𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

4.rész✴️

Jimin szemszöge :

Amint kimondtam gondolataimat szinte megfagyott a szobában a levegő. Csak az óra kattogását lehetett hallani a néma csendben.

Tudtam hogy hatalmas bajba keveredtem emiatt a kölyök miatt... Miután azok a gorillák elfogtak minket(mert persze kiderült hogy ez az eszement vadbarom valami k*rva értékes ékszert lopott el a Felszíniektől) csakúgy beb*sztak egy kocsiba. Utána meg meg akartak kötözni de nem hagyhattam hogy egy ilyen mocsadék hozzám érjen úgyhogy nem volt könnyű dolguk mit ne mondjak...

Végül ebbe a bazi nagy épületbe kötöttünk ki. Valamit pofázott nekem az egyik izomcsávó de nem nagyon érdekelt hogy őszintén megmondjam. Az agyam ezerrel kattogott hogy mégis hogy a fenébe tudok innen kijutni. Tudtam hogy tenni fognak velem valamit ha továbbra is itt maradok. Nagyon féltem, de az évek alatt ki tudtam fejleszteni egy álcát. "Soha ne mutasd ki az érzelmeidet, mert a gyengepontoddá válhatnak." Apám kiskoromtól kezdve ezt sulykolta belém. Nem mondanám hogy jó apa volt. Inkább jó katona és tanító.

Gondolataimból egy puha és meleg kéz ébresztett fel. Az éjfekete hajú aki szinte már a belépésétől kezdve engem bámul nyálcsorgatva, lassan húzza végig kezét arcomon.
- Ugyan, ugyan... Ne siessünk ennyire előre széps... - amint észhez tértem hogy valaki HOZZÁM ÉR, összekötözött lábaimat villámgyorsan előre lendítve rugtam meg lábszárát aminek hatására hátraesett eddigi guggoló pozíciójából. Az izomagy azonnal rám fogta fegyverét és hallottam ahogy ki is biztosította azt.
- Baszki Főnök! Jól van? - kérdezte a barna hajú akin látni hogy nem tiszta koreai. Pisztolyát egyenesen rám szegezte és szemében látszódott az elhivatottság és magabiztosság hogy ő bizony helyben le puffant ha a főnököcskéje úgy akarja. Jesszusom.. Mint egy pincsi kutya....

- Semmi baj Jackson, kaptam ennél már rosszabbat is. - válaszolta meglepetésemre teljesen nyugodtan a "főnök" . Felegyenesedett így megtudtam figyelni testét. Nagyjából 185 cmnek tippelném bár igy a földön csücsülve kicsit nehéz megállapítanom. Ruhája vadonatúj és valószínűleg a legdrágább szmokingot és nadrágot viseli. Nyakkendője tökéletesen harmonizál ruházatával. Teste eléggé kidolgozott, talán még engem is képes lenne maga alá gyűrnie. Vállai szélesek, pont annyira hogy kedvem legyen belekapaszkodn...

- Csak nem tetszem,szépségem?- hallom meg gondolataim főszereplőjét. Ahogy arcára nézek látom hogy egy elégedett vigyort villant felém, amelyet hozzáteszem szívesen letörölnék.

- Ugye nem gondolja hogy b*zi vagyok? Tudja léteznek még normális férfiak is. - mondom unott hangon végig szemébe nézve. Látom hogy szeme elsötétül és állkapcsa egy kicsit megrándul. A nyuszi mosolyból áttértünk a gyilkos tekintetre. Ezazz Jimin jól haladsz!

- Öhmm... Jungkook mennünk kéne szerintem.. - szólt közbe a másik férfi aki bejött vele az ajtón.

- Rendben. Jin te velem jössz. Jackson,te pedig le viszed ezt a jó madarat az pincébe és amikor majd visszajövök eldöntöm hogy mikor ölöm meg. Őt pedig - ekkor felém fordult és rám mutatott- vidd fel a szobámba.-ezzel a mondattal ő meg a sötét barna hajú kilépett a szobából.

Egyszerűen lefagytam. Mi az hogy felvinni a szobájába engem?! Esküszöm ha ez a perverz barom hozzám mer érni én...

- Na gyertek! - húzta fel a mellettem eddig dermedten ülő gyereket Jackson. Ezután hozzám ért volna mire én csak rámordultam és egy "amúgy sem tudnék megszökni innen" mondattal értettem vele hogy követem és teszem amit kér csak ne érjen hozzám.

A szobából kiértünk a folyosóra ahol "bevezetett" minket. Miután a végére értünk lekanyarodtunk jobbra onnan balra majd megint jobbre és végül egyenesen egy ajtóhoz vezetett utunk. Jackson kikapta zsebéből a kulcsait majd az egyiket a zárba helyezte és az egy nagy kattanással jelezte hogy kinyilt. Jackson kitárta a gyerek előtt az ajtót majd beljebb lökte.

- Te itt maradsz. Ha megpróbálsz megszökni garantálom hogy még ezen a folyosón sem jutnál túl élve. - mondta nekem az okostojás amire én egy bólintással válaszoltam. Miután bementek leültem az ajtó mellé. Még hallottam távolodó lépteik zaját, amely egyre jobban elhalkult ahogy előre haladtak. Nem telt bele 1 percbe már a néma csend vett körül. Utálom a csendet. Rühellem. Miért? Mert ilyenkor a gondolataim ellepik agyam és egyre nagyobbat lépek a depresszió felé.

A Felszín alatt születtem. Soha nem volt fogalmam arról hogy van más hely is ezen kívül. Egészen addig míg 6.as koromban meg nem hallottam apámat és az egyik barátját beszélgetni. Apám katona volt. Mindenki tisztelte. Anyám egy törékeny nádszál volt apám mellett. Anya 9 éves koromban halt meg. A mai napig felzaklat ha rá gondolok ugyanis ő volt az egyetlen ember aki szerett ezen a nyamvadt földön. Apám soha nem szerett, soha nem ölelt meg de mégcsak egy dicsérő szó sem hagyta el a száját soha. Idővel hozzászoktam a zord nevelésemhez és én is megkeményedtem. Mindig csak az edzés volt az amit csinálni akartam. Hogy miért? A Felszín alatt nagyon kevés az olyan ember aki ne akarna megrontani egy fiatal gyereket. Én pedig ezek közé tartozam. Nagyon sokszor támadtak rám már egészen kiskoromtól kezdve. Persze apa mindig segített nekem és ilyenkor ott volt mellettem.De persze volt olyan alkalom hogy magamnak kellett elintéznem vagy egy katona segített. 15 éves koromban az emberek félni kezdtek tőlem. Ez a félelem ott lent a tisztelet jele volt. Amint mondtam nem tudom elviselni az emberi érintéseket és ennek következménye az volt hogy az egyik támadómat sikeresen megöltem.

Mélázásomból a barna hajú ébresztett fel.
- Hahó itt vagy? - legyezte kezét szemeim előtt. Gyorsan felálltam és amint látta hogy készen vagyok elindult egy másik irányba. A folyosó a vége egy elágazásba torkollott. Itt jobbra mentünk. Ezután balra majd megint balra. Végül egy lift előtt álltunk meg.

Jackson benyomta a legfelső gombot és beszálltunk. Meg kell hogy mondjam ez az első hogy egy ilyenben vagyok. Amint el indultunk majdnem hátraestem. Miután megérkeztünk az ajtó kinyílt és egy újabb folyosón lyukadtunk ki. De ez a folyosó sokkal szebb volt. Piros bársony fedte be és arany díszítés lepte be mindenhol. A falakon festmények lógtak. Nagyjából úgy nézett ki az egész mint egy kastély amit a könyvekben láttam.

Jackson végül megállt egy hatalmas barna faajtó előtt. Elővette a kulcsait majd a legfényesebbet a zárba dugta.

Szemeim előtt egy akkora nappali díszelgett mint egy kisebb lakás. Hatalmas aranyozott ablakok tökéletes kilátást nyújtottak a városra. Ez volt az első alkalom hogy megpillantottam a Felszínt. Persze azok az idióták amikor megkötöztek szemfedőt is raktak rám úgyhogy nem sok mindent láthattam.

- Nem tudom hogy mit lát egy hozzád hasonlóban Jungkook de eléggé bejössz neki az tuti. - mondta nekem Mr. Nagyokos majd kilépett az ajtón magamra hagyva.

Mit akarsz tőlem Jungkook?

1063 szó😳
~dark0997💜