𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

13.rész✴️

Jimin szemszöge :

Nem tudom mi történik a testemmel.
Miután Jungkook elmondta hogy én hozom a boldogságot az életébe, úgy éreztem magam mintha egy romantikus filmben lennénk és ő lenne álmaim pasija. Kezem gondolkodás nélkül csúsztatom övéire.

- Én is ezt érzem, Jungkook. - mondom, miközben arcomon versenyt futnak könnycseppjeim.

Könnyes íriszeiben látom hogy mennyire meglepődött. Tekintete arcom és kezeim közt cikázik. Miután felfogta hogy éppen a "szerelmi vallomását" viszonoztam, megfogja kezeim és övéi közé zárja. Odahúzza összekulcsolt végtagjainkat az arcához majd egy lágy csókot lehel rájuk.

Ez hogy itt vagyunk, a kedvesemmel egy méregdrága Felszíni étteremben egymás kezét szorongatva és szerelmes pillantásokkal illetve a másikat, nem túlzok hogy lehetetlen lett volna nem is olyan rég még .
Érintései lágyak, ujjával cirógatja kezem, miközben megesszük a vacsorát és iszunk a borból is.
Testem szinte sóvárog Jungkook érintései után és úgy érzem hogy sokkal többet akarok.

Miután végeztünk megkérdezem Jungkookot hogy elmehetnénk e még sétálni, mire ő mosolyogva rábólint.

Idő közben teljesen sötét lett, nagyjából este tíz lehet. Egymás kezét fogva sétálunk a szinte kihalt utcán. Néha néha halljuk ahogy egy két kutya ugat. Olyan jó így.

- Tudod, amikor rávettem magam arra, hogy ezeket elmondjam neked, nem hittem volna hogy ez lesz a válaszod. - pillant rám oldalról egy édes mosoly kíséretében.
- Mert, mit hittél? Mit válaszolnék?
- Azt hittem hogy elhordasz mindenféle buzinak, aztán meg leöntesz vízzel és elviszed a kocsit. - erre a mondatára mindkettőnkből kitör a nevetés. Hát igen.... Egy hete még biztos hogy így reagáltam volna...

Kellemes sétánk közben mindenféléről elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam hogy bár ő birtokolja a maffiát, ezen kívül van egy hatalmas cége is, melyet rokona, Jin vezet. Az anyja és az apja is meghaltak már, ő van egyedül a családban, így teljesen megértem, hogy oda kellett adnia a cég vezetését.

- Lassan indulnunk kellene visszafele... - mondja Jungkook miközben egy padon ülünk. Kieresztek egy nagy sóhajt majd bólintok egyet. Meg indulunk a kocsi felé és miután beültünk kezdetét vette utazásunk, haza.

- Na hogy sikerült Kook? - kérdezi belépésünk után a nappaliban terpeszkedő Taehyung. Mindenhol chipses zacsik hevernek, még a tévé előtt is. Nem kissé lepődök meg hangvételén. Mi az hogy Kook?

- Kösz, jól és ha már ennyire érdekel hogy mi van velem, nyugodtan összeszedheted azokat a zacsikat. - akasztja fel kabátját Kook az ajtó mellé. Majd megindul a konyha felé.

Követem be a helységbe, majd nézem hogy elővesz egy poharat meg egy kis fehér tablettát. A pohárba vizet önt és beveszi a gyógyszert.
- Kookie, az mi? - kérdezem. Úgy megijed hangomtól hogy gyorsan megfordulva, dobja felém a poharat. Gyors reflexeimnek hála azonnal elugrok, majd még pont elkapom azt a pillanatot amikor az előbb még fejem mögött lévő falba csapódik az üveg, majd szilánkokra törve esik le a fehér padlóra.

- A kurva életbe,Jimin!! Ha nem lépsz el onnan lehet már nem is élnél!! - kiabál velem Kook. Szemében látom a mérhetetlen aggodalmat és egy kis megnyugvást, miszerint nem a közeljövőben kell eltemetnie.

Aggodalmán egy jót mosolygok, majd visszagondolva hogy mit is akartam kérdezni nyitnám szóra ajkaimat, de ő ebben megakadályoz.
- Várj... Mit is mondtál? Kookie? - húzza fel egyik szemöldöket majd ajkai pimasz mosolyra húzódnak. Úristen.... Teljesen meggondolatlanul szóltam hozzá... Na ebből magyarázd ki magad Park Jimin!
- Öhmm... Hát izé... Taehyung Kook-nak szólított- terelem el a témát magamról, kevésbé sikeresen. Sőt csak rontok helyzetemen.
- Tehát, féltékeny vagy Taehyungra? - kérdezi tőlem majd egyre közelebb lépked. Egy hatalmasat nyelve figyelem ahogy a köztünk lévő távolságot hosszú lábainak köszönhetően pillanatok alatt szeli át.

Fejem mellett megtámasztja egyik kezét majd onnan néz le rám. Hmmm... De ismerős ez a helyzet...
- M-mi? H-hogy é-én? - dadogok össze vissza.
- Látsz itt mást is,Jiminie?-hajol nagyon közel arcomhoz. Úgy érzem magam mint amikor a kocsiban meg akart csókolni. Ugye nem?!
- Tudod még mindig nem mondtam le arról, hogy megmutassam milyen is mikor hozzád érnek ... - leheli ajkaimra, majd lassan összeérinti párnácskáinkat.

Lassan mozgatja ajkait, melyeket a sokkból visszatérve próbálok viszonozni. Ügyetlenkedésem miatt Jungkook belemosolyog csókunkba és kezeit derekamra vezeti, úgy húz magához közelebb. Kezeimet tarkójára vezetve ölelelem át. Édes ajkai energiával töltenek fel és úgy érzem, mintha a testem elolvadna karjai közt. Nyelvével végig simít alsó ajkamon majd óvatosan leejtve állkapcsom fogadom be ízlelőszervét. Nyelveink mámoros táncot lejtenek, miközben érzem hogy kezei sem tétlenkednek. Fenekembe markolva morog egyet, mire egy kisebb nyögés kíséretében túrok hajába meghuzva egy egy tincsét.

- Szia, Jungkook.

~dark0997 💜