Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 6.rész 💫

Berángatott a szobába, majd magunkra zárva az ajtó leültetett az ágyamra, s megállt velem szemben csípőre tett kézzel és felvont szemöldökkel várva magyarázatomat a Harrison okozta lépcső bukfencezésért. Nem szóltam semmit, csak meredtem rá, mintha nem is tudnám miről lesz most szó.

-Ez mi volt? -tette egyik kezét oldalra, csípőjét enyhén oldalra billentve.

-Micsoda? -kérdeztem vissza sután.

-Mióta érdekel már megint, hogy Tom Flegma Holland mit gondol rólad!? -forgatta meg íriszét ingerülten.

-Mióta lett flegma? -tévedtem azzal kapcsolatban, hogy a Hazes eset miatt fogunk beszélni.

-Ne tereld a szót kisasszony! -fenyített meg, majd mikor meglátta megrökönyödött arcvonásomat megenyhült, s mellém ülve térdére támasztott karral, amin fejét pihentette nézett fel rám. -Megbeszéltük az elmúlt 3 hónapban, hogy nem fog érdekelni, ha látsz róla képet vagy ha Haz valamilyen információt ad meg a hogy létéről!

-Tudom, úgyis álltam az elmúlt hónapokhoz, hogy tényleg nem érdekelt, s már úgyéreztem, hogy minden rendben van, már elfelejtettem.... -temettem arcomat tenyerembe, majd fájdalmasan végighúztam arcom felületén. -Egyszerűen már ahogy megtudtam, hogy RDJ és apa is kitervelt valamit sejtettem, hogy ebbe Holland is benne lesz! És igazam lett, ahogy Chris elmondta, hogy az egész Holland család is jön. Már akkor görcsbe rándult a gyomrom és törtek fel az emlékek! Egyszerűen nem tudok úgy csinálni, mintha nem érdekelne a véleménye, mert augusztusban a világomat jelentette! Azt a világomat, amiben csak mi ketten szerepeltünk senki más. Egy jövőképet! És... -akadtam meg könnybe lábadt szemekkel. -És most olyan, mintha soha se ismertük volna egymást. Mintha két idegenek lennénk, akiknek talán volt egy közös múltjuk, de lehet az is csak egy álom volt! -sóhajtottam szaggatottan, majd megtöröltem könnytől égő látó eszközömet. -Egyszerűen olyan fájdalmas úgy itt lenni, hogy tudom, hogy már nem érdeklem és már sohasem fogom. -Melinda nem szólt semmit, csak emésztette az előbb elhangzott mondataimat, viszont arca egyszer-egyszer megrándult. Volt, hogy egy halvány mosoly is átsuhant rajta.

Rámemelte kék tekintetét, majd arcomat vizslalva láttam szemeim előtt, ahogy agyában a fogaskerekek hangos robajjal kattognak, s mikor a lány önelégült mosolyra húzta ajkát, már akkor tudtam, hogy valamit kitervelt, amitől félnem kellene.

-Fantasztikus ötletem támadt csajszi! -csapta össze tenyerét és ezzel a lendülettel fel is pattant.

-Akarom hallani? -húztam el számat rettegve ötletétől.

-Igen vagy nem, akkor is elmondom! -vonta meg vállát nem törődöm stílusban.

-Akkor hallgatlak! -sóhajtottam megadva magam.

-Mivel Thomas ilyen gyorsan túltette magát rajtad és már bele is ment egy új kapcsolatba, úgygondolom...

-Hogy szerezzek be egy álpasit? -mondatát nem tudta befejezni, mert közbe vágtam.

-Nem rossz ötlet, de befejezhetném? -nézett rám szúrós tekintettel. Csak védekezés képpen feltettem kezeimet. -Neked is túlkell tenni magad az augusztusi incidensen, ne haragudj meg, de most őszinte leszek! Elég unalmas egy idő után már, hogy folyton felhozod az augusztust, babám már 3 hónapja volt felejsd el! Ideje, hogy kezdj végre magaddal valamit! -felemelte kezét, ezzel csöndre intve megszólalásomat. -Megértem, hogy az a 3 hónap a sulival és lovaddal telt el, de nézz magadra! Már hosszú a hajad a vége pedig teljesen elvan töredezve, pedig én jobban szerettem mikor rövid volt. -csavarta ujjai közé egy tincsemet, s tanulmányozni kezdte. - Szerintem egy kis árnyalatot is lehetne bele vinni, mert teljesen elvan fakulva! A tekinteted se úgy csillog, mint régen videochatekbe! Gyere! -rántott fel, majd a fürdőbe vezetett.

Bekopogott, s mikor nem jött válasz benyitott maga után húzva engem is. Bezárta az ajtó, majd a vállamnál megfogva a tükör felé fordított.

-Nézz végig a hajadon! -tettem, amit kért.

Íriszeim végigszánkóztak tényleg megfakult hajszálaimon, majd a végéhez érve kellett rájönnöm, hogy tényleg elvan töredezve a vége. Mikor voltam utoljára fodrásznál?

-Most nézd meg a ruhádat! -parancsolta végig mögöttem állva kezét vállamon pihentetve. -Mikor volt legutóbb felfrissítve a ruhatárad? Mert most nézd meg! Kivan nyúlva a nyakánál, itt-ott már felvan jőve! -birizgálta szürke felsőmet.

Végigsimítottam rajta, s egy hangos sóhaj hagyta el ajkaimat. Igaza volt. Minden mennyiségben.

-Tudod mit nézz meg magadon most? -kérdezte szemeimbe nézve a tükrön keresztül. Csak megráztam fejemet. -A tekintetedet! -lehunytam szemeimet, majd erőt véve néztem magammal szemben.

-Szürkék. Nem csillognak, mint régen. És valahogy a türkizkék színe is elhalványult! Nem lehet benne felfedezni a boldogságot, a vidám énedet, hanem egy meggyötört lányt, aki folyamatosan magát hibáztatja a múltjában megtörtént dolgokért! Eltűnt a magabiztosságod és helyette a félénkség vette át az uralmat! Ez nem te vagy Pamela! Nem ilyennek ismertelek meg! -pihentette meg állát vállamon szomorkás mosollyal arcán. -Szeretném újra visszakapni a régi énedet! Az egyetlen kérdés csupán csak az, hogy te is szeretnéd-e?

Egyszerűen nem tudtam kérdésére azonnal válaszolni, mert agyalni kezdtem. Ahogy újra végignéztem csapzott hajamon, ami az esés következtében szétjött, s szinte már rongyos ruhámon valahol magával ragadott az az érzés, hogy tényleg elhanyagoltam magam. Hátamat is begörnyedten viseltem, szemeim nem ragyogtak úgy mint régen. Nem feleltem meg önmagamnak, szinte undorodtam igénytelenségemtől. Ránéztem Lindira. Sugárzott tekintetéből a vidámság, csillogás, őrültség keveredése. Rózsaszín hajkoronája kivasaltan omlott vállain túlra, felsője ráfeszült felső testére, ezzel kimutatva idomait és egy fekete szakadt nadrágot viselt, ami alá felhúzott egy fekete harisnyát. Valahogy szebben festett, mint én mellette.

-Tehát arra cérzol, ezzel hogy ideje kicsit felfrissítenem magam? -pillantottam vissza rá.

-Arra célzok barátnőm, hogy elhanyagoltad magad, mert folyton csak tanultál, olvastál vagy éppenséggel azon elmélkedtél, hogy miért dobtad Tomot augusztusban! Felejsd el és fel a fejjel. Az régen volt, úgyhogy ideje, hogy végre egy csepp időt tudj magaddal is foglalkozni!

Hálásan pillantottam szemeibe, majd megfordultam, s szorosan magamhoz öleltem.

-Köszönöm!

-Ugyan! Barátoknak ez a dolga! -tolt el magától mélyen szemeimbe nézve.

Csak bólinottam, majd lesütöttem íriszeimet. Megfogta kezemet, majd kivezetett a fürdőből és vissza mentünk a szobába.

-Most pedig... -kezdett el magára venni egy pulóvert. -Most pedig elmegyünk és felfrissítünk!

-De azt se tudjuk, hogy itt egyáltalán van-e a közelben város! -vontam össze szemöldököm.

-Google térkép a barátunk! -lóbálta meg telefonját felém fordulva.

-Te lány! Most komolyan elakarsz menni? -hülledeztem.

-Igen! -bóligatott folyamatosan.

-Nem tudlak lebeszélni igaz? -dörzsöltem meg arcomat.

-Nem!

-Jó.... -sóhajtottam, majd bőröndömhez lépve elővettem valami normális ruhát.

Sziasztok Raptorkáim!🦖

Meghoztam egy új részt, remélem tetszett, ha igen várom a véleményeteiteket!❤️