Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 20.rész 💫

Az idő későre járt. Így a városnézésünket, melyben volt forralt bor és forrócsoki. Nevetések és hülyéskedések. Segített, hogy mégjobban megismerjük egymást. Az idő szakította félbe ezt a pillanatot. Amikoris apa hívni kezdett, hogy bejön értünk. De a legnagyobb pozitívum, hogy Melindának, s Haznek sikerült egyaránt felszabadulniuk, így önfeletten nevettek egymáson, beszélgettek és lökdösték egymást. Harrivel mi csak összemosolyogva díjaztuk, hogy sikerült legalább közös nevezőre hozni őket. Ha nem is felhőtlen most kapcsolatuk tudom, hogy úgyis szivárvány lesz a vége. Hisz gyönyörködtető a szerelem íze. Amikor a bizonytalanság utat tőr magának, mégis annyira erős a rajongási vágy, hogy nincs kétség afelől, hogy feladjuk a harcot. A hónapok melyek, úgy peregnek le, hogy csak Ő lebeg szemeid előtt. Az arca, a teste, a hangja, mimikája, s az egész lénye. Tudod, hogy nem adhatod fel, mert nincs nagyobb szívtörést okozó tényező, mintsem azt akiért tűzbe mentél volna másik személlyel oldalán lép platformra.

A nevetés, melyet nem neked szán. A mosoly, melyt nem te varázsoltál orcájára. A kedves, csilingelő hang, mely nem neked cseng. A sziporkázó íriszek, melyek nem miattad csillognak. A kecses mozzanatok, melyek nem a  te figyelmedét mozdulnak. Gálás szavak, melyek nem neked szólnak. S mikor igazán rájönne az ember, hogy mit vétett, már késő lesz, hisz szerelmetek záloga porba hullva, nyílik egy új rózsa irányába. Te pedig elhervadva hajtod le szirmaid, s a keserűség szívja ki pompás színvilágodat.

Elgondolkodtató eszmefuttatás. Reménytelen remények. Bánatos tekintetek. Feladott szerelmek. A mai szerelem mintája.

Mégis, ha oly éles is a helyzet nem szabad feladni. Mert minden rossznak, virágzó a jövője, még akkor is, ha hihetetlen gondolat.

-Pamela! -legyezgetett szemeim előtt, amikor is az épület világította meg szakállas arcát.

-Ohh, megjöttünk? -szálltam ki körbenézve, mintha csak először járnék itt.

-Nem, még mindig utazunk! Csak éppen az ajtóba kapaszkodva kiabálok neked, miközben lebegek. -gúnyolódott, amire csak szemeimet forgattam.

Elindult volna, de én utána szóltam, mire megfordult, s érdeklődve villogott kék íriszei.

-Szeretnék bocsánatot kérni, amiért elhanyagoltalak titeket! Teljesen mértékben igazad volt, azzal kapcsolatban, hogy inkább Tom Holland utáni siránkozás, mintsem veletek foglalkozás! -folyamatosan kabátom ujját birizgáltam, miközben talpaim alatt ropogó havat kémleltem. -Röstellem... Nagyon!

-Örülök, hogy megértetted a hegyi beszédem! Csak 2 liter vizet kellett meginnom utána, annyira kiszáradtam! -nevette el magát, ami igazán boldoggá tett.

Talán, ezt az egészet apa tudta a legjobban és a legkönnyedebben kezelni. Igazából, ha kimondja magából, azt mi szívét nyomja másnapra teljesen elfedi, mintha semmi sem történt volna. És látván könnyedségét, nyugodtságát én is boldogan döntöm álomra gondolataim.

-Akkor? -kérdeztem, mintha csak egy félő kérdést tettem volna fel.

-Nem haragszom. Akkor haragudnék, vagyis inkább sértődnék meg, ha továbbra is folytatnád. -simított végig szakállán.

-És... -akadtam meg, mert nem tudtam miképp folytassam kérdésemet. -Azok ellenére, hogy voltak ezek a dolgok mi a véleményed Tomról? -láttam arcán, hogy forognak a fogaskerekek, majd végül egy görbe díszítette orcáját.

-Figyelj Pamela! Ez a ti dolgotok. Nem fogok, azért rossz véleménnyel lenni Hollandról, mert megbántott téged! -megvonja a vállát. -Én nem voltam benne, ezt majd ti megoldjátok. Jó gyerek, ügyes, tehetséges. Csak elég kemény hatást gyakorolsz rá! Bírom a fejét, ne aggódj! -kacsintott, amire megnyugodtam.