Törvények szerint

1.

Zsófi

28 éves vagyok, egy nagyvárosban lakom a párommal. Már lassan 4 éve egy párt alkotunk, nem egymásnak rendeltek vagyunk, hanem szimplán „csak" egymásba szerettünk. Minden évben kitöltöm a tesztet, de minden évben reménykedek, hogy ne találjanak nekem senkit. Én nem hiszek ennek a rendszernek a működésében, én még a régi típusú ember vagyok, hiszek az ismerkedésben, a próbálkozásokban és bukásokban. De nem hiszek a szerelem első látásban, az csak mese. Nem tartom jó dolognak ezt a számítógépes, analitikus, pszichológiai eredményeken alapuló társkeresését. Pláne az összeköltöztetésben! Amennyiben tényleg működik ez a párkeresés, akkor miért nem haladhat minden a maga medrében? Miért kell erőltetni és siettetni?! Én rettegek ettől, pánikfélelemmel tölt el, hogy ma jönnek értem és elvisznek a jövendőbelimhez. Szinte minden más szabályt már elfogadtam, de ezt nem bírom. 21 évesen én azt hittem végzetesen szerelmes vagyok Rékába, hiszen mindenben tökéletesen illettünk egymáshoz. Azt hittem ő lesz az én párom, hogy a rendszer őt dobja ki nekem. De nem így lett, 1 év után jöttek a gondok és mi szétmentünk. Utána már nem tudtam menekülni, minden évben kitöltöm a tesztet és várakozok. Jelenleg is szerelmes is vagyok, párkapcsolatban élek egy gyönyörű, okos nővel. Mindketten egészségügyi területen dolgozunk, így sok közös témánk van. De az állam megtiltja, hogy az általad választottal házasodj. Annyi párkapcsolatod lehet amennyit akarsz, ezt nem korlátozzák, de házasodni nem házasodhatsz. Szerintük, ha két ember tényleg tökéletesen összeillik, akkor úgyis kidobja a rendszer.

Napközben kapok egy üzenetet Gabikától, hogy estére hivatalosak vagyunk egy buliba. Az egyik kollégája ünnepélyes keretek között akarja bemutatni a párját. Két hete költöztették hozzá a férfit és azóta szabadságon van, hogy jobban megismerjék egymást. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy képesek így alkalmazkodni ehhez az egészhez. Egy vadidegen mellé kényszerítenek, együtt kell vele élned már a legelső perctől! Nekem biztos nem fog menni, ha egyszer erre kerül a sor. Munka után beszaladok venni egy üveg bort a italközpontba az ifjú párnak, majd hazasietek. Gabi még nem ért haza, így gyorsan befoglalom a fürdőszobát. Éppen csak végzek a tusolással mikor megérkezik a párom és egy gyors csók után már ő áll a tusoló alatt. Tanácstalanul állok köntösben a ruhás szekrényem előtt, nem tudom mit vegyek fel, nincs is kedvem menni. Rendet kéne raknom a szekrénybe, szanaszét hevernek a ruháim.

- Még nem vagy kész? Félóra múlva ott kell lennünk! – toppan mellém Gabi egy szál törölközőben.

- Nincs kedvem ehhez az egész jópofizáshoz! – mondom grimaszolva.

- Ne kezdjük megint Zsófi kérlek! – néz rám szenvedve.

- De...

- Nem! Tényleg ne! Tudod, hogy ebben sosem egyezünk! Én hiszek benne, te nem! Ennyi!

- Jó-jó! Ne húzd fel magad!Sajnálom – fordulok elé egy bocsánatkérő mosoly kíséretében – Mi lenne, ha késnénk egy kicsit?

- Nem! Zsófi! Nem! – nevet fel Gabi. Hátrálni próbál előlem, de megelőzöm és megragadom a karját.

- Majd igyekszünk – suttogom a fülébe, mire az egész testén borzongás fut végig. Aprókat harapok a nyakába miközben léptetem a hátra az ágyhoz. Kibontom a törölközőjéből és így már meztelenül lököm az ágyra. A csípőjére ülve hajolok le hozzá egy csókra.

- Nem ismerek még egy ilyen nimfomán nőt, mint te! – nyögi két csók között.

- Héé!

- Tudom, tudom! Nem nimfomán, hanem nő aki szereti a szexet és egy kicsit átlagon felüli az igénye. Három napot sem bírnál ki szex nélkül! – kuncog fel, majd rögtön elhallgat, ahogy a kezemet becsúsztatom a lábai közé. Többször vagyok én az irányító az ágyban, mint Gabi. Pedig néha jól esne, ha ő diktálna a szexben, ha kicsit határozottabb lenne. De nincs okom panaszra, ettől függetlenül nagyon jó vele az együttlét. Alig 20 percet késtünk a partiról, szinte észre sem vették. Az összejövetel viszont nem nagy szám, az ifjú pár teljesen egymásba van bolondulva. Ilyen rövid idő alatt senki sem lehet szerelmes.