Törvények szerint

28.

Zsófi

Három napja vagyok itthon, és Zoé három napja éjjel nappal velem van. A misszió után nem vette ki az azért járó szabadságát, így most azokat a plusz napjait kérte ki, hogy velem legyen. Nem én kértem meg rá, ő magától tette meg értem. Ugyan még mindig minimálisan kommunikál velem, de legalább már megmarad velem egy légtérbe és mellettem alszik esténként. Hajlandó volt meghallgatni, elmondtam neki, hogy mennyire bánom a történteket és tisztában vagyok vele, hogy elrontottam mindent, de nagyon szeretném jóvá tenni. Választ természetesen nem kaptam rá, csak egy halk hümmögést. Mondjuk mást nem is vártam. Tudom, hogy most a fejével dönt, nem pedig a szívével. Többször észrevettem, hogy a közös képeinket nézi falon, amiket még én pótoltam, miután ő kidobott mindent.

Még az ágyban lustálkodom, amikor csengetnek, majd hallom, hogy Zoé nyitja az ajtót. 10 órára ígérkeztek Zoé szülei, már annyi lenne az idő? Kitapogatom a telefonom az éjjeli szekrényen és megnyitom a kijelzőt, de még csak 9 óra van. Kimászok az ágyból, magamra veszem a köntösöm, majd a mankómra állva az ajtóhoz bicegek, de rögtön megtorpanok, ahogy egy hangosabb szó szűrődik be. Kilesek a résnyire nyitott ajtón és egy katonai egyenruhás férfit pillantok meg szorosan Zoé előtt állva.

- Ha ezt tovább folytatja Bener nagyon megüti a bokáját! És itt nem csak a karrierjéről beszélek, ami úgy ingadozik, mint a nagyanyám vérnyomása! Az életéről van szó! – mondja fenyegető hangon a férfi.

- Tisztában vagyok vele!

- Akkor meg tudja a dolgát! Maga a rendszer egyik képviselője! Nem élhet így tovább! Maga egy családcentrikus ember, aki mindent megtenne a párjáért, ez jött ki a tesztek alapján. Akkor cselekedjen is úgy! – taszítja keményen a falhoz Zoét, aki némán tűri az erőszakot - Azt hittem elég egyértelműek voltunk kint magával! Hogy kellőképpen figyelmeztetve lett!

- Megpróbáltam már mindent Uram! Nem ment, azért kértem ki a formanyomtatványt.

- Nem tett meg mindent! Különben nem itt tartana. Azt hiszi, ha kimegy az éves misszióra, akkor majd minden helyre jön. Maga menekül Bener?

- Nem Uram.

- Pedig úgy tűnik, de én tudom mi kell magának. Az majd helyre rakja a gondolatait és értékelni fogja az itthoni szabályokat, életét. Nyolc hét Teheránban Bener.

- De Uram, én... - mondja kétségbeesett hangon Zoé.

- Nincs de Uram! Kimegy 8 hétre és megtapasztalja, hogy milyen is az a háború, bombarobbanásra aludni és kelni, látni az utcákon heverő testrészeket, hallgatni a sikolyokat! Itt a behívója! Ne hozzon szégyent a Seregre és az édesapjára.

- Igenis Uram!

- Ajánlom, hogy kapja össze magát és rendezze a dolgait a feleségével! Vagy azt akarja, hogy megint ismeretlen ok miatt elájuljon? Ki tudja hol esik össze legközelebb!

- Maguk?

- Összeköttetetésben állunk a Hivatallal ezt tudja nagyon jól! Tehát összefoglalom, hogy biztos megértse! Kimegy Teheránba és kihozza a magából a maximumot, amivel talán visszakaphatja a hadnagyi rangját. Kibékül a feleségével, mert soha nem fogjuk hagyni a válását. Viszont látásra Bener! – löki erőből újra a falnak a férfi Zoét. Halkan felszisszenek az ajtó rejteke mögül.

- Viszont látásra Uram! – köszön el Zoé. A Hivatal miatt lettem rosszul és estem össze?! Ők miattuk vagyok most ágyhoz kötve, ezért nem találtak semmit a véreredményemben, mert biztos valami olyan szert csempéztek az italomba vagy ételembe, ami nyomtalanul eltűnik. Most már engem is büntetnek nem csak Zoét vagy így próbálják meg őt sakkban tartani. Kinyitom a szobaajtót és a nappaliba lépkedek a mankóm segítségével.