Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 7.rész 💫

Anyával szemben megállva feszengve néztem a padlót, miközben ő fürkészve méregetett.

-Tehát ennek a hirtelen "megszeretnék változni, mert nem vagyok megelégedve a mostani külső énemmel" egyáltalán nem kapcsolódik a mi pókunkhoz? -vonta fel szemöldökét keresztbe font karokkal.

-Nem, egyáltalán nem! -ráztam meg fejemet magamat is hitetgetve ezzel kapcsolatban.

-Értem és nem Melinda beszélt rá, hanem magadtól jöttél rá? -faggatózott tovább én pedig kezdtem érezni, hogy homlokom gyöngyözni kezd.

-Dehogy beszéltem rá! Egyszer csak bejön a szobába, hogy ,,Melcsi megakarok változni" kijelentéssel és hogy menjünk el új külsőt varázsolni neki! -próbálta menteni a menthetőt Melinda, talán kicsit túl hevesebb reakcióval.

Anya felvonta szemöldökét, s arca jelképe azt sugalta, hogy nem hisz szavainknak. Átsuhant orcáján egy szórakozott mégis halovány mosoly, majd elengedte a dolgokat.

-És mégis, hogy szeretnétek bejutni a városba? -tárta szét karját kíváncsian.

-Tudom, hogy valaki szeret minket! -húzta el száját Meli.

-Tudom is! -csillantak fel szemeim, majd anyuék szobájából kivánszorogva felmentem Hazék szobájához.

Bekopogtam, de válasz nem érkezett, így benyitottam. Elsőnek zavarottság, majd meglepetség ült ki arcomra, amikor megláttam a göndör fürtöket. A srác füléből kilógott a fülhallgató, ami megmagyarázta, hogy miért nem hallotta kopogásomat. Felmerült bennem egy kérdés. Miért történik velem ez? Tom Hollanddal is ugyanez az eset történt meg! Zavartan álltam az egyik lábamról a másikra, miközben figyeltem a fiú csípőmozgását, ami a zene váltott ki belőle. Majd mikor érzékelte, hogy kicsit feltűnően nézem megfordult tengelye körül, s rámemelte barna íriszeit. Hasam görcsbe rándult, ahogy megláttam a hasonlóságot közte és Tom között.

-Pamela? -vonta össze szemöldököt.

-Omm... Izé... Szia, hehehe -habogtam zavaromban, miközben éreztem arcom átvált vöröses árnyalatba.

Egy ideig nem szóltunk semmit, csak nézett rám összevont szemöldökkel, miközben én vele szemben megszeppenve ácsorogtam.

-Segíthetek valamiben? -kérdezte meg egy kis idő elteltével.

-Omm... Igen. -makogtam. Fogalmam sincs mi okozta zavaromat.

-És? -tárta szét kezét.

-Mi és? -vontam össze szemöldököm.

Megforgatta szemét, majd elnevette magát: -Miben segíthetek?

-Ohh -értettem meg, s az eddigieknél is vörösebb lettem. -Nem tudod merre van Haz?

-De tudom! -biccentett, amire szemeim felcsillantak, s vártam, hogy megossza velem. Csakhogy már 5 perc is eltelhetett, amikor még semmit se mondott Haz honlétéről. Így kínosan, de megtörtem a csöndet.

-És megosztanád velem, hogy merre lelem? -ennél rosszabbul már nem is jöhettem volna ki, amikor a fiú továbbra is ugyanolyan tekintettel nézett szemeimbe.

-Természetesen megosztom veled! -kacsintott. Egy sóhaj szaladt ki ajkaim közül, majd hálásan hunytam le pilláimat. -Viszont rájöttem, hogy mégse tudom merre van! Pedig azthittem, hogy tudom, de mégse tudom! -szemeim egyből kipattantak, amint eme mondatokat meghallottam, s mérges tekintettel mértem végig a srácot.