Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 27.rész 💫

-Mit kérsz reggelire? -kérdezte Elsa a maga korai órák gyönyörűségében.

-Amit adsz! -vontam meg vállam, miközben fejemet támasztottam, s villámat az üres tányér tetején húzogattam.

-Valami baj van Pamela? Igen csöndben vagy és az sem rád vall, hogy ne tudd mit kérsz reggelire! -vonta össze szemöldökét a nekem bal oldalra ülő családfő.

A kis házban voltunk, amely nem csak egy étkezővel, s konyhával szolgált, hanem berendezett szobákkal is. Igazán hangulatos volt és a jelenlegi lelki állapotom helyzetének tökéletesen megfelelt, hogy távol a nem kívánatos személyektől egy családias reggelit vigyünk végbe. Hisz most nem is kellett nekem több mintsem, hogy azokkal legyek akiket tiszta szívemből szeretek. A két fiúval, Indiával, Liammel, anyával és apával. Csak velük. Robiék nélkül, Harry, Haz és Melinda nélkül. De legfőképpen Tom nélkül.

-Nincs semmi csak nincs étvágyam! -tettem le a villát, s kezeimet ölembe ejtettem.

Liamre néztem, aki velem szemben foglalt helyet és mindensejtő tekintete, arra mutatott, hogy tudja mi a gondom. Miért vagyok a kelleténél is csöndesebb, s étvágyam miért tűnt el hirtelen...
Gyomrom töltöttségi szintjét az este ejtett könnyeim telítették.

-Pamela! -szólított fel édesanyám, amire csak szürke szemekkel néztem az ő csillogó kék íriszeibe. -Megfelel a melegszendvics? -húzott egy kedves görbét szája sarkára.

Lehunytam szemeimet, gondolatban elszámoltam háromig, vettem egy mély levegőt, s azt kifújva erőt adtam magamnak. Hogy visszaszerezzem normális önmagam, míg akkoris, ha ez színjátékba válik. Egy erőltetett mosoly kíséretében bólintottam.

-Egyébként -tereltem el hogylétemről a témát, ezáltal a gondolataimat is másfele terelgetve. -a kulcscsomó, amit karácsonyra kaptam az úgy... Ommm... Miért is?

Apa egy széles vigyor mellett feleségére nézett, majd rám emelte szemeit. Összefűzte ujjait, megnyalta alsó ajkát, s úgy nézett rám. Kíváncsiságtól felcsigázva vigyorogtam rá várva, hogy felfedje a titkot, amit az ajándék szán. Kinyitotta száját, én pedig egyre jobban dőltem előrébb, ezzel szimbolizálva, hogy nyögje már ki.

-Majd megtudod! -ennyit felelt, amire nekem legörbült ajkam, de ő továbbra is gonoszan mosolyogva nézett rám.

-Ennyi? -dünnyögtem durcázva hátra dőlve székembe. Liam, csak szája elé tette kezét, ezzel visszaszívva feltörekvő nevetését. -De mikor? -dünnyögésem hisztérikás hangszínbe váltott.

-Nyugalom drágica, majd este megtudod! -kacsintott rám anya.

-Uuu, ma megyünk vacsizni? -nézett fel India felcsigázva.

-Vacsorázni? -ráncosítottam be homlokomat értetlenül.

-Emlékszel mikor megkértél, hogy szervezzek egy vacsorát, amiben elintézed, hogy Melinda és Harrison összejöjjenek? -biccentettem apa kérdésére, mire teljesen leesett a tantusz.

-Úristen! -csaptam magam homlokon. -Akkor ma adom át az ajándékot Lindinek!

-Mit adsz neki? -tette le tányéromra Elsa a szendvicset kíváncsiskodva.

-Hazt! -ennyit feleltem, amire egyedül csak apa nem nézett hülyének.

-Hazt? -kérdezte meg Tristan, amire teljesen meglepett minket.

-Pontosan! Azt szánom Melindának ajándékba, hogy végre együtt legyen azzal akivel szeretne! És ezzel együtt Harrisonnak is ajándékozom! -vontam meg vállam lazán, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.