Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 4.rész 💫

Aztán megakadt szemeim a mellette álló kicsit barnásabb színű hölgyön. Haja hullámosan omlott vállain túlra. Smink nem fedte arcát, de még így is megmutatkozott gyönyörű arcvonásai. Íriszei ragyogó barnán csillogtak. Ajkai dúsak voltak, s férfiaknak csókolni való. Magas volt és karcsú. Hosszú lábai voltak, amin a farmer nadrág megfeszült. Stílusos volt és tökéletes. Éreztem, ahogy gyomrom mogyorónyira ugrik össze, ahogy láttam őket egymáshoz simulva kéz a kézben. Az úton idefele elégszer megismételtem magamban az első találkozást, de úgy ahogy volt porrá vált. A térdem is megremegett azthittem itt egyhelyben esek össze.

-Pamela jól vagy? -fogta meg vállamat Zoë. Összerezzentem érintésére.

-Persze, csak nagyon fáradt vagyok! -füllentettem, miközben majd összeestem a látványuktól.

-Menj pihenj le! -tanácsolta Chris Evans.

-Nem szükséges, még bírom! -tetettem egy ásítást.

-Aha látjuk! -forgatta meg szemeit cinikusan Robi.

-Jó megyek! -emeltem fel védekezés képpen kezeimet, miközben a mellettem álló Melindára néztem, s szememmel mutogatva neki jeleztem, hogy jöjjön velem. Haloványan biccentett.

-Gyere megmutizom hol fogsz aludni! -ragadta meg csuklómat és elkezdett maga után húzni. -Természetesen velem! -kacsintott rám.

-Neked nem mással kéne? -kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél. Kikerekedtek szemei és hátra fordulva bemutatott. Csak kuncogtam rajta.

Újra útnak eredt persze Tom Hollandot kellett kikerülnünk. Mellette elhaladva megerőltettem magam, hogy ne nézzek rá és büszkén jelenthetem ki, hogy nem tettem meg. Elhaladva mellette kifújtam az addig benttartott levegőt, majd hajamba túrva kezdtem el a lépcsőn felvánszorogni.

A második emeletre felérve rögvest a lépcsővel szemben helyezkedett el szobánk, amit egy gyönyörű borovi fenyőből készült ajtó választott el. Lindi kitárta előttem az ajtót, felkapcsolta a lámpát, mire teljesen elámultam. Rögtön szemben két francia ágy helyezkedett el, amit középen egy fából készült éjjeli szekrény választott el egymástól. Rajta egy régies könyvel és egy régies vezetékes telefonnal. Az ágyak felett két nagy lovas kép ékeskedett. A szoba a krém kellemes színében úszott. A két ágy mögött egy nagy ablak volt, aminek keretei ugyanabból a finom fából készültek mint a faajtó. Baloldalt pedig egy erkély nyújtott gyönyörű kilátást. Kinézve a  szemben lévő ablakon csak a sötétség tárult szemünk elé, de ha bal oldalt néztünk ki, akkor a Hold fénye meg-meg ragyogott valaminek a felszínén. És ha a szemeim nem csalnak, akkor az egy tó volt. Elhúztam a bársonyos virágmintás függönyt. Ennek is az ajtaja abból készült, mint az ablak és az ajtó. Kinyitottam, mire a csípős hideg megcsapta arcomat. Éreztem, ahogy könnybe szöknek szemgödreim. De talán a tudat, hogy olyan teremtés vagyok, akit semmi nem gától meg egy káprázatos táj láttán kihagyásában nyújtott bátorságot, hogy kilépjek a fagyba. Kiléptem a nyuszis zoknimban a balkonra, minek padozata falemezből készült. Odaléptem a kovácsolt vasból megalkotott korláthoz. Tenyereimet ráhelyezve megéreztem a vasból áramló hűvösséget, így rögtön el is kaptam őket, s pulcsimon keresztül hónom alá dugtam őket. Fogcsikorgatva néztem a magasba nyúló fákat és a köztük elbújt Holdat. Majd a tekintetem levándorolt tóra, amire elmosolyodtam. Talán a nyugtató hatása okozta arcomon a görbét. Körbe néztem és megláttam, hogy baloldalt van mégegy erkély. Valahol titkon reméltem, hogy Tomék vannak mellettünk, mint Argentínában.

-Megfogsz fázni Lea! -nem igazán fogtam fel Linda szavait, mivel az emlékek foszlánya haloványan törtek utat maguknak. -Lea? -szólított meg reszketve, mivel már kilépett ő is a zord időbe. Én csak folyamatosan a mellettünk lévő balkont koslaltam.