Törvények szerint

10.

10.

Zoé

Hosszú percekig vívódok magamban, hogy bemenjek-e Zsófi után a szobába vagy sem, de végül a saját szobám ágyában kötök ki. Megcsókolt! Zsófi tényleg megcsókolt engem! Úgy látszik tényleg megérte kicsit ellenkezni neki és várakoznom rá. Remélem nem ez egy alkalom volt, mert akkor én kikészülök, már most annyira hiányzik az ajka. Biztos, hogy lesz folytatás, győzködöm magam. Csak nem szabad erőltetni, hagyom, hogy ő lépjen újra. Azt hiszem, talán.

Reggel Zsófival egy időben kelek, beszélni akarok vele a tegnapról mielőtt elmenne dolgozni. Egész nap ezen rágódnék, nem tudnék pihenni. Hallom, hogy Zsófi a fürdőszobában motoszkál, így a konyhába vonulok kávét főzni. Az este annyi opciót lefutattam magamban, hogy miért is csókolt meg Zsófi, de hogy mit fogok neki mondani, vagy mit fogok tőle kérdezni arra nem is gondoltam.

- Korán keltél – lép mellém Zsófi.

- Nem bírtam aludni, majd visszafekszem később. Kérsz kávét?

- Csak elvitelre, most nem kívánom. Ott a termoszom a mosogatón, beletöltöd légy szíves?

- Persze! – fordulok a mosogató felé – Ami a tegnapot illeti, az...

- Ne! Zoé, ne beszéljünk róla! – vág a szavamba, mire összeszorított szájjal bólintok. Megbánta, biztos megbánta a csókot. Ő nem érezte azt, amit én. Letekerem a termosz tetejét és beletöltök a kávét, majd visszacsavarom a kupakját.

- Tessék! Két adag – nyújtom felé.

- Köszönöm! Sietek dolgozni, majd jövök –veszi át tőlem a tárolót és egy gyors puszit nyom az arcomra – Estére elmehetnénk fagyizni egyet, ha gondolod!

- Benne vagyok – mosolygok megkönnyebbülten, egy hatalmas kő gördül le a szívemről. Tehát mégsem voltam olyan béna.

- Szuper! Ami meg tegnap volt, azt hagyjuk! Ne beszéljünk róla, csak hagyjuk, hogy alakuljon minden a maga rendje és módja szerint, kérlek!

- Rendben!

- Oké! Akkor majd jövök és utána mehetünk is fagyizni! Pihenj addig! Szia! – fordul ki a konyhából. Én meg mint egy bakfis ugrándozva megyek vissza a szobámba aludni még egyet. Igaza lehet Zsófinak, hagyjuk, hogy csak történjenek a dolgok, ne is beszéljünk róla. Ha ő nem akar valamit, akkor az úgysem lesz, túl makacs és önfejű hozzá.

Műszakom után Tamival együtt hozzájuk megyek vacsorára. Bea ragaszkodott hozzá, hogy menjek én is, mert régen beszélgettünk. Zsófi ma úgyis valami gyógyszertáros vacsorára megy a kollégáival és csak későn ér haza. Nincs kedvem otthon ülni egymagamban és a bejárató ajtót szuggerálni, hogy mégis mikor jön haza és csókol meg újra. Amúgy is amióta Zsófival rendeződött a viszonyunk azóta nem is voltam Tamiéknál.

- Na mesélj Zo! Hogy haladtok Zsófival? – ültet le az asztalhoz Bea. Elém rak pár krumplit és egy kést nyom a kezembe, hogy tegyem hasznossá magam, míg beszélek.

- Jól! Tegnapelőtt este megcsókolt – mondom vigyorogva miközben nekilátok a rám kiszabott feladatnak.

- Micsoda?! Ezt nem is mondtad nekem! – háborodik fel Tami.

- Most mondom! – vágok hozzá egy krumpli héjat, amit ő rögtön vissza is dob nekem.

- Na ne játszatok, hanem Zoé meséld tovább! – szól ránk Bea.