Törvények szerint

9.

           

Zsófi

Könnyebb dolgom nem is lehetne Zoéval, elég egy mosoly, egy kedves szó vagy egy apró érintés és ő máris vágyakozva néz rám. Pár nap és az ágyamba fog feküdni, hogy megadja azt, amire szükségem van. Egyre frusztráltabb vagyok, amit nem mindig tudok jól leplezni. Nem is értem hogy gondolhatja azt, hogy megváltozott a véleményem a rendszerről, hiszen a történeteivel éppen nekem ad igazat. Az állam titkolózik és tikos projektek folytat a lakosság tudta nélkül, őket felhasználva. Elhisz mindent, amit mondok neki, hogy én sem vagyok képes érzelmek nélküli kapcsolatra. Ha tudná, hogy két nővel is volt olyan kapcsolatom, nem hosszú távú ugyan, de volt és még lelkiismeret furdalásom sem volt emiatt.

Műszakom után átöltözök és várom, hogy Klári is elkészüljön. Múlt héten megbeszéltük, hogy ma beülünk vacsorázni. Tegnap bent hagytam a kulcsomat az öltözőben, így Zoé ideadta az övét, de most vissza kell neki adnom, hogy be tudjon menni. Szóval az étterem előtt a központba kell mennünk hozzá. Klári kapva kap az alkalmon, hogy kidolgozott testű katonákat láthat. Zoé azt írta, hogy hátul vannak a tornacsarnokban edzésen, de attól menjünk nyugodtan. Zoé mondta előzőleg, hogy közöttük számtalan besúgó van, szóval viselkedjünk „természetesen". Ez most pont kapóra jön nekem, kihasználom a lehetőséget, hogy húzzam az agyát és a vágyait. Az portán bediktáljuk a nevünket, majd a férfi útba igazít minket. Most szinte teljesen üres a bázis területe, elvétve látni egy-két kocsit és katonát. Egy hatalmas tornaterembe érünk, ahol több kis csoportban edzenek. Vannak itt fegyverek, kötelek, labdák, zsámolyok és még számtalan sporteszköz, aminek a nevét sem tudom.

-       Ott van! – mutat Klári a terem túlsó felére. Zoé egy korláton lóg fejjel lefelé és úgy csinálja a felüléseket vagy minek is mondják. Csak egy rövidnadrág és egy sporttop van rajta, ezzel szabad utat engedve a kíváncsi tekinteteknek. De ahogy látom nem csak ő van ilyen gyér öltözetben, hanem még jópár katonanő és katona is – Miért nem mondtad, hogy itt így edzenek?

-       Mert akkor folyton itt lennél! – forgatom meg mosolyogva a szemem.

-       Azért a te menyasszonyodnak is elég jó teste van! Irigyellek, hogy minden nap nézheted, szabadon érintheted és ... na tudod!

-       Tudom! – vágom rá. Zoé int, hogy egy perc múlva végez, így leülünk a padra. Kiszúrom a táskáját mellettem így rögtön belerakom a kulcsot. Nem tudom levenni a szemem róla, ahogy újra és újra felhúzza magát. Ahogy függőleges helyzetben van és befeszíti a hasát a következő húzódzkodáshoz kirajzolódnak az izmai. Eddig csak akkor láttam ennyire gyér öltözetben, amikor megsérült és nekem kellett levennem a pólóját, de akkor nem a hasát figyeltem, hanem a sérülését. Sosem kérkedett a testével, pedig lenne mire. Eddig egyik barátnőm sem volt sportos, izmos, de most Zoé az és jó nézni a testét. Megéri neki idemászkálnia és kínoznia magát. Felhúzza magát és megkapaszkodik a korlátba, leakasztja a lábát, majd még parancsra tíz húzódzkodást csinál.

-       10 perc magánéletet kap Bener utána közelharc! – adja ki parancsba a kiképző, mire Zoé bólint. Mosolyogva sétál felénk, mintha nem egy kőkemény edzésen vett volna részt.

-       Sziasztok! – ül le szorosan mellém.

-       Szia!

-       Mondd Zoé, hogy ettől legalább szokott izomlázad lenni! – szegezi rá játékos fenyegetéssel az ujját Klári.

-       Izomlázam lesz – kacag fel.

-       Zsófi? Most hazudik igaz? – néz rám kétkedve a kollégám.