Törvények szerint

21.

Zoé

Nem sok kedvem van kimenni külföldre, most minden annyira tökéletes Zsófival. Az indulás előtti estén segít nekem összecsomagolni a ruháimat és egyéb felszereléseimet. Miután végzünk vele ragaszkodik, hogy menjünk el kettesben vacsorázni a kedvenc éttermünkbe. Este miután elalszik sokáig nézem a meztelen alakját magam mellett. Az igazat megvallva voltak kételyeim, hogy valóban szeret-e, vagy csak azért házasodtunk meg, mert ez következett a szabályzat szerint. De mára ez teljesen elmúlt, maximálisan biztos vagyok, hogy Zsófi nagyon szeret engem. Jól érzi itt magát, Klárin kívül jól összebarátkozott ezzel a Bernivel is. Elmászkálnak ide-oda, de mindig időben hazaér és nem szervez rá a közös programjainkra. Hétvégente lelkesen készül a túráinkra, kirándulásainkra, pedig az elején úgy kellett elcibálnom az első helyszínre. De szerencsére annyira megtetszett neki, hogy mára szinte követeli, hogy menjünk valamerre, ahol nincs ember és nincs térerő.

Hajnalban Zsófi nyomja ki az ébresztőmet, én csak a párna alá dugom a fejem és nyöszörgök egy sort. Végül erőt veszek magamon és gyorsan letusolok, hogy valamennyire éber állapotba varázsoljam magam. Miután felöltözök friss kávéval a kezembe sétálok vissza a hálóba, hogy újra felkeltsem Zsófit. Hozzám bújva kortyolgatjuk el a frissítőt, majd ő is felöltözik. Nem enged el egyedül, ő akar kivinni a bázisra, így én „kénytelen" vagyok beletörődni. Mosolyogva ülök be mellé az anyósülésre és kapcsolok valami zenét, hogy felpörögjünk.

- Akkor csak tíz nap ugye? Biztos? – kérdezi Zsófi, ahogy már a buszhoz sétálunk a bázis területén.

- Igen, csak tíz nap! Utána kapok 5 nap szabadságot – ölelem át a derekát.

- Az jó lesz, akkor majd kitalálunk valamit!

- Majd elmegyünk hosszú hétvégézni valahová! Wellnessezünk, kirándulunk! Jó? – állok meg a tömegtől kicsit messzebb.

- Jó, keresek valami helyet míg kint vagy – karolja át a nyakam és közben a tarkómat simogatja.

- Hiányozni fogsz!

- Te is nekem! Nagyon! Vigyázz magadra és egyben gyere haza!

- Úgy lesz! – ígérem mosolyogva, majd az ajkaihoz hajolva finom csókolom meg őt. Hozzám simulva nyomja az arcát a vállamba és nagyon nem akar elengedni.

- Bener! Haladjon a búcsúzkodással! Négy perc múlva indulunk! – hallom meg az egyik felettesem figyelmeztetését, de ahogy arra fordulok, akkor azért még sikerül elkapni a mosolyát.

- Igenis Uram! – felelem, majd picit távolabb tolom magamtól Zsófit – Vigyázz magadra te is! Igyekszem haza és írok, ahogy tudok.

- Meg hívjál is! Jó? – kérlel halkan.

- Hívlak is! Nézz valami szép helyet, ahová elmehetünk pihenni a misszió után! És fürdőkádas legyen, tudod miért!

- Tudoooom! – nevet fel röviden és megrázza a fejét.

- Megyek, írok még útközben! Vigyázz magadra!

- Te vigyázz! Nekem itt semmi bajom nem lehet! Nagyon szeretlek – nyom még egy csókot az ajkaimra.

- Én is nagyon szeretlek! Szia! – kapom fel az utazómat és még egyszer megcsókolom őt.

- Szia! – ölel magához. Szorítok rajta egy kicsit, majd elengedem őt és sietek a buszhoz. Alulra bedobom a táskámat, majd fellépek a buszra. Mosolyogva integetek Zsófinak az ablakból, ahogy kigördül a buszunk a bázisról.