Együtt? ✯Why? -Miért? folyt. Tom H. FF. ✯

💫 10.rész 💫

Mielőtt belekezdenél a rész olvasásába kérlek olvasd el, ezt:

Elsősorban nagyon-nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltam eme könyv írását! Nagyon szeretem írni ezt a könyvemet, s nem is igazán tudom elhinni azt, hogy így elhanyagoltam!
Viszont szülinapom alkalmából gondoltam megleplek titeket egy résszel!🤗☀️
Remélem tetszeni fog azok ellenére is, hogy 1 hónap kihagyás volt a legutóbbi résszel szemben!🥺❤️

Nagyon jól éreztem magam Harry Holland társaságában. Még az se zavart meg minket, amikor a többiek visszaérve tevékenységükből leültek mellénk, s beszélgetni kezdtek. Csak nevettünk, beszélgettük, néha meglöktük egymást amikor olyanról volt szó. Harry nagyon kedves, odafigyelő, humoros fiú. És ez tetszett. Elvonta gondolataimat, amik Tom körül forogtak. Elnyomta bánatos lelkemet, s mosolyt csalt arcomra. Megnevettetett. Megértett. És megkedvelt. Én is megkedveltem őt.

-Tehát csak ültünk és egyszer csak megszólalt, hogy Harry te elbaszott réti kutya mi a szarért mászkálsz az asztalon? Erre fogtam és hozzábasztam egy energiaitalos üveget, majd leültem és elaludtam! -túrt hajában miközben elmesélt egy olyan történetet, ami az ikertestvérével Sam Hollanddal történt egy buli után.

-Elbaszott réti kutya! -nevettem folyamatosan. -Amúgy... -néztem rá miközben kezeimet összekulcsolva kellett visszatartonom, hogy ne turizzak bele göndör fürtjeibe.

-Amúgy? -mosolyodott el gyengéden.

-Amúgy beleturizhatok a hajadba? -húztam fel gondtatlanul orrom.

-Nyugodtan! -kuncogott, miközben ujjaimat belevezettem bársonyos hajába. -Ezért voltál annyira zavarban? -vigyorgott pajkosan folyamatosan, le nem véve rólam barna íriszeit.

-Nem is voltam zavarban! -kértem ki magamnak. -Mostanáig! -húztam el számat szánalkozva.

-Nyugi, aranyos vagy ilyenkor! -éreztem, amint az összes vér arcomba szökik.

-Köszönöm! -hagytam abba haja motoszkálását.

Hirtelen apa lépett mellénk ittas állapotban. Mondani akart valamit, de vagy közbe nevetett, vagy pedig belebüfögött. Úgyhogy egy ideig eltartott, mire normálisan megtámaszkodott az asztalon, s remélhetőleg rám nézett.

-Szia apa! Látom nem ittál sokat! -mondtam szarkasztikusan.

-Hallod, drága Tomikád az árokban siránkozik! Segítsél már neki! -nevette el magát, majd egy instabil mozdulattal belehuppant Harry ölébe.

-Hát omm... -néztem a fiúra, aki csak szórakozottan a fejével biccentett, hogy menjek. -Részvét! -suttogtam a fülébe, majd kiviharoztam az épületből kabát nélkül. -Én segítsek neki? Hol van Haz, a tesvérei vagy esetleg a barátnője? -mondtam magamnak.

Kilépve testemet átjárta a hideg levegő, így reszketve siettem a tömeghez. Kiekrültem Sebastiant, aki csak nagyokat kacagott az árokban heverő Tom Hollandon. Nem ám segítene neki... Inkább egyből Zendayahoz siettem.

-Mi történt? -kérdeztem tőle dideregve, félre ejtve féltékenységet.

-Hál' égnek, hogy jöttél! Részegre itta magát, majd lépni akart csakhát nem vette észre, hogy árok van ott így belesett... Aztán hiába ráncigáltuk, meg mondtunk neki bármit nem hajlandó felkelni! -mondta a lány aggodalommal teli hangon, miközben részeg barátját figyelte.

-És ehez miért én kellek? -koslaltam még mindig értetlen arccal.

-Te nagyobb hatást tudsz rá gyakorolni! Talán rád hallgat! Bevetettem mindent, de semmi nem hat erre a gyökérre! -akadt ki türelmét veszve.