💫 31.rész 💫

1.1K 103 45
                                    

Lassan hág fel a Nap az égre. Fénye beragyogja a hálót. A függöny hullámosan mozog, melyet a nyitott ablakon át beszökő süvítés penderít táncra. Akárcsak fodros szoknyám mozgása. A ragyogás lassan térít észhez mélybe zuhant álmomból. Szürkeállományom lassan forogni kezd, akárcsak mint este én Tomnak köszönhetően. A sugarak cirógatni kezdik arcom egy részét, mintha csak Holland ujjbegye szántaná fel. Elmosolyodom tudatán. Orcámról szemeimre siklik fénye, így szorosabban hunyom le pilláim, ezzel ellenkezve, hogy felébredjek. Túl szép az álmom hozzá, hogy véget vessek neki. Fejemre húzom az anyagot, mely gátolja a hideget, mikor is egy kéz simul fedetlen testtájamra. Riadtan pattanak ki szemeim nem érdekelve, hogy ki fekszik mellettem egy határozott mozdulattal lerúgom az ágyról, ki takaróba bebugyolálva hullik a parkettára, s fájdalmasat nyögve jelzi, hogy fájdalomra talált.

-Bazd! -nyögte sziszegve az ismeretlen kinek reggeli rekedtes hangja miatt nem sikerült felismernem. -Ezt így...? -láttam meg bágyadt arcát, mely kálváriáról uralkodott. Elhúztam számat.

-Ne haragudj! -kaptam le róla tekintetem elszégyelve magam. -Nem tudtam ki az.

-Szerinted mégis kivel töltötted az estédet? -dünnyögi karikákkal szemei alatt.

-Nem tudom... -vallom be butaságomat.

-Pamela! Néha olyan okos vagy, néha pedig elfutnék előled! -dörgölte orrom alá, amire én csak nyelvemet öltöttem.

-Jólvan már! Nem kell egyből lekapni a fejemet! Nem léphetnénk már túl rajta? -zsörtölődöm a paplant birizgálva.

-Nem, mert most kibaszottul fáj a derekam miattad! -támaszkodik meg egyik karjával az ágyon továbbra is ülve a földön, miközben mélyen néz tekintetembe.

-Sajnálom! Mivel kárpótoljam? -tárom szét kezemet égnek emelve pilláimat.

Viszont mikor átgondoltam milyen kérdést is vetettem fel egyből megbántam, így nagyra nyílt szemekkel lestem rá a perverz mosolyú szobatársamra.

-Lenne egy-két tippem! -kacsintott rám, s takaróba bugyolált testel visszamászott az ágyra, majd odakúszott a közelembe.

Ajkaink majdnem összeértek. Belepirultam közelségébe, s a csokoládé barna szemeibe szinte nyugalomra tértem. Most mégis volt benne valami más. Kecsegtető ragyogás egy kis kéjencséggel megfűszerezve. Tekintete cikázott ajkam, s szemem között. Egyre csak közeledett, amikoris mutatóujjamat orrára téve megállítottam tettébe. Meglepetten húzódott távolabb és durcásan feküdt hátára, karját feje alá téve, majd meredt el a kikapcsolt tv világába. Sóhaj szaladt ki számon, miközben lehunytam szemeimet.

-Elmegyek átöltözni! -vázoltam fel ötletem inkább magamnak, mintsem Tomnak, mivel Ő továbbra is sértődötten meredt előre.

Szorosabban tekertem magamra a takarót, s úgy léptem ki az ajtón. Lentről tányérok csörömpölése szállingózott fel. Tehát már volt ki felkelt. Majd felöltözés után lemegyek. Gondolkozás nélkül nyitottam be szobámba, majd azzal a lendülettel be is csuktam azt. Melinda és Harrison meztelenül feküdtek összebújva, még továbbra is egy álomvilágba ragadva. Átkozom az estét, hogy a mérhetetlen sok pia ennyire elfeledtetett velem dolgokat. Fejemet lehajtva mentem vissza Tomhoz, kinek társasága továbbra is a kikapcsolt állapotban lévő televízió volt.

-Melinda és Haz lefeküdtek! -mondtam neki, aki értetlenül nézett rám, majd morcosan megrázta fejét.

-Miért,szerinted mi mit csináltunk!? -hangja gúnyos volt, ami nem esett jól egyre hevesebben dobogó szívemnek.

Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯Donde viven las historias. Descúbrelo ahora