna tartani.
A kellemes levegő egyből megcsapja arcomat, s minden egyes kellemes szél fuvallat, mint lágy érintések úgy hatnak bőrömön. Egy nagy szerencsém van. Méghozzá, hogy az erdő nincs messze a birtoktól, így nem kell magamba motyognom az időt, hogy ugyanis mennyi ideje van Jungkooknak, hogy utol érjen engem. Már ha egyáltalán feltűnt neki, hogy eltűntem. Annyira naiv lelkem van, így persze, hogy kitudja használni. Pedig én tényleg őszintén szeretem őt.
Azon az úton gyalogolok befelé az erdőbe, ahonnan Jungkook hozott el mikor először találkoztunk azon a tisztáson. Először úgy gondoltam, hogy az egy szerencsés nap volt nekem, hiszen megtaláltam a társamat akire kiskorom óta vágytam, s most csap fejbe a keserű valóság. Hiába ez a kötelék, Jungkook nem tud egyik pillanatról szeretni valakit, ezt elkell fogadnom. Bár amilyen gyerekkora volt nem csodálom, hogy nem tudja milyen érzés a szeretet, s annak az erősebb formája, a szerelem. A jelet ami mutatja össze tartozásunkat azt akkor azért nem helyezte rám, mert egyáltalán nem gondolja komolyan velem. Tényleg rohadtul naiv vagyok.
Nem tudom mennyi ideje gyalogolok, de ez az ösvény már egyáltalán nem ismerős, még szagok alapján se tudom beazonosítani, hogy jelenleg hol a fenébe tartózkodom. Hála annak a hatalmas eszemnek lehet, hogy itt fogok éjjel halálra fagyni, vagy éhen halok, nem is tudom melyik fog elérni előbb.
Sose vadásztam még, egyszer se voltam külön a falkámtól, talán egy fél napot, mert utána megtalált Jungkook, s ott kaptam ételt, és Jungkooktól védelmet.
Hát persze, már megint Jungkook!
Az égre vezetem tekintetem, s feltűnik, hogy lassan már vak sötét lesz, a fiatal alfa farkasok pedig ilyenkor fognak vadászni, s ha az omega illatomat kiszagolják akkor nekem tuti végem lesz.
Ösztöneimre hallgatva kezdek el keresni egy búvó helyet, hogy a mai éjszakát túl tudjam élni. A félelemtől remegek, mint a nyárfalevél és sejtem nem lesz ez egy könnyű éjszaka számomra.
Lehetne egy csomó finom meleg étel a gyomromba, pihe-puha ágyba hajtanám le a fejemet, s szépeket álmodnék. Gyönyörű tájakat látnék álmomban, olyan helyeket ahol még életembe nem jártam, de tudat alatt mégis vonz az az idegen környezet.
Pont beesteledett mikor egy barlang szerűségre bukkanok, ami tökéletesen megfelel arra, hogy itt aludjak, s holnap újult erővel, verő fényes napsütésbe tovább tudjam keresni a falkámat, ami nem lesz egy könnyű feladat, de nem fogom feladni.
Jungkooknak már biztosan feltűnt, hogy eltűntem, de nem érzem az illatát, tehát nincs a közelben. Amit nem tudok eldönteni, hogy jó vagy rossz?
Átváltozva farkas formámba gömbölyödők össze a levél kupacon, és mint egy kis kakaós csiga úgy húzom össze magam, hogy ne érezzem a hideg levegőt, ami ebbe a pillanatban hűl le még jobban.
Kintről nem hallatszódik be semmilyen zaj aminek most kifejezetten örülök, ugyanis ha olyan hangok kerülnek hallójáratomba akkor álmatlan éjszakám lesz, ami a holnapi keresés miatt nem lenne nagyon előnyös.

<>

Füleim magasba, szemeim nyitva, félelem teljessége a lelkemben. Mégis mi ez? Vagy inkább ki ez?
A levél ropogás egyre hangosabb, s tisztán kivehető a lepésekből, hogy az idegen éppen ide készül. Szagáról azonnal leszűröm, hogy farkas és, hogy nem omega, mint én de még csak nem is béta. Akaratlanul is kiadok egy nyüszítő hangot amire elkezd az alfa fülelni, de még nem ért be teljesen, hogy tisztán lássa, kivel van dolga.
-Lehetséges? Vagy csak már idős vagyok hozzá? – belső alfája szól hozzám, de lélegzetemet vissza folytva várom következő megszólalását, amire azóta vártam miután rá jöttem nagy bajba vagyok. - Egy férfi omega – vörös szemével és hatalmas fekete bundájával hirtelen terem előttem, én pedig a lehetséges útvonalakat nézem, hogy hogyan tudnék megszökni. – Tudtam. Az orrom sose csap be, ez egy igazi férfi omega, pedig én azt hittem azok már nincsenek – vicsorogva közeleg, görnyedt testemhez ami ha most ember lennék, remegne a félelemtől – Hmm, de finom vanília illatod van – hatalmas fejét nyakamba helyezi, s úgy szippant egy nagyot, majd hosszú nyelvével körbe nyalja pofáját. – Mit kezdjek veled gyönyörűség? – Nem nagyon akarom megvárni, hogy mit akar velem csinálni, mivel nincs itt az ideje, anélkül pedig fájna. Erről a farkasról meg süt az agresszió. Nem engedhetem, hogy magáévá tegyen!
-S-semmit ne tegyen, s-sietnem kell h-haza – Jajj kérlek, Jungkook hallja meg a segély kiáltásomat, végyen meg...többet nem fogok ilyet tenni!
-Abba biztos lehetsz Taehyung! – Jungkook belső alfája szinte ordít a fejembe, de az ijedtség helyet inkább a megnyugodás csodálatos érzése keríti be belsőmet. – Érzem az illatodat, nemsokára ott leszek!
-Jungkook könyörgöm siess – belső hangom sírva kezd el könyörögni, hogy igyekezzen, s neki is egyből leesik a dolog, hogy miért félek ennyire. Érzi a másik alfa szagát!
-Na angyalom játszunk egy kicsit – hatalmas száját kinyitja amin belül ott sorakoznak az éles fogai, amit nem sokkal meg is érzek a bőrömbe fúródni. Fájdalmas nyüszítés hagyja el a számat miközben tekintetemmel figyelem a kijáratott hátha Jungkook előbb ide ér.

De nem, nem ér ide előbb!

-Érzem rajtad egy másik alfa illatát gyönyörűm, csak az az alfa volt olyan bolond, hogy nem jelölt meg téged, így ez olyan mintha még mindig szabad préda lennél – recés nyelvét elkezdi nyakamtól a fülemig fel-le húzni, ezzel teljesen össze nyálazva hófehér bundámat. Össze rezzenek mikor tagját bejáratomhoz igazítja, fogaival pedig durván mar a nyakamba. Mocorogni kezdek ezzel is húzva az időt, ugyanis Jungkook illata erősödik.

Jungkook ide érsz mielőtt megerőszakolnak?