Törvények szerint

19.

Zoé

A világ legboldogabb emberének érzem magam mióta Zsófi megkért, hogy házasodjunk össze. Nem gondoltam volna, hogy valaha eljön ez a pillanat. Most meg itt állok az anyakönyvvezető előtt és nézem, ahogy Zsófi boldogan mosolyogva felém lépked. Egy egyszerűbb fehér színű hosszú ruhát választott magának, ami remekül kiemeli a formás alakját. Ő szervezett meg mindent, nekem csak a nászutat kellett intéznem. Nem akart rám plusz terhet rakni a szervezkedéssel, hivatalos procedúrával. Szűk körben tartjuk a házasságkötésünket, utána mi szépen édes kettesben lelépünk Zanzibárra. Zsófinak nem árultam el semmit, meglepetés lesz neki, csak annyit mondtam, hogy 2 hét szabadságot vegyen ki. Próbált kihúzni belőlem információkat, de sikertelenül. Ha visszagondolok arra hogyan kezdődött a kapcsolatunk szinte hihetetlennek tűnik hogy most esküszik meg arra hogy örökké velem fog maradni fog és örökké szeretni fog. Miután én is elmondom az eskümet az anyakönyvvezető házastársaknak nyilvánít bennünket. Most már mint feleségem csókolom meg Zsófit. Sorra fogadjuk a gratulációkat, majd Zsófi kezébe nyomom a váltás ruháját. Sietve elköszönünk mindenkitől, majd a reptér felé veszem az irányt. Örülök, hogy mindketten ódzkodtuk a lakodalomtól, nem sok kedvem lett volna végig jópofizni mindenkivel. Miután otthagytuk a kocsinkat a parkolóba belépünk a tágas induló terminálba.

- Hová megyünk? Most már igazán elárulhatnád! – kérdezi tőlem Zsófi.

- Mindjárt megtudod! – vigyorgok rá, majd a tábláról leolvasom, hogy melyik ablakhoz kell mennünk.

- Mondd el! – vált könyörgőre a hangja. Elém állva bepróbálkozik egy ártatlan tekintettel és még az ajkát is lebiggyeszti.

- Rendben! – adom meg magam, majd a vállánál fogva a kijelző tábla felé fordítom – A négyes ablakhoz kell mennünk becsekkolni!

- Négyes az a ... Zanzibár?! Tényleg odamegyünk? Úristen! Mindig is el akartam oda menni, csak nem kaptam meg az engedélyemet! Annyira szeretlek! – ugrik a nyakamba boldogan.

- Én is nagyon szeretlek! Kitaláltam mit akarsz, pedig nem is mondtad és más sem árulta el! – mosolyodom el. Kézen fogva lépük az ablakhoz, beadom a papírjainkat és az útlevelünket, majd pár perc után már mehetünk is tovább. Egy óra várakoznunk a terminálom a gép indulásáig, addig eszünk és sétálunk a butik soron. A repülőút maga nem lenne hosszú, ha lenne közvetlen járat, de mivel kétszer kell átszállnunk sokat várakozunk a reptereken, ami mindkettőnket kifacsar. Késő délután érünk a tengerparti szállodánkba, ahol mindennel felszerelt szobát rendeltem. A lakosztályunkba lépve elképedve néztünk szét, tényleg minden van, pezsgőfürdő, tusoló, mini bár, kávéfőző és egy hatalmas ágy. Megegyezünk, hogy csak letusolunk és alszunk egy nagyot, mert mindkettőnknek majd leragad a szeme. Szó szerint csak kidőlünk egymás mellett az ágyban. Reggel én kelek hamarabb, egy darabig nézem a mellettem mélyen alvó feleségemet, majd kikelek az ágyból és fürdőbe vonulok. Tegnap csak sebtében néztük végig a szobát, az erkélyre ki sem mentünk. Halkan kinyitom az ajtót és kilépek, csodálatos kilátásunk van a tengerre. Mosolyogva nézek vissza az ágyban alvó kedvesemre, ennél többet nem is kérhetnék, mindenem megvan. Újra a tengerre figyelek, nézem ahogy a fehér homokos partot lágyan mossa a víz. Alig várom, hogy ússzunk egy nagyot a tengerben. A merengésemből a derekamra csúszó két tenyér riaszt fel.

- Jó reggelt! – köszön álmosan, majd teljesen a hátamhoz simul.

- Jó reggelt gyönyörű feleségem! – köszönök neki mosolyogva.

- Hihetetlen, hogy itt vagyunk! Köszönöm, hogy idehoztál!

- Nagyon szívesen! Neked bármit!