Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 5.rész 💫

A nap ragyogóan világított be az erkélyen keresztül. Sugarai az egész szobába fényáraadatott vonzott maga után. Mégis érdekes volt, hogy ilyen nagy fénysugárral a hideg időjárás társul mellé. Nem pedig az a fullasztó meleg, mint Ausztráliában szokott. Szokatlan volt, mégis érdeklődéssel töltött el.

Lehúztam takarómat, ami meleget ömlesztett ki magából, viszont a hideg olyan gyorsan járta át testem minden egyes porcikáját, ezáltal egy hidegrázást okozva. Szokatlan volt, hogy testemet takaró fedte, mert ha otthon is voltunk a takaróm csak kéz közelbe volt, hátha szükség esne rá. De sohasem kellett, mert mint említettem Ausztráliában fullasztó meleg dönti ki az embert. De most mégis szükségem volt rá, mert megfagytam. Reszketve bújtam vissza a takaró biztonságába. Még akkor is félve dugtam ki kezem, mikor telefonom üzenettől rezzent meg. Haz írt. Csak egy kérdést. ,,Meddig alszol még?" válaszoltam kérdésére, hogy ,,Már fent vagyok." ezzel pedig nagyot lélegeztem (szembe nézve a ténnyel, hogy hideg van) keltem ki az ágyból, s néztem át a mellettem pihenő üres helyre. Lindi már felkelt.

Gyorsan előhúztam bőröndömet, felnyitottam, majd kivettem egy bundás zoknit, szürke melegítő nadrágot és egy fehér pulóvert, aminek elejének a bal mell részére egy sárga csillag volt varrva. Felhúztam őket, s mamuszomat magamra hámozva indultam le a lépcsőn. A csiga lépcső fokain lépkedve néztem meg a másik emelet szobáit. Itt is ugyanolyan borovi fenyőből készült ajtók helyezkedtek el, mint a második emeleten. Viszont itt több szoba volt elhelyezkedve, mint fent és aranyos névtáblák csüngtek rajta. Kíváncsiságból gondoltam megnézem, hogy ahol mi térünk megnyugvásra, ott is helyezkednek-e el. Így vissza felmenten és megnéztem. Gondolatom beigazolódott, mikor megláttam Melinda és a Pamela nevet. A többi ajtót is meglestem. Mivel szobánk pont középen volt megtalálható, így a balra elhelyezkedő zárt bejárathoz léptem. Harrison Osterfield, Sam Holland, Paddy Holland és Harry Holland neve szerepelt fent. Nekünk jobb oldali ajtón pedig csak két név. Arcom egyből grimaszba vágódott látván a díszet. Tom Holland és Zendaya.

-Látom nem nyerte el tetszésedet az az ajtó! -köhintette nem sokkal odébb Haz, majd csak annyit vettem észre, hogy mellém lépve bámulja a kifaragott neveket. -Mennyivel jobb lenne, ha te és Tom szerepelnétek rajta! -nézett le rám.

Szemeiben az őszinteség tükröződött, ami melegséggel öntötte el szívemet. Igaza van. Valahol mélyen én is ezt kívánom. Hogy bárcsak kettőnk neve szerepelne rajta. Minden este vele feküdni és minden reggel vele ébredni. Csókjával elfekedüni, s csókjával felkelni. Érezni karját hátulról, amint lepel melegsége és az ő közelsége óv meg a megfagyástól. Talán egyszer megtörténik. Valahol az álmaimban.

-Pam, minden rendben? -hesegetett szemeim előtt, mire feleszméltem bambulásomból.

-És veled? -kérdeztem vissza, terelve a témát, mielőtt jobban belefolynánk.

-Mármint?

-Mármint milyen volt élőben találkozni Lindivel? Mert mesélte, hogy a neten írásban sok olyasmi dolgokat írogattatok, ami a flörtölésre vezethető! -mosolyodtam el mindensejtően. Mosolyom még szélesebb lett, mikor megláttam a fiú vöröses árnyalatú arcát.

-Nem mondod el neki? -kötötte orromra, mire megráztam nemlegesen fejemet. -Igazából, már akkor tetszett, amikor augusztusban videóchatben felhívtad... Az arca, a szép egyenes haja, gyönyörű kék íriszei, viszont azt vettem észre, hogy most rózsaszín lett neki! -kocogtatta meg állát gondolkozás képpen.

-Igen! -biccentettem megerősítve elméletét.

-Nekem mindegy milyen a haja, ígyis-úgyis ugyanolyan gyönyörű!