✨BEFEJEZETT✨
❝Amikor az ember azt hihetné, hogy néhány dolog lehetetlen még akkor is, ha oly közeli, akkor reménytelennek érzi a helyzetet, elkönyveli elfedetnek. Majd elég egy apró gondolat, hozzá állás, s az érzés megfordítható.❞
Ha Chris Hemswort...
Talán az izgalom miatt nem tudtam egész este pihenni, hisz megyünk Svédországba. De lehet nem is ez okozta az egész esti mocorgásomat. Talán a tudat, hogy újra fogok Tom Hollanddal találkozni okozott egy kis gyomorgörcsöt, ami megakadályozta a pihentető alvást. Az időt megnézve 3 óra volt, amikor sikerült álomba szenderednem, egészen 4-ig, amikor is apa vidáman megrázta vállaimat.
-Pamela ideje felkellni vár Svédország! -dalolta boldogan.
Nyöszörögve fejemre húztam a takarót, s próbáltam tovább pihenni kisebb-nagyobb sikerrel, ugyanis apa lerántotta rólam a takarót, s feldobott a vállára. Nem tudom mit szed ez a férfi, vagy hogy milyen edzés terveket vezetett be neki Luke Zocchi, de eléggé sokat izmosodott apu.
-Most micsinálsz? -ásítottam hulla fáradtan.
-Itt az ideje, hogy megreggelizz! -jelentette ki erőteljesen, majd elindult a lépcső felé.
Igazából olyan fáradt voltam, hogy reagálni se tudtam arra, hogy a vállán visz le 4 óra 10 perckor, csak ráhagytam az egészet.
-Várj a telefonom! -jutott eszembe még az ajtóban, mire megfordult és éjjeli szekrényemhez lépve felvette, majd kezembe nyomta. -Köszi! -ásítottam aprókat pislogva.
Lementünk a lépcsőn, majd a nappalin át bevitt a hófehér konyhába. Tristan, Sasha és India már színes, karikás müzliket ettek. Apa óvatosan lerakott egy székre, betolt, majd elém tolta a műzlis tálat, amiben már tej is volt. Kivette a pult feletti polcból a csokidarabokkal kiegészített zabos műzlit, majd felbontva öntött tányéromba. Én csak fejemet megtámasztva próbáltam fókuszálni mozdulataira. Egy ,,egyél" kijelentéssel belerakott egy kiskanalat, majd elém tolta. Felemeltem fejem, s próbáltam bekanalazni a reggeli élelmet, de a szám elé érve inkább visszaraktam.
-Jóreggelt Pamela! -jött be anya, frissen és gyönyörűen.
Hogy lehet valaki 4:20-kor ennyire friss és üde? Olyan energia bomba volt, hogy könnyed mozdulatokkal elkezdett szendvicseket csinálni. Elment a hűtőhöz, majd a kenyereshez, kivette a kenyeret, ketté vágta, a késtartóból előhúzott egy vajazókést, megvajazta a kenyeret, hitetlenkedve homlokára csapott elment a hűtőhöz kivette az uborkát, visszament a pulthoz, felvágta a parizelt, a sajtot, az uborkát, majd összehajtotta becsomagolta és belerakta a kajás táskába. És ezt nem tudom hányszor megismételte, de annyi idő alatt el is fáradtam.
-Anya! -szólt oda Elsának India. -Pamela mindjárt bealszik! -nézett rám a kislány.
-Észre vettem! -biccentette, miközben a szendvicseket csinálta. -Mi az kicsim nem aludtál jól? -pillantott rám.
-Nem... Egész este forgolódtam, s mire elaludtam jött apu és lehozott enni. -forgattam meg szemeimet. -Kicsit bezsongott!
-Igen észre vettem! Általában akkor ilyen, hogyha oltári nagy ötlete van és ha ő összebeszél Robbal, akkor annak valami nagy galiba lesz a vége, ami természetesen jó hangulat felé fog fordulni! -magyarázott késsel a kezében.
Válaszolni akartam, de ekkor a telefonom vadul rezegni kezdett, miszerint messenger üzenetem jött Harrison Osterfieldtől. A nyár után vele tartottam egyedül a kapcsolatot. A kapcsulatunk elég szorossá vált, mintha kiskorunk óta ismertük volna egymást. Ismeretlenekből legjobb barátok lettünk, s talán ez volt, ami az utolsó augusztusi napon boldogítani tudott. A szemeim egyből kipattantak mikor megláttam, hogy mit írt. Egyből válaszoltam is rá.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
