Hold fénye |Taekook| ✓

19 fejezet

Taehyung szemszögéből:

-Micsoda? – tolom hátrébb egy kicsivel barátomat, aki viszont őrült bólogatásba kezd – Jimin, én elvesztettem a babámat, lehetetlen, hogy azt mond terhes vagyok!
-Tae – szól most már sokkal lágyabban – Ugyanolyan illatod van, mint nekem, s ezt azért tudom mivel én is gyereket várok – mosolyogva teszi tenyeremet a kissé domborodó pocakjára. Istenem, igaz lehet...?
-De az orvos azt mondta a párom anyjának, hogy elvesztettem a magzatot – könnyeim potyognak mikor is vissza emlékszem az orvos szavaira; lehet, hogy hazudott?
-Gyere, befogom bizonyítani, hogy terhes vagy – a kissé régi módi úton indulunk végig, s ahogy megláttok egy két fát, bokrot, régi házakat egyből beugrik, hogy hol is vagyunk.
El sem hiszem, hogy újra itthon vagyok.

~°~

-Üdv újra itthon Tae! – hatalmas mosollyal az arcomon nézek körbe a birtokon, ami a Park családhoz tartozik, azon belül pedig Park Chanyeol alfa vezetése alatt. – Gyerekek nézzétek kit hoztam meg! – Jimin egy hatalmasat üvöltve teszi meg azt a lehetőséget, hogy mindenki ránk figyeljen. Amikor a többiek ránk kapják a tekintetüket, hirtelen nem is ismernek meg, de akkor egyszer csak egy újabb ismerős hangra figyelek fel.
-Taehyung! – A fekete hajú alfa vigyorogva fut oda hozzánk, majd egy óriási ölelésbe részesít.
-Yoongi! – rég látott ismerősöm karjai közé vettem magam, s ingjébe bújva próbálom elrejteni sírós valómat. Min Yoongi, Chanyeol örökbe fogadott testvére, Jimin társa, és az én egyik legjobb barátom.
-Chim, hogy találtad meg? – párjának egy puszit ad ajkaira, majd figyelmét felváltva tartja rajtunk, de biztos vagyok, hogy Jimin fog mindent elmesélni; én még mindig képtelen vagyok!
-Éppen haza felé tartottam mikor egy ismerős illatra kaptam fel a fejem. Először azt hittem, hogy már a terhesség ment az agyamra, s csak azért érzem ezt az illatot. Nem féltem közelebb menni hozzá hiszen olyan kellemes illata volt; sejtettem, hogy nem alfa vagy béta az illető. Mikor először megláttam Taehyungot akkor azt hittem, hogy csak a fáradtság játszik velem és az lehetetlen, hogy ennyi idő után, épségbe újra láthatom azt a személyt, akiről az egész falka azt gondolta, hogy már rég nem él.
-De itt vagyok és az a legfontosabb – nézek kedvesen Chim-re, aki a mese alatt egy kicsit szomorúvá vált; megtudom érteni. Hiszen kicsi volt az esély, hogy épségbe kerüljek vissza a falkámhoz, úgy, hogy omega vagyok.
-De mi történt veled? – kérdez izgatottan Yoongi, aki ezidáig csendbe hallgatott minket, viszont én fél szemmel láttam, hogy ő arra is kíváncsi mégis mi történt velem, s hogyan éltem túl. Úgy, hogy még meg is voltam azon a napon sérülve.
Hát igen, hosszú mese lesz!

~°~

-Ennyi minden történt velem – érek végig a történet mondásába és ahogy vissza emlékeztem több dologra a szívem úgy facsarodott össze újra, s újra. Az első találkozásom Jungkookal, a falkájával, hogy mennyire féltem, s nem értettem miért vált ki belőlem ilyen jellegű érzéseket. Az első csók, az első szeretlek, s a legelső alkalmam, amit olyan csodálatosan összehozott, hogy az emlék hatására újra olyan őrülten kezd dobogni a szívem.
-És akkor az az orvos azt mondta, hogy elvetéltél? – kérdezi Jimin miközben könnyes szemeit próbálja rendbe hozni; hát igen, nem csak engem hatott meg a történet. Fura volt így hirtelen ezt az egészet újra felhozni, hiszen majdnem két hónapja elvoltam tűnve.
-Igen, nagy a valószínűsége, hogy amikor azt a nagy erősségű ütést kaptam akkor sérülhettem meg annyira, hogy ez... a babám elvesztését okozta – csuklik meg a hangom, karjaimmal pedig szorosan ölelem magamhoz testem, miközben térdemet mellkasomig húzom, hátha így eltudok bújni. – Úgyhogy Jimin – nézek rá egy keserű mosollyal – Nem tudom, hogy mit éreztél, de nem vagyok terhes többet; főként nem Jungkook gyerekével.
-Bebizonyítom, hogy igen is terhes vagy – áll fel idegesen, majd karomra fogva rángat ki a szobából. Persze azért közbe figyel, hogy még véletlenül se tegyen kárt bennem, bár  már nincs mit tönkre tenni.
Yoongi szótlanul követ minket, szája sarkába pedig egy halvány mosoly látszódik, s egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy minek örül. Hiszen bármit is akar Chim, csak alá fogja támasztani, hogy igaz amit a Jeon család orvosa mondott; nem vagyok terhes!
Mikor elérjük a célunkat, én csak értetlenül bámulok az előttem vigyorgora.
-Bízz bennem Tae, úgy, mint régen.
Más volt akkor minden Jimin, sokkal másabb!
Engedelmesen követem a szobába, ami inkább néz úgy ki, mint egy orvosi szoba, de ezt meg is értem, hiszen Chim olyan Chanyeol-nak, mint egy családtag ugye Yoongi által. Persze, hogy azt szeretné, hogy minden meglegyen majd a babának. Remélem vele és Baekhyun-nal is tudok majd beszélgetni, ha belatja végre az én drága barátom, hogy ennek az egésznek nincs semmi értelme. Felfektet a hófehér ágyra, majd egy furcsa gépet pakol elő, Yoongi pedig segít párjának.
-Ez egy ultrahang Taehyung, ezzel a géppel fogom bebizonyítani, hogy igen is igazam van – miután mindennel készen van egy furcsa dobozt vesz elő és annak tartalmát a hasamra folytatja. A hideg érzésre felkiáltok, s csúnya szemekkel nézek a rajtam nevető egyénre.
-Ez nem vicces – nézek másik irányba, ugyanis tudom, hogy milyen képet tud mutatni ez a gép. Nem sokat tudok róla, de azt igen, hogy jól mutatja, ha van pocaklakó avagy nincs.
-Ne haragudj, már régen volt nekem is a vizsgálatom, na de akkor nézzük is – veszi kezébe a fejet és óvatosan helyezi hasamra, aminek következtében érzem, hogy a könnyek kezdik el mardosni a szemeimet. Nem akarom látni a semmit, a fekete semmit, ami gyönyörűen fog látszani a kivetítőn.
Apró kuncogásra kapom fel a fejem, s egy nevető Jimin néz vissza rám.
-Elárulod, hogy mi olyan vicces? – kérdezem indulatosan, a nevetés pedig abba marad, de a mosoly még mindig ott virít rajta – Elvesztettem a babámat, a páromat és akkor még ilyen dolgokkal képes vagy az én lelki világomat mégjobban tönkre tenni – könnyeim most már szabadon folynak az arcomon, s keserves sírásba kezdek. Ez a büntetésed Taehyung amiért voltál ilyen idióta, miattad ment el a baba.
-A sírás helyett néz ide Tae – Yoongi letöröli könnyeimet, viszont nem vagyok hajlandó oda nézni.
Jimin ezt megelégelve fordítja a képernyő felé a fejemet, de én még mindig ellenkezem.
-Kapcsold be neki – Yoongi suttogva szól párjának, aki sóhajtva kapcsol be egy gombot, én pedig nem tudva mit kapcsolt be, rándulok össze félelmembe. Egy kis hangra leszek figyelmes és mikor rá jövök mi ez, azzal a lendülettel fordítom arra a fejem, szemeimmel a képernyőt kezdem el bámulni, mint valami őrült. Hiszen ez egy kicsi szívhang, baba szívhang, de akkor ez azt jelenti, hogy...
-Igen Taehyung, terhes vagy!
Alig akarom elhinni, ez tényleg igaz? A szerelmünk gyümölcse él. Él és saját fülemmel hallom ahogy ver az az apró szíve.
-De Jimin, nekem azt mondták, vagyis hallottam...
-Hazudott Tae, biztos vagyok benne, hogy az orvos tudta, hogy terhes vagy, csak az alfa biztos azt parancsolta, hogy mondja ezt a feleségének ha rá kérdez esetleg. Így talán könnyebben elérte, hogy elmenj onnan és elhagyd a fiát, aki mit sem tud, hogy gyereke lesz. Egy különleges magzat burokban van, látszik ahogy kitüremkedik, sokkal másabb, mint egy egyszerű burok. Sokkal erősebb, talán így sikerült megvédeni magát az ütéstől. A ti szerelmetek Jungkookal létrehozott egy ilyen csodát, s van egy olyan gyanúm, hogy ha a baba megszületik, akkor Jungkook apja készülni fog valamire, ezért nagyon vigyáznod kell Tae mivel... a te szíved alatt fejlődik, Jeon Jungkook alfa, gyermeke!
El sem hiszem, hogy ez igaz. Annyira lehetetlenek tűnő, hiszen tényleg volt akkora az az ütés, hogy esetleg ez a babám elvesztését okozta volna. De nem, hál istennek most az egyszer a fentiek velem voltak és nem engedték, hogy a Jeon örökös ilyen kegyetlen módon meghaljon, még akkor is ha ez a parányi kis magzat olyan pici.
-Megfogom védeni, senkinek nem fogom engedni, hogy akár egy ujjal is hozzá érjenek! – a páros felé nézek elszánt tekintettel, majd sokkal lágyabb tekintettel pillantok le újra a még lapos hasamra. – Megvédelek édesem, ígérem, hogy jó szülőd leszek!