Hold fénye |Taekook| ✓

3 fejezet

Taehyung szemszögéből:

Szabadság. A szabadság inkább érzelmi állapot, életünk végéig azt reméljük, hogy beteljesül, ha valaki jól forgatja kártyáit annak talán összejön, aki pedig nem, annak marad a sötét láncok rengetege és a bezártság sötét odúi. Farkas alakomba érzem magam teljesen szabadnak, de csak egy ideig. Van egy vezető, név szerint alfa, aki korlátozza ezt a bizonyos szabadság szócskát. Amit ő kiejt a száján az szent, sérthetetlen és szilárd, ami addig nem változik, míg ő maga megnem változtatja, ami az esetek többségében nem történik meg.
Futás közben érzem ahogy az erősödő szél egyre jobban belekap hófehér bundámba, olyan tűz ég mindig bennem mikor futok, hogy érzem a szabadság mámorító érzését, ami bekebelezi egész testemet.
3 nap telt el azóta, hogy az északi Jeon falkába kerültem. A falka alfája Jeon Jungkook, fekete dús szőrzetű, rubint csillogó szempárral megáldott farkas. Emberként a legerősebb, legbátrabb. Érdekli, hogy a falka tagjai, hogy vannak és ahol tud ott segít. Jungkook dédmamájával találkoztam először, Sunja mama első pillanattól kezdve megkedvelt és azt mondta, hogy tökéletes vagyok. Nem akartam a depressziós jellegű mondataimmal megmondani neki, hogy én biztosan nem vagyok tökéletes, nemhogy még egy alfa párjaként, ahogy ő ezt viszont nagyba ecsetelte a többi idősnek. Nagy a valószínűsége, hogy Jungkooknak bevésődtem mikor ott aznap a tisztáson meglátott majd utána „haza” hozott.

Megállva az egyik forrásnál elkezdek inni mikor a hátam mögött egy botnak a törésére figyelek fel. Mozdulattalanul állok, nem merek hátra nézni, omega vagyok, az a fajta akit könnyen, más farkas maga alá tud teperni.
De a szagára felkapom a fejem és óvatosan mozdítva fejem nézem meg az ismeretlent. Egy ugyanakkora szürke farkas néz vissza rám, mint Jungkook, talán egy pár centivel alacsonyabb a fekete farkasnál. De nem alfa, se nem omega, akkor ő egy...
-Béta vagyok – hangjára egyből rá kapom tekintetemet, sárga jáspis szemei nem agresszívan néznek rám, inkább olyan szelíd jót akaróan, amiket a távolból jövő vonyítások miatt egyből megértek. – Gyere Taehyung, gyorsan fuss! – szürke fejével int abba az irányba ahonnan az előbb jöttem. Mikor meglátom az utat ami vissza vezet oda, legszívesebben messze futnék. Bele a rengetegbe, hogy senki ne találjon meg, de ezt nem tehetem, még nem.
Miután magamba lerendeztem a dolgokat, lassú futásba kezdem követni a szürke bétát aki többször is hátra tekint. Nem tudom, hogy engem figyel, vagy éppen a távolból közeledő veszélyt, aminek durva hangjai a hallójáratomba költöztek és mint a lejátszó, játszódik le bennem újra, folyamatosan.
Miután vissza tértünk fújtatva megyek a Jungkookal osztozott lakáshoz, ami itt a legnagyobb és a legfeltűnőbb. Remélem, hogy nincs otthon, mivel ha átváltozok akkor nem takar semmi, ő pedig úgyse állná meg, hogy ne üssön el egy két mocskos megjegyzést lányos kinézetem miatt. Nem elég a lányos illat, de még feminin testalkatom is van, amit az alfák és béták nyál csorgatva néznek, akárhányszor elmegyek előttük.
Nem tudják, de nekem ez borzasztóan megalázó és a szívem valahányszor össze csavarodik, mikor azok a pillantások eszembe jutnak.
-Nem gondoltam, hogy így farkasként jössz vissza – Jungkook a kanapén feküdve néz rám kuncogva miközben alsó ajkát beharapja. Nyelek egy nagyot, de figyelmen kívül hagyom és felrohanok a szobámba amit kaptam. Nem akarok vele aludni, tudom, hogy csinálna valamit a testemmel, miközben én magatehetetlenül, semmit se észrevéve aludnék nyugodtan, mit sem sejtve, hogy éppen veszik el az ártatlanságomat.
-Ne rohanj édes! – fut utánam, miközben belső alfája negédes hangon hozzám szólva csalogatna maga felé, de ebből nem eszik. Kiszáradt ajkaimat újra benedvesítem, az ajtót pedig még az előtt bezárom, hogy Jungkook betudna jönni.
Hallom ahogy kopácsol az ajtó mögül, én pedig mint egy sarokba szorított állat hátrálok egészen a falig. Azt ígérte nem nyúl hozzám, de a bizalmam nagyon imbolyog vele kapcsolatban, ugyanis nem egyszer csinál két értelmű dolgokat, azok a tettei nem azt bizonyítják, hogy nem akar hozzám érni. Visszaváltozva rohanok a fürdőbe, hogy kevésbé halljam. Vizet magamra engedve hallgatom a vízcseppek kellemes hangját, amik fülembe kúsznak, ezzel kizárva a külvilág borzasztó hangjait. Nem merek sokáig fürdeni, mert félek, hogy az én drága alfám mikor gondol egyet és csatlakozik hozzám. Furcsálltam, hogy mikor kiléptem, a fürdőszobából, a szobára furcsa csend szállt, szinte túl nagy csend. Csak az ablakra pattogó kis esőcseppeket lehetett hallani amik szorgosan estek le az égből.