Törvények szerint

4.

Zoé

Munka után azért nem annyira sietek haza, hiába vagyunk túl az első kínos beszélgetésen, azért még mindig lesznek kellemetlen helyzetek. Kicsi a lakás még elkerülni sem tudom. A nappalin kell keresztülmenni a fürdőbe és a konyhába egyaránt. Meg kell győznöm, hogy vegyünk egy nagyobb lakást két szobával, akkor mindketten el tudunk vonulni a saját térfelünkre. Nagyon sértő volt, amit rólam mondott a telefonba, csalódtam benne. Csak az a baj, hogy vagyok olyan idióta, hogy még ennek ellenére is tetszik. Sokszor lopva figyelem, ahogy áthalad a nappalin vagy a kávéjába elmélyülve mereng valamin. Annyira el tud merülni a gondolataiba, hogy észre sem veszi, hogy nézem. Van egy világos szürke színű farmerja, ami eszméletlenül jól áll neki. Pont jól feszül, ahol kell.

- Min agyalsz Zo-zo? – bök oldalba Tami, ezzel kibillentve a merengésemből – Az asszonyon?

- Igen, még mindig rajta – ülök le a padra és beledobom a táskámba a törölközőmet.

- Nálunk alszol ma is?

- Nem, hazamegyek ma. Munka előtt összefutottam Zsófival, beszélgettünk pár szót. Megkért, hogy menjek haza.

- Mit beszéltetek?

- Nagyon semmit! Csak megmondtam neki, hogy ez, ami lett velünk változni nem fog, szóval kénytelen lesz megszokni a helyzetet és próbáljon meg kedves lenni, hogy megkönnyítse a dolgunkat!

- De te szereted! – mutat rá a tényre, amit én is tudok.

- Igen, de ő meg utál, gyűlöl.

- Próbáld meg megkedveltetni magadat vele! Menj bele a játékaiba, engedj neki, hadd higgye csak azt, hogy ő irányít.

- És ez mire lesz jó nekem? – nézek rá kétkedve.

- Egyrészt, hogy szóba fog veled állni, hogy „parancsolgasson", másrészt otthonosabban fogja érezni magát és hátha felenged. Próbáld meg figyelmen kívül hagyni azokat, amiket mondott. Nyissatok új lapot! Ti egymásnak vagytok teremtve! A rendszer megmondta!

- Csak ő nem hisz ebben!

- Akkor bizonyítsd be, hogy téved! Ne add fel! Küzdj érte Zo! Hitesd el vele, hogy szimplán csak a barátja akarsz lenni, nem több. Ne nyomulj vagy ne próbáld elcsábítani, hanem csak „ellenni" vele. Ettől ő sem érzi magát frusztrálva – áll fel mellőlem Tami – És siess haza! Eleget voltál távol!

- Igazad van!

- Mint mindig! – borzolja össze a hajam, majd búcsút int. Lehet tényleg csak barátként kéne próbálkozom Zsófinál. Lassan haladni vele, apró lépésenként a közelébe férkőzni. Hasonló életfelfogásunk és nézetünk lehet, ha egymás mellé adott minket a rendszer. Biztos sok mindenről tudnánk beszélgetni, csak ezt neki is be kéne látnia. Összeszedem az egy hét alatt összegyűlt szennyesemet, beletömködöm a táskámba és hazaindulok. Zsófi már biztos elment dolgozni, legalább lesz időm kicsit rendet rakni, mosni és takarítani. Tegnap azért feltűnt, hogy nincs rend otthon, szét vannak hagyva a dolgai, a mosogatóban is pár pohár és bögre éktelenkedik. Hazaérve gyorsan elindítom a mosógépet és nekilátok a rendrakásnak. Mire mindennel végzek pont lejár a gép és kiteregetek, majd azzal a lendülettel dőlök le a kanapéra. Most még az sem zavar, hogy kényelmetlen, szinte egyből elalszom.

- Zoé? – hallom meg Zsófi halk hangját az ajtóból - Ébren vagy?

- Igen.

- Gondolkodtam azon, amit tegnap mondtál! – ül le velem szembe Zsófi a fotelbe.