Törvények szerint

14.

Zoé

Nagyon eltoltam Zsófival ezzel a gyógyszeres incidenssel, de én tényleg nem tehetek róla, hogy ez a mellékhatása. Még másnap reggel is rám vágja az ajtót azzal a mondattal, hogy egy idióta barom vagyok. Akárhogy próbálom elmagyarázni neki a kötelességünket, ő meg sem hallja, mert nem akarja. Hiába várom őt vacsorával nem hajlandó velem egy asztalnál ülni, nagy ívben elkerül. Négy napomba telik őt megbékíteni őt, hogy egy csókot adjon, de az ötödik napon viszont már az ágyába is beenged. Biztos hiányoztam már neki, ő sem bírja nélkülem már sokáig, pont ahogy én sem. Az oldalamon fekve gyönyörködöm benne, a selymes bőrével egyszerűen nem tudok betelni.

- Holnap jössz velem Tamiékhoz? – kérdezem a meztelen hátát simogatva.

- Mikor mész?

- Csak 17 óra felé, de nem maradnánk sokáig. Csak beugornánk megnézni, hogyan boldogulnak a szülői szerepben.

- Ja igen, ott már gyerek van – dünnyögi a párnába álmosan – Rendben, elmegyek veled.

- Szuper! Akkor majd megyek érted a munkahelyre és onnan indulunk is. Jó lesz?

- Remek! De ugye tudod, hogy ez nagyon sokba lesz neked? – fordul felém teljes testtel.

- Mit kérsz érte? Mesélj! – nézek végig elégedetten az alakján. Végighúzom az ujjamat az oldalán, majd előre vezetem az kezem és benyúlok a lábai közé.

- Jó helyen tapogatózol, de nem érem be ennyivel – búgja lágy hangon. Hozzám hajolva végighúzza a nyelvét az ajkaimon és picit bele is harap.

- Mi kell még? – csúsztatom belé az egyik ujjam, mire egy halk sóhaj hagyja el a száját.

- Nézd meg a fiókod! – löki meg a vállam, mire a hátamra érkezem. Mosolyogva fordulok meg és húzom ki az éjjeli szekrény reteszét.

- És ezeket én alkalmazzam rajtad vagy te rajtam? – kérdezem, ahogy végigmérem a fiók tartalmát.

- Te rajtam, persze csak ha van fantáziád!

- Cöh! Mikor volt olyan, hogy nem találtam fel magam az adott helyzetben?! – tolom vissza a fiókot és fordulok felé.

- Még nem volt, de lehet ez kifog rajtad! – nyújt rám nyelvet.

- Már most is tudnék velük és veled mit kezdeni! – mászok közelebb hozzá.

- Akkor hajrá! Bizonyítsd be! – mászik keresztül rajtam. Kihalássza a fiókból az eszközöket és a kezembe nyomja. A hosszú selyemsálat már rutinosan tekerem a kezei köré és rögzítem az ágy háttámlájához, de a szemkötőt kicsit esetlenül rakom a fejére.

- Eszméletlen nőszemély vagy! Mondtam már? – suttogom a fülébe, majd a nyelvem hegyét lassan végighúzom a testén.

- Ma még nem – neveti el magát, de ez nyögéssé változik, amint megérzi a nyelvemet a csiklóján – Azt a ...

- Vigyázz a szádra! – szólok rá mosolyogva.

- Te meg ne beszédre használd a szádat! – vág vissza élből. Úristen, de imádom! Visszahajolok az ölébe, de most már bekapcsolom a kezembe nyomott mini vibrátort is. Az előjátékkal nem kell „bajlódnom", ő az első menet után mindig fokozott izgalomban van, így rögtön a közepébe is vágok a dolgoknak.

Másnap a kórház parkolójában várom Zsófit, hogy együtt mehessünk Tamiékhoz. Már 1 hónapja náluk van Hanna és most már megszokta az új környezetét. Tami is visszatért a munkába egy hete és másról sem tud beszélni csak hogy mennyire csodálatos dolog anyának lenni.