Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 28.rész 💫

Italokat szürcsölve, szemünk suhant át az elénk rakott menü pontokon. Nehezünkre esett kiválasztani, hogy gyomrunk mit is kíván igazán, mert olyan ínycsiklandó ételek voltak az étlapon, hogy szívem szerint felfaltam volna mindet. Kivéve a salátákat, mert azok egészségesek és károsak a szervezetemre. Az étterem tőlünk zengett vagy nevetés gyanánt vagy pedig mindenki próbált a tőle távolabb elhelyezkedő személlyel kommunikálni, amit csak ordítva tudtak végbe vinni. Így sóhajtottam egyet, leraktam az étlapot és fejemet ráztam, hogy a zsongás kiszivárogjon belőle.

-Ha azt mondom, hogy üsd a tenyered... -kezdett bele a nótába Robi, aki egy Whiskey-vel kezdte az estéjét.

-Akkor úgy tarkón váglak, hogy leszakad a fejed! -dalolászta a szöveget tovább a mellette ülő Chris.

-Ha azt mondom, hogy fogyatékosak elhiszed nekem? -suttogta fülembe a nekem balra ülő Elizabeth, amint a két dalolászó személyt nézte.

-Teljes mértékben! -bólintottam helyeselve, s elhúztam számat, amint Robi nevetés közepette visszaköpte innivalóját poharába.

-El sem kezdődött az este, de ők már részegek! -hitetlenkedett a szőkeség.

-Szerintem ők csinálják jól! -vissza kellett tartanom mosolyom, amint megláttam Robbie vágyakozó tekintetét.

-Te csak ne értsél vele egyet! -tette párja arcára tenyerét Liz, s visszatolta fejét.

Én csak kikerekedett szemekkel néztem végig a jelenetet és áldtam az Istent, hogy nem engem szánt Olsen barátjának. A zsivajt, melyet a mi asztalunk okozott a mikrofonba megköszörült torkú nő hallgattatta el, majd rúzsos száját mosolyra húzva nézett végig a tömegen, s nálunk megállva elkuncogta magát.

-Jó étvágyat kívánok azoknak, akik már esznek! -biccentett a hölgy átkulcsolva ujjait.

-Oszt a mi kajánk mikor jön? -ordította be apa, amire sokan elnevették magukat, de mi anyával szégyenkezve ficánkoltunk székünkbe.

-Még meg se rendeltük te idióta! -szólt rá élesen Mark, mire apa, csak egy hoppát préselt ki ajkai közül, s végül egy bocsánatot is.

-Semmi gond! Az étvágy sokszor kihozza belőlünk az állatot! -oltotta le a nő egy röpke mondattal, amire most mi éreztük azt anyával, hogy elkell röhögnünk magunkat. Apa, csak megforgatta szemét és visszabújt az étlapba. -Mily ormótlan is vagyok! Amelia Grayson vagyok az étterem tulajdonosa. -mindenki tapsolni kezdett, Amelia pedig csak kezét feltartva vigyorgott, majd egy intéssel elhallgatta a tömeget.

Most sikerült igazán feltérképeznem. Olyan 50-es évben járhatott, amit nem testtartása, öltözködése vagy hajstílusa árult el, hanem a ráncok arcán, melyek öregítették őt. Földig érő csillogó ruhája, vékonyította kissé vaskos testét, haja tupírozva emelkedett az égbe, ajkát vörös rúzs fedte. Olyan tipikus gazdag asszony.

-A mai nap két okból kifolyólag is fontos! Az egyik két szerelmes éneklési szimfóniája, a második pedig a családtól való elszakadás jelképe! Fontossági sorrendet nem építettem fel, mert úgy gondoltam, hogy mindkettő személyiség függő. Maguk tudják kinek mi a legfontosabb, mégis ahhoz, hogy a hangulat, ami megcifrázza esténként nem is lenne jobb kezdetnek, ha énekelni hallanánk két szíve tört báránykát! Köszöntsék a színpadon Harrison Osterfieldet és Melinda Nagyot! -Amelia ekkor tapsolni kezdett, ami a tömegben ülök is áthullámoztattak.

A levegő is megállt köztünk. Egyedül Tom, apa és én tudtuk, hogy ez miért is van. Az említett személyek, csak ledermedve néztek egymásra. Mégis mindkettő arcára ráfestődött az az érzelem, amelyet már oly régóta titkolnak. Haz sajnálatot, mégis lángoló színpátiát mutatott, Melinda pedig inkább lehunyta szemeit, s vöröslő arcát, majd az elfolytott mosolyát látván tudta, hogy ez az ő estéjük. A nép hangja, mely az ő nevüket kántálta teljesen ellepte az éttermet. Tudtam, hogy az ének az, mely őket összehozza. Egyetlen okból kifolyólag. Ha Melinda énekel, olyan mintha egy madárkórus szerenádján lennék, teljesen átadja magát az érzelmeinek, s ezt dalolászása közben is érezhető, így nem ellenkezem azzal szemben, hogy a szipogások fogják elnyomni őt. Haznek pedig elég ez ahhoz, hogy rájöjjön mennyire beleszeretett a rózsaszín hajú, bunkó Pinky bárányba. Lindus felállt székéből, s zavartan húzta le szoknyáját, nehogy felcsússzon neki, ezzel nem mutogatásra kívánatos testtáját megvillantva. Haz végig pásztázta testét és pirosló arcát látván tudtam, hogy zavarba hozta Melinda különleges alakja.