𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

8.rész✴️

Taehyung szemszöge :

Én nem akartam ezt az egészet. Sokan azt hiszik hogy itt a Felszínen mindenkinek aranyélete van... Persze.

Soha nem tartoztam a "normális" gyerekek közé. Kezdve onnan hogy a családom nagyon szegény volt. Apám a húgom születése után nemsokkal meghalt, egy katonai bevetésen. Anyám meg... Egyszerűen egy törékeny nő nem tud eltartani két éhes szájat ezért hamar dolgozni kezdtem. Sajnos itt fent a szabályok úgy kötik a kezeinket mint a börtönben a lánc a rabokat. Sokszor voltam börtönben is lopás miatt.

2 éve anyám is itt hagyott minket. A húgom még csak 6 éves volt, én 16.

2 hete kaptam egy hívást miszerint a Felszín alatt egy kisebb városban,  rengeteget erő ékszereket szállító kamion fog átmenni. Rögtön kaptam az alkalmon, miszerint ha csak egy darabot is el tudok csenni abból fedezve van Jiwoo taníttatása.

Csak hát balul sült el az egész ráadásul bajba sodortam egy ártatlan embert is. Azóta itt dekkolok egy szobában.

Nem mondom hogy rossz sorsom van, de egyedül bezárva lenni elég szar érzés, ezért úgy döntöttem hogy megszököm. Persze a gyomrom állandó korgása is ok volt. Márpedig TaeTae pocija sosincs tele...

Jackson aki lehozott ide olyan hülye volt hogy elvágta a köteleket mondván "sehova sem tudsz innen elmenni" . Hamar feljutottam a folyosóra ahol a múltkor jöttünk. Fogalmam sem volt hogy merre menjek csak mentem arra merre lábaim vittek.

Rengeteg szoba előtt haladtam el. Hatalmas ez az épület. Amikor Jimivel voltam abba a kis szobába megkötözve nem hittem volna hogy ekkora.

Fogalmam sincs mi van vele, de az egyszer biztos hogy az a főgóré vagy ki a bánat nagyon oda volt érte. Meg is értem... Amig Jimi meg nem szólal addig tényleg cuki.

Ahogy gondolataimba merülve sétálgatok meghallok egy mély férfi hangot. Ahogy előrébb megyek a folyosón egyre jobban erősödik a hang. Végül egy fekete ajtóhoz érek. Fülemet rátapasztom a nyílászáróra úgy hallgatózom tovább.

- Eskü ha láttad volna.. - hallok meg egy ismerős hangot. Ez tuti az a Jackson gyerek lesz. - Úgy bámult rá mintha már a szemével megbaszná.. Bár szerintem eléggé harcias a kicsike úgyhogy én vigyáznék vele.. Tényleg és te mostanában hogy állsz a csajokkal Cukor? - ki az a cukor? Vagy ez most tényleg egy cukorhoz beszél? És még rólam mondják hogy hülye vagyok...

- Kuss. - hallom meg azt a mély hangot mely ide vezetett. Kellemes hangtónusa a rejtélyes idegennek fura hatással van rám. Érzem hogy megnyugszom tőle. - És mégegyszer :a nevem Suga. Nem Cukor. Mert ha véletlenül így hívsz bármikor, nem fogod megköszönni amit kapsz. Ja persze... Mert nem is tudnád.. - kuncogja el a végét. Ijesztő, titokzatos de mégis vonz valami a hang tulajdonosához.

Hirtelen hallom hogy valaki bentről az ajtó felé kezd lépkedni. Gyorsan körülnézek menekülési útvonalat keresve. Futva indulok el.

Csak futok előre amíg bírom, míg egy liftbe nem ütközöm. Nem gondolkozom csak megnyomom a legfelső gombot, és be is ugrok a liftbe. Miután bezáródott előttem az ajtó egy hatalmas sóhajt engedek ki ajkaim közül.

Miután felértem egy újabb folyosón találtam magam. Ám ez sokkal szebb volt. Ámulva sétáltam a festmények tömkelege mellett. A folyosó végén egy nagy barna ajtó állta utamat. Kíváncsiságból bekopogtam. Semmi. Még egyszer. Semmi.

Annyira ideges lettem hogy a végén már össze vissza kopogtam azon a szaron. Kíváncsiságból benéztem a küszöb alá, de sajnos nem volt ott semmi...

1 óra kínkeserves próbálkozás után az ajtó egy kattanással jelezte hogy jó lenne ha beljebb fáradnék. Óvatosan tártam ki, mivel nem tudtam mi lehet odabent. Mivel már este volt sőt éjszaka alig láttam valamit, de az biztos hogy egy nagy helységben vagyok. A falat végig tapogatva jutottam el egy kisebb folyosó szerűségig ahonnan egy újabb helységben találtam magam.

Ahogy próbáltam kivenni hogy mi is ez a hely természetesen belerúgtam valami vázába ami nagy csörömpéssel terült el a padlón. Ezaz Taehyung csak így tovább....
Egy kis keresgélés után találtam egy kapcsolót melyet megnyomva világosság lepte el a szobát.

Ez. Egy. Konyha. Igen.

Hasam átvette az irányítást felettem és mire észbe kaptam már egy fiókban turkáltam ahol különféle nasik voltak. Mintha csak a mennyországban lennék...

Azonnal kikaptam egy chipses zacsit és habzsolni kezdtem. Találtam még valami tejet is, baromi jó íze volt. A gyomrom olyan mint egy fekete lyuk...

Falatozásomat lépések zaja zavarta meg. Fel sem tudtam fogni hogy mi történik csak annyit észleltem hogy két igen ismerős srác áll előttem.
- Jimiiiiii! - kiáltottam el magam örömömben mikor megláttam. - Kérsz? - nyújtottam felé a félig megzabált zacsit.

Jungkook szemszöge :

Na ne. Nem hiszem el hogy ez az idióta el akarta lopni a "vagyonom" most meg a konyhám padlóján ülve zabálja az ÉN chipsemet! Na meg ki az a Jimi?

-.... He? - kérdezi meg igen kultúráltan a mellettm álló. Ó igen... A kis "pimasz" beszólásáért fog ám még kapni... - Taehyung te meg hogy kerülsz ide? És ki az a Jimi? - szögezi a kérdést az agyalágyultnak. Az meg csak ott ül és úgy néz a szerelmemre mintha fogykos lenne... Mármint Jiminre... Khmm igen...

- Nekem azt mondtad hogy Jimi a neved! Hazudtál?! - kérdezi "dühösen" a betörő.
- Én azt mondtam hogy a nevem Jimin! J-I-M-I-N! - kezd már ő is óvodássá változni. - Elég!! - szólok közbe erélyesen mert már elegem van ebből a kis vitából. - Jimin, te most azonnal menj vissza a szobádba és aludj!! Téged meg azonnal visszaviszlek a zárkába!! ÉS HOGY MERTED MEGBONTANI AZ EPRES TEJEMET??!!

Jimin szemszöge :

Micsoda egy érett férfi. Betörnek a lakásába és ő azon cseszi fel az agyát hogy megitták az epres tejcijét... És mi az hogy nekem csak így parancsolgat?!

- Tudod mit?! Te inkább maradj csendben mert a végén még megiszom a maradék epres tejcidet, kisbaba! - nyújtom ki rá mondatom végén a nyelvem. Úgy tűnik hogy mostanában eléggé elbújt előlem a régi Jimin...

Látom ahogy Jungkook nyakán kidagadnak az erek és egyre idegesebb lesz. Őszintén szólva kezdek félni, de ahogy látom nem csak én vagyok így vele. Taehyung szorosan bújik a szekrényhez mintha csak bele akarna olvadni.

- Jimin. - szólít meg egy új, még nem hallott hangszínén. Ez sokkal mélyebb és tekintélytparancsolóbb. - Ha nem akarod hogy kurvára szétb*sszam a segged akkor most azonnal hagyd abba! - annyira megijedtem tőle hogy fülem farkam behuzva vártam hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. - Most pedig mindhárman leülünk és megbeszéljük hogy most mégis mi a f*sz van. - Indult el a nappali felé. Taevel csak bámultuk, majd mikor meghallottuk hogy kibiztosítja nála lévő fegyverét mindketten sietve követtük. Hosszú lesz ez a beszélgetés érzem....

1050 szó 💥
~dark0997 💜