Talán kicsit túlságosan is, de meglepett reakciója engem látván. Inszunálva, de mégis számomra észrevehetőnek tűnt, amint mogyoróbarna íriszei kikerekednek, s csókolni kívánt ajkai kicsit eltávolodnak egymástól. Haz odahajolva hozzá súg valamit, amire -le sem véve rólam a tekintetét- bólint. Megilletődve hagyom, hogy mégegyszer végig mérjen, majd belül örömködve sikerembe sétálunk oda Melindával az asztalhoz. Robi hangosan elkezd tapsolni mikor odaérünk, talán egy füttyöt is eleresztett.
-Gyönyörű vagy drágám! -súgja oda nekem Scarlett, mikor helyet foglalok a mellette lévő széken, amin a nevem díszelgett.
-Köszönöm szépen! -nézek rá hálásan, majd fejemet visszafordítva egyenes állásba koccan össze tekintetem a barna íriszekkel.
Tom Holland ült velem szemben. Gondoltam, ha ő végigmérhet, akkor már én is megtehetem. Még akkor is ha felsőtestének csak negyedét látom... A többi hozzátartozót majd elképzelem. Előrébb ejtettem hajamat, ezáltal arcomat kicsit eltakarva, s lopott pillantásokkal néztem meg, ahogy haja tökéletesen hátra simulva helyezkedett el fejtetőjén. Megint nem vágatott belőle, így hosszabban nyúlt hátra. Jobb szemöldökének vége fele egy része felfele állt. Arclécét még mindig puszikkal hinteném be. Fehér ing volt rajta, aminek gallérját átölelte nyakkendője. Karján a hosszú ujj feltürve volt, így kimutatva eres kezét. Mosolya felkeltette gyomromban a pillangókat, s mélyen azt kívántam, hogy mosolyát nekem küldje. Mert hiányzott. Hiányzott a szerelmes mosolya. A ráncok a szemei mellett, amit a vigyora okozott. Elcsábított és gondolva rá úrrá lett rajtam a szomorúság.
-Pamela! Te nem választassz kaját? -bökött oldalba apa, amire felé, kicsit kábultan néztem fel.
-Ja de... -mondtam elpirulva.
Kezembe vettem a menüs kínálatot, csakhogy minden fordítva volt rajta. Tom kivette a kezemből, megfordította, majd visszaadta. Remegő kézzel fogtam, majd egy halk köszönömöt nyögtem oda neki. Arcom egyre jobban kezdett hasonlítani ruhám színéhez. A többiek nevettek beégésemen, én pedig csak behúzott nyakkal olvastam az ételeket.
-Akkor mit hozhatok? -lépett mellénk a pincérlány, majd a fiúkat meglátva kiegyenesedett, felemelte állát, s "édesen" mosolygott rájuk.
Melindával összenéztünk, majd megforgattuk szemünket, viszont most kivételesen Zendayaval is egyetértettem, mert vele is összeütközött tekintetem és ő is ugyanezen a véleményen volt.
-Akkor biztos csak ennyit kérsz? -kérdezte meg huszadszor Tomot, aki már kezdte kellemetlenül érezni magát.
-Hello! -intett oda neki Melcsi, amire felé emelte pilláit. -Éhesek vagyunk, úgyhogy fordíthatnál magadon egyet és mehetnél csinálni a kajáinkat! Gondolom nem vagy degi, hogy ne fogd fel, hogy mit kért és mit nem... Ha meg esetleg igen, akkor elnézzük. Köszönjük! -ezzel pedig a porig sértett pincérlány megfordult, s sértetten elviharzott.
-Hát baszod, kemény csaj vagy te! -mondta ledöbbenve Evans.
-Hogy beszélsz? -horgolta le Robert, amire mindannyian elnevettük magunkat.
-Vártam, hogy mikor szólalsz meg! -kuncogott mellettem Scarlett.
Az ételek, amit végül nem a sértett lány hozott ki nagyon finomak voltak. Viszont az este még csak most kezdődött el. Mikor leoltották a lámpákat,s diszkófényre hasonlító fények kezdték átcikázni az éttermet, akkor döbbentünk rá, hogy itt esti bulit tartanak a vendégeknek. Sokan özönlöttek arra a kihagyott helyre, ahol táncolási lehetőség adódik. Felcsendült az első zene, amire Melinda egyből felpattant és karon ragadva engem is felhúzott székemből, majd vonszolt el a tánctérre.
YOU ARE READING
Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯
Random✨BEFEJEZETT✨ ❝Amikor az ember azt hihetné, hogy néhány dolog lehetetlen még akkor is, ha oly közeli, akkor reménytelennek érzi a helyzetet, elkönyveli elfedetnek. Majd elég egy apró gondolat, hozzá állás, s az érzés megfordítható.❞ Ha Chris Hemswort...