Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 12.rész 💫

Elsősorban szeretném veletek közölni, hogy elkészült az instagram oldal! Poszt, csak akkor kerül ki, hogyha már elegen leszünk. Ha bárkit is érdekel kissoliviaa_wattpad néven megtaláltok! Másodszor pedig szeretném megköszönni, hogy a Miért? c. könyvemre megvan a több mint 19.000 olvasó, ezen pedig a több, mint 3.000! Nem tudom mivel érdemeltem ezt a nagy számot ki! Harmadszorra pedig jó olvasást kívánok!☀️

Komótosan vánszorogtam le a lépcsőn egészen a konyháig. A kanapé mellett lelestem az egymás hátán pihenő csapatra. Mosolyogva díjaztam, majd telefonomat előhúzva lefotóztam őket. Ohh, milyen jó lesz nektek ezt megmutatni! Mosolyom gonosz vigyorrá változott. Odasomfordáltam a konyhapulthoz mamuszomban, s a szekrénypolcról levéve egy bögrét megtöltöttem feléig vízzel, szedtem bele cukrot és beleöntöttem a cappucino pórt, majd beraktam a mikróba. Vártam míg enyhén felmelegszik és ennek beteljesedésével kivéve öntöttem bele tejet, majd összekeverve leültem a székre. Reggeli éltetőmet szürcsölve vettem észre, hogy velem szemben ült valaki. Arcát újság takarta.

-Jó reggelt! -szólaltam meg, hátha ezzel belátást látok arcára.

-Szervusz! -húzta el orcájától, majd szemeimbe nézett.

Elkapva tekintetem fogtam fejemet. Bakker Dominic az... A Hollandok fő férfija. Gyomrom egyből mogyorónyira szűkült, s kínosan mocorogtam székembe.

-Valami baj van? -kérdezte meg és hangjától testem összerándult.

Teljesen beparáztam a férfi jelenléte miatt. Nem azért, mert oly ijesztőnek bizonyosodott volna, hanem azért, mert túl közel kerültem legidősebb fiához és szívfájdalmat okoztam neki. Biztos megvan a véleménye rólam. Vajon mit szólna, hogyha közölném vele, hogy lespanoltam a másik fiával is...

-Pamela! -szólított meg rezzenéstelen arccal.

-Elnézést, figyelek! -pillantottam rá.

-Tegnap, ha jól láttam elvoltál a fiammal! -vonta fel egyik őszülő szemöldökét. Nagyot nyeltem, majd biccentettem. -Remélem nem akarod elhitetni vele is, hogy szereted, aztán ott hagyod! -emelte ki a "vele is" szócskát. Megráztam fejem beszédstílusán. Megértem, hogy tönkre tettem lelkileg a fiát, de attól nem hordhat le egy olyan kategóriába, amely messze van a normális lányok körétől.

Megköszörültem torkomat, majd hagytam, hogy a gondolatok, melyek már kora reggel ellepték normális gondolkozásomat utat törjenek maguknak.

-Bocsánat Mr. Holland, hogy keserűséget okoztam fiának, de úgy gondoltam ez a helyes döntés! Az, hogy a kavarásunkat fokozni akarta, azt nem tudtam! Nagyon szerettem és higyje el még most is nagyon szeretem, de teljesen más kontinensen élünk és szerintem nem volt olyan erős a kapcsolatunk, hogy kibírja a távolságot. Viszont az összeköltözés meg még korai lett volna! -ittam bele kávémba gombóccal a torkomban, miközben végig a férfi szemeit pásztáztam, aki összehúzta ennek hatására, ezzel jelezve azt, hogy minden figyelmét nekem szenteli. -Tudom, hogy hónapok teltek el. Tudom, hogy elkellett volna felejtenem, túltennem magam az augusztuson... De sose tudtam. Minden nap ott van a fejemben. Az arca, a hangja, mosolya, nevetése... Érzem testemen, minden egyes érintését, amivel megajándékozott engem. Egyszerűen nem tudom hiába mondja bárki is. Tőle kaptam a legszebb élményeket!  Tűnhetek hálátlannak, hogy ezek ellenére se jöttem össze vele, mégis segítettem rajta! Mert lehet, hogy még rosszabb kapcsolatot alkottunk volna, akkor és a mérhetetlen távolság teljesen szétválasztott volna minket. Sajnálom teljes szívemből Mr. Holland ha a szemében egy ribanc volnék, de szeretném, ha tudná, hogy soha senki nem volt képes rám ekkora hatást gyakorolni... Csak az Ön fia! -húztam le az utolsó kortyot, majd a mosogatóba helyeztem a bögrét, s közben megtámaszkodtam a  pulton, hogy ezzel könnyeimet visszatartsam. Mivel nem igazán sikerült hagytam, hogy egy csepp végig gördüljön arcomon. -És még valami! -fordultam felé, amire felvonta szemöldökét. -Nagyon féltékeny vagyok! Tom barátnőjére. Hogy minden percben együtt vannak. Együtt nevetnek. Együtt forgatnak, sőt szinte mindent együtt csinálnak! Nagyon hiányzik és lennék Zendaya helyében! -szólásra nyitotta száját, de feltettem kezeimet, ezzel elhallgattatva őt. -Nem vagyok okos, se tehetséges. Nem vagyok szép, se csinos. Nem vagyok magas színvonalú ember, de az egyetlen olyan személy vagyok, aki a legjobban szerette Tomot és bármit megadott volna neki, csak hogy boldognak lássa! Tényleg nagyon sajnálom! És kérem ne mondjon semmit! -ezt kiejtve otthagytam az édesapát.