Törvények szerint

6.

Zoé

Ledobálom magamról a koszos és véres ruháimat a földre, majd beállok a tusoló alá. Hosszasan áztatom magam, mire úgy érzem nem tapad rám több vér. Már éppen bújnék az utcai ruhámba, amikor az egyik elsőéves katona szól, hogy az kiképző tartana nekem egy külön edzést félóra múlva. Tehát folytatni akarja a szivatásom, remek. Visszarakom a farmerem a szekrénybe, majd kihúzom a mélyéről a rövidnadrágom és a sporttopomat.

- Nem mondod, hogy neked van még kedved egy ilyen bevetés után még edzeni?! – hüledezik Tami.

- Le akarom tudni a kötelező itt töltött időt, hogy szabad hétvégém legyen – hazudom a legjobb barátnőmnek. Valahol még kéne lennie egy zokninak a szekrényembe, emlékszem hogy két gombócot dobtam be tegnap. Mélyebbre nyúlok és meg is találom, amit keresek. A lendülettől kirántom a mappát is, ami a földön landol és szanaszét szállnak belőle a papírok – Basszus!

- Összeszedem – hajol le az egyik lapért Tami, ami a lába előtt landol.

- Nem kell – rántanám ki a papírt a kezéből, de ő gyorsan hátralép.

- Mi a franc ez Zoé?! - kérdezi élesen, amint meglátja a szöveget.

- Semmi közöd hozzá! – szerzem vissza a papírt, majd bedobom a szekrénybe és rávágom az ajtót.

- Mondd hogy nem írtad alá! Mondd, hogy csak kikérted a nyomtatványt!

- Nem – fordulok felé.

- Hogy lehetsz ekkora barom Zoé?! Miért?!Miért csináltad ezt?! – támad nekem mérgesen.Erőből nekilök a fém szekrénysornak, amin nagyot csattanok. Ököllel a mellettem lévő szekrényajtóba csap, amikor nem felelek neki, de nem reagálok rá, nem lököm el őt magamtól – Tisztában vagy te egyáltalán mit írtál alá?!

- Ez az én dolgom Tami!

- Kényszerítettek rá? – vált suttogóra a hangja.

- Nem, önként tettem.

- De miért Zo? Miért? – néz rám könyörgően, elcsukló hangja engem is összeroppant. 

- Mert ez volt a helyes, ezt kellett tennem. Kötelességem! Te is tudod Tami!

- Mikor írtad alá? Előtte vagy utána?

- Előtte – rogyok le a padra, kezem közé temetem az arcomat és hangosan felnyögök.

- Akkor most kérdeznék párat, te meg mondd el az igazat! – ül le mellém és szigorú tekintettel néz rám, mire bólintok – Ezért szúrt ki magának Lippai?

- Igen.

- Ezért kellett 4 hete tovább folytatnunk a harcot?

- Igen – helyeselek újból.

- Ok volt rá vagy csak úgy jókedvéből szivatott akkor Lippai?

- Ok volt rá.

- Micsoda? – kérdezi, de nem felelek, hanem meredten a földet szuggerálom. Tami erősen a vállamba markol és maga felé fordít – Zoé! Mi volt az ok?

- Zsófi lefeküdt az exével amikor a fővárosban volt továbbképzésen. Megcsalt – nyögöm ki nagy nehezen. Még most fáj arra gondolni, hogy Zsófi máshoz ért hozzá, hogy mást csókolt. Nem pedig engem! Engem kéne szeretnie, engem kéne csókolni, engem kéne simogatnia!