Hold fénye |Taekook| ✓

2 évad 8 fejezet

Taehyung szemszögéből:

Mint minden napom ez is pontosan ugyanúgy kezdődik; madarak csiripelésére kellek, majd miután felöltözők, átmegyek a drágám szobájába, hogy megetessem.
Pont most megyek a rózsaszín szobába, ahol a kiságyába fekszik az én egyetlen szépségem. Tegnap nagyon sokáig fent volt, ugyanis fájt a pocakja, így szinte csak akkor hagyta abba a sírást amikor simogattam a hasát.
-Jó reggelt, édesem! - köszönök a drágámnak mikor is karomba veszem, és elindulok vele a konyhába. Az étkezőbe érve veszem észre, hogy Baek már kint ül - Jó reggelt Baek! - köszönök neki is mosolyogva, s egy puszit adva az arcára én is helyet foglalok mellette és a kikészített tejet egyből kezem közé kapom.
-Jó reggelt Tae, hallom nem jól aludt az éjjel - néz rám, aztán Hana-ra, aki időközben abba hagyta a sírást, így könnyebben tudom a szájába rakni a cumit, hogy egyen. - Fájós hasú, mint amilyen te voltál. - nevet fel halkan, s egy bögre teát tesz le elém.
-Gondolom Hyuna sokat mesélt rólam mikor össze futott veletek - enyhe mosollyal nézek az előttem ülőre, ugyanis még a múltbeli eseményeket azért még dolgozgatom magamba.
-Persze, meg mikor még apró baba voltál akkor is sokat voltál velem, sőt volt olyan alkalom is, hogy Hyuna hívott át, mert egyszerűen képtelen voltál az altató dal nélkül elaludni - emlékszem arra a dalra, Hana-nak is énekeltem tegnap, s ő is megnyugodott tőle.

°~°

Miután Hana-t sikerül elaltatnom, egy kis sétára indulok a kertbe, hogy kiszellőztessem egy a fejemet. A nap pont olyan erővel süt, ami a testemnek inkább ad kellemes meleget, mintsem leégést.
-Szia TaeTae - ugrik rám hirtelen hátulról Jimin, én meg az ijedtség miatt akkorát borulok, mint a ház. Persze a drága szőke barátom puhára esik; az az rám. - Hupsz, jól vagy? - kérdezi nevetve, s felpattan a földről, majd felém nyújtja a kezét, hogy segítsen felkelni.
-Jajj Chim, ezen a téren nem változtál semmit se - nevetem el magam kínomban, mikor is sikerül vissza emlékezni a régi időkre. Amikor még csak fiatal omega kölykök voltunk, s nem kellet félnünk semmitől és senkitől.
-De te se - borzolja össze világos tincseimet, majd nevetve karolja át vállamat és együt indulunk el a padok felé. Közbe régi emlékekre gondolunk vissza, amik a legkedvesebbek számunkra.
-Emlékszel Chim? Ezen a helyen találtuk meg azt a kismadarat - mutatok az előttem álló diófa elé, ahol még gyerekként találtunk egy kismadarat, aki eltörte a szárnyát és a családja se volt sehol. Sírva vittük haza, ahol Chim anyja segített nekünk; bekötötte a szárnyát és megmutatta, hogy hogyan kell megetetni. Hónapokon keresztül vigyáztunk a kis „gyerekünkre", míg végül eljött az a nap amikor kirepült a fészekből.
-Emlékszem bizony, meg arra is, hogy napokon keresztül sírtál. - neveti el magát, viszont én nem röhögök ezen, hiszen tényleg rossz volt mikor már nem volt velünk többet. Most így belegondolva olyan volt nekem az a kismadár, mint most Hana. - De most már van egy kislányod, úgyhogy nincs okod szomorúnak lenni - Mintha csak a fejembe látna úgy ejti a szavakat; ezért vagyunk mi ilyen jó barátok. Hát azért az enyhe túlzás, hogy mindenem megvan. Egy valaki még hiányzik az életemből.
-Chim, nem hozol ki nekem valami üdítőt? Úgy megszomjaztam - vettem be kiskutya szemeimet, mire csak egy szemforgatást és egy váll meglökést kapok válaszul - Köszike - küldök felé egy levegő puszit, majd miután Jimin bemegy a házba újra az eget kémlelem nagy szemekkel. A felhők játékát figyelve egy ismerős illatra kapom fel a fejemet; ez az édes csoki illat, vajon honnan jön?
Felkelve a padról a velem szembe elterülő erdőre vezetem pillantásomat és akkor tűnik fel, hogy kinek az illatát érzem ilyen intenzíven.
Egy fekete, vörös szemű alfa! Egy ismerős, fekete alfa!
-Az lehetetlen - suttogom szipogva, s még szemeimet is többször megdörzsölőm, hátha csak álom ez a kép, ami elém tárul. - J-Jungkook - kapom kezemet egyből a szám elé mikor is a pár méterre álló hatalmas alfa rám vezeti tekintetét. Azt a gyönyörű vér vörös tekintetét. Ennyi idő után, újra itt van? Ez tényleg a valóság, vagy csak álom!?

Újra láthatom Jungkookot?