Hold fénye |Taekook| ✓

2 évad 13 fejezet

Jungkook szemszögéből:

-Ma velem leszel, jó lesz angyalom? – kérdezem kislányomat, aki csak komás fejjel néz fel rám, de azért kapok tőle egy kis mosolyt. Ahh megzabálom, ugyanolyan mosolya van már most, mint Taehyungnak. Nos Tae-val az a nagy helyzet állt elő, hogy a tegnapi szex partinkat, majdnem négy óráig húzta el, tehát tegnap óta alszik, s ha hozzá mer valaki szólni, annak úgy leszedi a fejét, hogy inkább úgy döntöttünk inkább békén hagyjuk. Még én is kicsit megijedtem, amikor morgó hangot kiadva magából küldött ki a szobából; persze Hana-t elvette a kezemből és maga mellé fektette.
-A másik apád az kicsit bolond volt ma reggel – teszem fel hófehér sapkáját hajas buksijára, majd a babakocsiba berakva indulok meg kifelé. Eddig elég szépen viselkedtünk, lefürödtünk, pelenkát cseréltünk és még enni is szépen ettünk.
-Jungkook, egy óra múlva hozd vissza Hana-t, mert az orvos szeretné megvizsgálni még a holnapi utatok előtt. – Baek egy cumit rak Hana szájába, aki azt szopogatva kezdi el altatni magát, miközben egy plüss rókát ölel magához.
-Persze, addigra vissza érünk, csak sétálunk egy keveset itt a kinti erdő résznél. Remélhetőleg mire vissza jövünk a morci uraság is felkel – utalok Taera, mire Baekhyun-tól egy halk kuncogást kapok, majd vissza is megy a házba. Taehyung ötlete volt, hogy mielőtt haza megyünk nézzék meg Hana-t, hogy nincs-e valami baja. Holnap lesz a nagy nap. Muszáj, hogy tisztázva legyenek a dolgok és befogom mutatni a falka tagjainak a lányomat, s kötelesek lesznek elfogadni, ez vonatkozik apámékra is. Ha tiltakozni mernek, vagy akár egy rossz szót is mondanak a kis szukájával, akkor elfogom érni, hogy kiderüljön a kis titkuk. Az aduász az én kezembe van, semmit se fogok veszteni. Max anyám lelkét kell ápolnom, de van egy olyan érzésem, hogy sejti ő mi megy ott.
-Hayun imádni fog kicsikém – simogatom meg Hana arcát, aki elkapja az ujjamat és arcához közel húzza, s úgy alszik tovább. Ez egy óriási csoda, hogy életbe maradt ugyanis Tae nem kicsit eset, mikor azzal a bétával harcolt. A mi kis csodánk ő!
Az órát nézem miközben sétálunk, s csendbe telik el az az egy óra, ugyanis a kis hercegnő végig aludta az utat és még a hangját se hallottam egész úton. Mosolyogva, büszke apukaként lépek be vele a házba és karomba tartva megyek a nappaliba, ahol Tae szülei már ott vannak, és mikor meglátják, hogy itt vagyunk, Baek már ugrik is, hogy magához vegye unokáját.
-Ilyen jó babák voltunk? – kérdezi mosolyogva, majd int egyet Chan-nak. Gondolom, hogy most már jöhet az orvos.
-Igen, szinte végig aludtuk az utat, úgyhogy nem lesz semmi gond vele holnap se!
-Istenem, annyira hiányozni fogtok! – ölel át hirtelen, én meg annyira meglepődők, hogy hirtelen reagálni sincs időm.

-Bármikor jöhettek, amint vége lesz a sok rossznak – mosolygok biztatóan, de ő is és én is jól tudjuk, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy én azt fejbe felvázolom magamnak. Ez annál sokkal bonyolultabb lesz, főként ha apámon múlik az egész.
-

Tudom, hogy képes vagy rá Jungkook, megfogod védeni a családod.

A családomat nem fogja semmi és senki sem bántani, erre az életemet adom!

Taehyung szemszögéből:

Olyan elgémberedett végtagokkal kellek fel, mint aki nem is tudom hány hónapja fekszik ugyanabban a pozícióba. A hasamon fekve, egyik karom a derekamon, a másik meg valahol ott lefelé, de pont jó helyen van beszorulva. Viszont olyan kipihent vagyok, hogy élmény kinyitnom a szemem.
-Mennyit alhattam? – kérdezem hangosan, s válasz is érkezik pont egy falnak dőlt személytől.
-Hát éppen annyit, mint amennyit egy kisbaba szokott aludni – vigyorogva jön közelebb, s vállamnál fogva dönt vissza a matracra. – Na mi van Tae baba? – nyalja körbe ajkait, én meg érzem ahogy arcom egyre jobban melegszik. – Tegnap nem voltál ennyire zavarba – ahogy megemlíti a tegnapot, az események villám sebességgel térnek vissza memóriámba. Oly módon, hogy még a fejem is belefájdul. Mégis mi történt velem tegnap?
-Jungkook, az nem én voltam – nézek páromra ártatlanul, aki időközben mellém fekszik, s mellkasára téved tekintetem. Mégis mikor került le róla a felsője?
-Hát pedig én veled szexeltem, úgy négy óra hosszát – füttyenti el magát vidáman, majd pólóm alá vándorol tenyere. – Teljesen úgy viselkedtél, mint amikor...
-Elég lesz – tapasztom tenyerem szájára, hogy most már hallgasson el, elég lesz mára ennyi információ, úgy is fogja még a véremet szívni ezzel kapcsolatban.
-Hát nem mostanában fogunk újra egymásnak esni, az is biztos – lepődik meg egyből, nekem meg, mint egy kisgyereknek, úgy konyul lefelé a szám.
-De ez volt a baj Jungkookie – mászok rá, majd lovagló pozícióba ülök ölére. Nevetve hajol ajkaimra, s vadul kezdi el tépni őket, annyira, hogy érzem ahogy a vérem kiserken. – Már megint te izgatsz!
-Oh szegény, ártatlan omega – nevet fel, majd hirtelen találom a hátamon magam ismét, s felettem pedig az én domináns alfámat.
-Várj – hajolok el előle, mire egy kérdő pillantás kapok – Hol van Hana?
-Hana-t épp vizsgálják, ha pedig tovább fog járni a szád akkor hamarabb lesz kész, mint mi, és akkor nem lesz kistesó! – kacsint rám, majd újra ajkaimra hajol és most már engedem, hogy elmélyítse miközben segít megszabadulni felsőmtől.

Az kéne még nekem Jeon Jungkook, még egy gyerek!