Törvények szerint

13.

Zsófi

Egy hetes határvédelem utána Zoé ma este érkezik haza, így én is itthon vagyok. Olyan jó volt egy kicsit egyedül lenni, egy kicsit csak sajátomnak érezni a lakást. Bár Zoé nem sok vizet zavar, nem szól semmi miatt, igyekszik mindig a kedvemre tenni. Fél, hogyha ellenkezik valami miatt, akkor megszakad a köztünk lévő „kapcsolat". Már négy hete folytatjuk a mi kis viszonyunkat, majdnem minden estét, amikor itthon van Zoé együtt töltjük. Szinte mindig én kezdeményezek, ő nem mer, nem tudja, hogy neki lehet-e, de amint az ágyba kerülünk ő átveszi az irányítást. Ez az ami nagyon tetszik benne, ami hiányzott Gabikából. Zoé határozott és kísérletezgető a szexben, de van, amikor hagyja, hogy én azt tegyek amit csak akarok, úgy ahogy akarom. Annyi mindent nem próbáltunk még ki, szóval lesz mivel kitölteni a maradék időt. Jófej vagyok és kikészítem Zoénak a vacsoráját egy tányérral. Alig pár perc múlva már nyílik is az ajtó, majd pár másodpercre rá Zoé már engem ölel.

- Szia! Minden rendben? – simogatom meg a hátát.

- Szia. Igen, minden rendben. Veled? – lép hátrébb tőlem.

- Minden, ülj le! Vacsorázz meg.

- Hm vacsorával vársz? – húzza fel kérdőn a szemöldökét.

- Igen, azért hogy mihamarabb az ágyba kerüljünk – hajolok hozzá közelebb és követelőzően az ajkaira tapadok – Haladj a vacsorával!

- Rendben! – nevet fel, majd leül az asztalhoz. Nyúzottan dörzsöli meg a halántékát, majd nekikezd az étkezésnek.

- Fáj a fejed?

- Nagyon, de majd veszek be gyógyszert, csak előbb eszek.

- Rendben! A fejfájás nem kifogás a kötelezettségeid alól! – nyújtom rá a nyelvem és egy pohár vizet teszik neki az asztalra.

- Oké, értettem! – mosolyog bágyadtan rám, majd nekikezd a vacsorának. Közben kérdezek pár dolgot a munkájáról, hogy ne legyen feltűnő, hogy csak a szexért vagyok vele. Miután végez az étkezéssel a fürdőszobába vonul tusolni, míg én a hálóba megyek. Leveszem az ágytakarót és végigfekszem az ágyon, nagyon remélem, hogy a fejfájása nem megy rá a teljesítőképességére. Egy hét az hosszú idő, főleg úgy hogy az elmúlt hetekben hozzászoktam a jóhoz. Zoé belép a szobába, lekapcsolja a villanyt és az ágyhoz lépked.

- Na végre! – motyogom az ajkaira, amint megérzem magamon a testét.

- Türelmetlen vagy! – rántja le rólam a felsőmet és a nyakamba merül.

- Nicsak ki beszél! – harapok a vállába, majd a hátára lököm és rátelepszem. Előbb kínozni akarom egy kicsit, hogy itt hagyott ennyi időre. Kegyetlen lassúsággal csókolom végig a hasát, szabadítom meg a nadrágjától.

- Szerintem se neked, sem pedig nekem nincs ilyenre türelmünk! Legalábbis első körben nem! – mondja, miközben visszahúz magára. Valóban nem finomkodásra és gyengédségre van most szükségem. Inkább valami vadabbra és szenvedélyesebbre, így váltok a „stílusomon" és a kezemet egyből a csiklójára tapasztom.

- Úgy látom valaki hiányolt engem! – jegyzem meg somolyogva, majd két ujjamat egyből feltolom a nedves barlangjába. Megfeszül a teste egy mély levegő kíséretében, végigsimít a hátamon végül belemarkol a fenekem ahogy újra megcsókol.

Zoé szinte egyből elalszik szex után, én még próbálom rendezni a gondolataimat és persze a légzésemet is. Már nagyon hiányzott, hogy vele legyek. A sötétben kitapogatom a ruháimat és magamra veszem őket, ahogy Zoé és én sem tudok igazán meztelenül aludni.

- Francba! – hallom meg Zoé halk szitkozódását. Felpattan az ágyból és kisiet a szobából. Biztos behívták a bázisra, gondolom és újra a párnára ejtem a fejem. Várom, hogy bejöjjön elköszönni, de ez nem történik meg hosszú percekig. Mi a franc van akkor? Lerúgom magamról a takarómat és a keresésére indulok.

- Mit csinálsz? – kérdezem a fürdőbe lépve.

- Megint vérzik az orrom.

- Basszus! – ugrom oda mellé. Megint ömlik a vér az orrából, pont úgy ahogy múltkor is – Ülj le!

- Rendben!

- Megint vettél be abból a gyógyszerből? – kérdezem és tiszta törölközőre cserélem a véreset.

- Igen. Fájt a fejem.

- Gratulálok! Nyomd az orrodhoz! – utasítom. Most sokkal tovább vérzik, mint a múltkor és mintha több vér is lenne. Alig akar elállni, valamint majdnem teljesen pirossá változtatja a törölközőt. Miután eláll a vérzés Zoé arcot mos és tiszta trikót vesz elő a szekrényből.

- Köszönöm! – fordul felém.

- Hát rohadtul van mit! Hogy lehettél ennyire idióta, hogy bevettél abból a gyógyszerből, mikor már elsőre is így reagáltál rá! – támadok neki idegesen.

- Visszaküldtem a gyógyszert, de pár napra rá visszakaptam, hogy minden rendben vele. Azt mondták, hogy csak rosszul reagáltam valamelyik összetevőjére, szedjem nyugodtan tovább.

- Kurva jó! Majd szépen hozzászoksz a méreghez?! Ne legyél már ilyen naiv Zoé! Ha fájt a fejed, miért nem valami engedélyezett gyógyszert vettél be?

- Mert ezt kell szednem! Ez az utasítás – von vállat egyszerűen. Szinte ő néz engem hülyének, hogy miért feltételezem azt, hogy ő megszegi a parancsot.

- Te iszonyú hülye vagy! Nem hiszem el, hogy ennyire szűklátókörű vagy! Vedd már észre, hogy játszanak veletek!

- Zsófi! Ne mondd ezt! – néz rám kérlelően.

- Fáj az igazság?! Menj feküdj le inkább! – fordítom az ajtó felé és szinte kitolom a fürdőből, de nem az én szobámba vezetem, hanem az ő szobája előtt állok meg vele – Nehogy azt hidd, hogy ezek után mellém fekhetsz! Elegem volt mára belőled és a hülyeségedből!

- De...

- Nincs semmi de! Nem érdekel! Igyál egy pohár vizet és feküdj le aludni! Lehetőleg az oldaladra vagy a hasadra, ha megint vérezne az orrod! Bár megérdemelnéd, hogy megfulladj, ha ennyi eszed van, hogy azt a szart szeded! – vágom még hozzá, majd bevonulok a saját szobámba és rávágom az ajtót. Nem hiszem el, hogy képes bevenni azt a mérget, mikor már az első alkalommal is vérzett tőle az orra. Beszedte, mert ezt adták parancsba! Idióta! Mondjuk mégis mit vártam mást tőle?! Hiszen erre nevelték, hogy vakon kövesse a parancsokat, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire ész nélkül tegye tönkre saját magát. Amennyiben valaha fel is merült benne, hogy Zoéval maradjak az most semmissé vált, egy ilyen idióta mellett én nem élem le az életemet.