Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 38.rész 💫

Szorítottam összekulcsolt ujjainkon, amikor a vászon háttér előtt állva kéz a kézben mosolyogtunk a kameráknal, melyeknél hol képeket készítettek, hol pedig közvetítettek. Zavartan éreztem magam, hisz még soha nem fedtem fel kilétemet. Senki sem tudta, hogy Chris Hemsworth lánya és Tom Holland barátnője vagyok. De mégis éreztem a lelkem mélyén a büszkeséget. A büszkeséget, melyet ez a két férfi váltott ki belőlem. Édesapám felől, azért mert pár hónap alatt törekedve adta meg a szeretet, melyre olykor egy gyermek évekig várhat. Tom pedig... Tom pedig annyi agymenésem, annyi pofáncsapás után is képes volt kitartani mellettem, harcolni értem. Egy olyan dolgot tett, ami a mai világban kétely, szinte homály fedi a kitartás, a harc, a hűség, a szerelem szavak kilétét.

-Mi az Kicsim? -súgta oda, amint észrevehetővé vált gondolkodásom.

-Semmi, csak elgondolkodtam... -jelent meg orcámon a pír, miközben tekintetét kerestem.

A mogyoróbarna szempár melletti ráncok különleges dolgokat sugaltak. Mik egyből nyugvásra térítették felzaklatott testem, zavartól csordogáló ereimet. Szerelemtől duzzadva pillogtattam szempilláim, amikor is meglepő módon Holland közelebb hajolt, s egy forró csókot lehelt ajkaimra. A vakuk villantak, emberek hangja zúgolódni kezdtek, velem pedig forgott a világ. Soha nem kaptam tőle olyan érzéki, olyan szenvedélytől merített ajak ölelést, mint most ebben a pár pillanatban.

-Szeretlek! -simított ki egy hajtincset, majd megsimította arcom.

-Mekkora nyálas vagy már! -nevettem arcon tenyeremet mellkasán tartva, hogy a bennem lévő feszültség feleresszen.

-Ja, már pont gondolkoztam rajta, hogy mekkora cringe. -kacagott Ő is, félvállról véve. -Mint valami rossz Izaurás műsor.

-Tiszta dráma és szappanopera! -jegyeztem meg forgatva szemeim a drámai hatás kedvéért.

-A mi kapcsolatunk inkább egy útvesztőre emlékeztet... -fejtette ki az ő gondolatát. -Persze, nem azok az útvesztők amik egyszarvús műzlik hátulján vannak! -újra elnevettük magunkat, majd miután elhallgattunk továbbra is széles görbével szánk sarkában néztünk egymásra.

A távolból intettek, így Tom derekamnál fogva vezetett el a kijelölt fényképkészítés helyéről. S átsétáltünk egy magasított helyre, ahol egy fekete hajú, zöldes szemű férfi várt minket izgatottan, kérdésektől duzzadt fejjel.

-Sziasztok! Loke Vogul! -nyújtotta kezét Tom, majd én felém is egyaránt. -Szóval Tom, nem igazán hittük volna, hogy oldaladon egy lánnyal fogsz megjelenni, aki ráadásul igazán elragadó is! -kacsintott felém, amit én nem igazán tudtam mire vélni, így egy hang se jött ki torkomon.

-Igen tudom, viszont kérem eléggé zavarban van így is, úgyhogy az ilyesfajta megjegyzéseket hanyagoljuk! -markolt bele derekamba barátom, miközben szikrákat szóró szemmel nézte a vele szemben állót.

-Most vagy igaz amit mondassz, vagy pedig a féltékenység beszél belőled! -röhögcsélt magának Loke csapkodva tenyerét.

-Igaz! -szólaltam meg végül fülem mögé rejtve loboncom. -Soha nem voltam még ilyen helyen, főleg nem úgy, hogy egy nagy vászon előtt ácsorogva várjam, hogy minél hamarabb megszülessenek a jobbnál-jobb képek. -szóltam szarkasztikusan, mégis kicsit ízlelhető volt a gúny szavaimban.

-Értem-értem, akkor ezt nem firtatjuk tovább! -tette fel kezét védekezés képpen. -A nevedet esetleg megtudhatnánk?

Félve kaptam tekintetem Tomra, várva, hogy Ő mit gondol honlétem felfedéséről. Mosolygott, majd azt tátogta, ahogy érzem. Tehát 2 választás elé állított. Az egyik, hogy felfedem magam, elmondom, hogy igen eme személynek vagyok a lány, vagy pedig a második opció, hogy nem mondok semmit. Viszont a helyzet már kellemetlenségtől sikítozott, várta, hogy felengedve igazán elmondjam kinek a leszármazottja vagyok. Emellett Tom és apa már várnak rá egy ideje. Végül beláttam, hogy úgy lesz nekem is, s nekik is a legjobb ha elmondom ki is vagyok.