Törvények szerint

7.

Zsófi

Sorra pakolom el a most érkezett gyógyszerszállítmányt, amikor az egyik kollégám szól, hogy telefonon keresnek.Lerakom a dobozokat a kezemből és a központi telefonhoz lépek. A sürgősségi osztályról keres az egyik ápoló, hogy a menyasszonyom, Zoé náluk van egy rosszul sikerült akció miatt. Az a helyes lépés, hogy most odamegyek és meglátogatom, ezt várják el. Gyorsan szólok az Ritának, a vezetőnek, hogy el kell mennem pár percre Zoé miatt, majd sietve indulok az sürgősségi felé. A fogadópult mögött ülő ápoló csak a szobaszámot mondja, ahogy bediktálom Zoé nevét. Az említett vizsgáló felé indulok és pont elcsípem a kilépő orvost.

- Áh kollega nő! Nyugodjon meg, minden rendben a kedvesével! Csak pár zúzódás és kék-lila folt! Össze kellett varrni a karját! Mindjárt küldök a nővérrel ragtapaszt! Felírom receptre is ezt a speciális tapaszt, majd a zárójelentéssel együtt átvehetik a pultnál. Jobb közös programot most nem tudok maguknak, mint naponta cserélni a tapaszt – mondja mosolyogva és otthagy. De kis viccesnek gondolja magát forgatom meg a szemem, majd belépek a szobába. Zoé az ágyon fekszik csukott szemmel és a keresztbe tett lábát ütemesen mozgatja.

- Szia! – köszönök rá, mire felpattannak a szemei és kérdőn néz rám.

- Szia! – ül fel az ágyon, ahogy mellé lépek – Hát te?

- Szóltak az osztályról, hogy itt vagy! Lejöttem megnézni. Baj?

- Dehogy! Csak meglepődtem.

- Jól van! Azt mondta az orvos, hogy össze kellett varrni. Mutasd! – utasítom. Kicsit elfordul ültében és a jobb karját felém tartja. Óvatosan végigsimítok a varrások alatt, kb 5 cm hosszú vágás egy hatalmas mély lila és piros folt közepén – Hol sérültél még meg?

- Csak pár zúzódás és lila folt, nem vészes – von vállat egyszerűen. Belép egy nővér, de csak a kezembe nyomja a tapaszt és távozik is. Nem is ismerem ezt a fajta tapaszt, még a gyártójáról sem hallottam, tűnődök ahogy alaposan megnézem a csomagolást.

- Ők kizárólag a rendvédelmi szerveknek és tűzoltóknak gyártanak gyógykészítményeket – magyarázza, majd kiveszi a kezemből a tapaszt és egy apró jelet mutat rajta – Jelenleg még tesztelés alatt van, ezért nem ismerheted. De itt vannak az összetevői, amivel át van itatva ez a gézlap vagy micsoda.

- Ti vagytok a kísérleti alanyok?

- Olyasmi, utolsó fázisban van a tapasz. Amennyiben mi jól reagálunk rá és hasznos, engedélyezett lesz mindenki számára.

- Értem – bólintok rá. Visszaveszem a tapaszt a kezéből, kibontom és óvatosan mozdulattal próbálom a varrásra ragasztani, de így is halkan sziszeg egyet és kicsit elrántja a karját – Ne ficánkolj! Fáj?

- Igen.

- Mert a vágás nem fájt? – húzom fel kétkedve a szemöldököm.

- De az is fájt, de ez is fáj!

- Ne nyafogj!

- Jó! – dünnyögi az orra alá. Úgy be tud durcázni, mint egy kisgyerek amikor valami nem úgy van, ahogy ő szeretné. Az orrát is úgy húzza fintorba, mint egy kétéves. Még jó, hogy toporzékolni nem kezd el, mert akkor biztos hogy kapna egy nyaklevest.

- Mi történt? – faggatom és leülök mellé az ágyra.

- Ránk támadtak, többen voltak mint mi, de azért sikerült leverni őket.