Hold fénye |Taekook| ✓

13 fejezet [18+]

Taehyung szemszögéből:

-Hayun – szólítom meg a kislányt másnap a kislányt, aki éppen az egyik idős farkasnak segít leülni.
-Igen Tae? – néz rám azzal cuki mosolyával
-Merre van Jungkook? Reggel elment, mert azt mondta fontos dolga van.
-A szomszéd alfa és annak a lánya jönnek ide hozzánk és muszáj, hogy Jungkook fogadja őket. Mivel hamarosan ő lesz a falka alfája.
Valamelyik nap mesélt erről Kook, de nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen hamar eljön. Lehet, hogy hisztisnek tűnők, de félek egy kicsit attól, hogy ide jönnek. Már most rossz előérzetem van. Bár hiába nyugtatom magam, hogy nem lesz semmi, a lelkem mélyén nagyon is érzem a bajt.
Már a délután is eljött, s Jungkook még mindig sehol sincs. Már kezdek aggódni, hogy valami történt vele. Én már kétszer is jártam a könyvtárba, hogy újra beleolvassak az omegákról szóló könyvbe, de mintha a föld nyelte volna el azt a könyvet.
Ráadásul napok óta furán görcsöl a hasam. Már arra is mertem gondoltam, hogy esetleg teherbe estem. De az lehetetlen, hiszen nem volt lázam és elvileg ha nincs, akkor terhesség sincs. Akkor mégis mi ez a furcsa görcsölő érzés a hasam tájékán?

~°~

Este felé hiába próbálok meg elaludni, sehogy sem megy. Egyedül vagyok, nincs mellettem a párom, akiről reggel óta nem tudok semmit. Mikor már végelkeseredésembe se vagyok képes elaludni, fogom magam és vissza megyek a könyvtárba. Halk léptekkel megyek végig a folyosó kihalt falai között, magamba pedig elmondok egy kisebb imát, hogy még véletlenül se ébredjen fel valaki.
Valahogy a könyvtár lett a második otthonom; a rengeteg könyv és az azokból áradó energia adja az én energiámat is, így képes vagyok több órát egyhuzamban itt eltölteni – már van, hogy Jungkook szedd ki innen, hogy egyek és pihenjek egy kicsit.
Polcok sorait végig zongorázva lelek rá a könyvre és egy kisebb ujjongást követően veszem kezeim közé, majd helyet foglalva az egyik karos széken kezdek olvasásba.
Újra elolvasom amiket eddig is tudtam, majd elérkezek egy fontos részhez. Az omegák lázához. Leírja részletesen, hogy milyen tünetekkel és viselkedés csoportokkal jár, s persze, hogy mivel lehet enyhíteni. Az egyik tüneten megakad a szemem és egyből elfog a pánik – erős hasi görccsel kezdődő.
Na jó, ez még nem jelent semmit sem!
Épp lapoznék egyet mikor egy hatalmasat nyíllal a hasamba a reggelhez hasonló fájdalom és hirtelen kap el a meleg érzet. Arcom a tenyeremmel együt izzadni kezd, a homlokomról pedig az izzadság cseppek sorba hullanak le. Magzat pózba vágva magam a földön szorítóm térdemet jobban magamhoz, hátha csak egy gyomor rontás – ugyan már, kit akarok becsapni!?

Rohadtul lázba égek!

Jungkook nincs itt, muszáj, hogy itt maradjak különben a többi alfa kiszagol és akkor nekem végem.
-Taehyung... jól érzem? – Jungkook alfája egyből kapcsolódik az omegámhoz, s meg is nyugszom, mert így már biztos, hogy a közelbe van.
-Jungkook, én n-nem tudom – patakokban folynak a könnyem, ugyanis a belső farkasom elkezdet üvölteni az alfához; szükségem van rá! – Siess könyörgöm! – kezemet homlokomra teszem, miközben hátamra fekszek, s a plafont kezdem el bámulni. Ez nem az első, de az biztos, hogy ez fáj a legjobban. Úgy vonaglog a földön, mint valami rossz kurva, aki várja a következő kuncsaftját.
Apró zajra leszek figyelmes és feltűnik ahogy valaki a zárral kezd el babrálni. Remélem, hogy Jungkook az, ugyanis képtelen lennék most bárki elől elfutni.
Mikor tekintetünk találkozik körbe nyalom vörös ajkaimat, kezemet felé emelem, mint egy kisgyerek, Jungkook pedig nem haboz; ingjének gombjait lassan kezdi el kigombolni, s ugyanolyan lassú léptekkel jön közelebb, tekintette pedig elsötétül és íriszei hirtelen váltanak át vörösbe.
-Látom a kis omega készen áll az alfának! – durván kezdi el tépni a nyakamon lévő bőrt, de nem foglalkozva a durva érintésekkel, csak még közelebb vonom izmos testét, ami csak úgy eltakarja az én vékony, már szinte nőies testemet. Csak érjen hozzám, ne érdekelje semmi!

Harmadik fél szemszögéből:

Végülis be lett tartva az ígéret. Nem törődött az alfa semmivel csak azzal foglalkozott, hogy minél többször tegye magáévá a védtelen omegát. Az éjszaka közepén, a könyvtár falai között az alfának annyira elborult az agya, hogy nem érezte a helyzet súlyát, nem gondolkodott csak hagyta, hogy az ösztönök vezessék. S, hogy ne engedje, hogy bárki is szét szedje őket. Olyan gyönyört okozott többször is az omegának, hogy nem törődve azzal, miszerint nincsenek egyedül a házba, kieresztette hangját, ami viszont az alfának kedvére tett, sőt ösztönözte, hogy még mélyebbre és még durvább lökésekkel juttassa kemény hímtagját az omegába.
Az orgazmus egyszere érte el őket, s hiába voltak már többször is együt azon az estén, a szőke hajú egyszerűen olyan isteni aromákat árasztott magából, hogy az ónix fekete hajú képtelen volt neki ellenállni, így pár perc pihenés után újra benne volt, s kezdődött minden elölről.
Ezek az illatok megbolondították Jungkookot, aki hiába tiszta vérű alfa, soha nem vesztette még így el kontrollt maga felett, de legfőképpen agya fölött, mint azon az estén. Tudta, hogy ennek még lesznek következményei, már akkor mikor haza felé jövet megérezte társából ezt az isteni vanília illatot, ami most sokkal erősebb volt, mint bármikor máskor.
Hajnal tájékán maradtak abba a hangok, s a ház végre élvezhette egy kicsit a csendet. A két kifáradt farkas egymást ölelve aludtak halkan a könyvtár kanapéján. Taehyung hófehér nyaka tele voltak kisebb–nagyobb szívás foltokkal amiket az alfa okozott a védtelen testnek. Világos tincsei homlokához tapadva pihentek, ugyanis az aktus közben többször tépett bele az idősebb. A többi testrésze is megvolt jelölve, talán sokkal jobban, mint nyaka. Apró tenyere pedig hasa tetején pihent, de nem csak az omegáé, hanem az alfáé is. Együt össze kulcsolt állapotba feküdt mindkettőnek keze az omega hasán.