𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

21.rész✴️

Sajnálom hogy idepofátlankodok de megszeretném köszönni nektek hogy több mint 1k megtekintés van már a könyvön! ❤️
Ez nagy dolog számomra, hisz ez az első könyvem. Köszönöm mindenkinek❤️❤️❤️
Na és itt is van egy újabb rész 😉remélem most sem okozok csalódást😅💜💜Puszi 💋

Jimin szemszöge :

Az este egész kellemes volt ahoz képest amit gondoltam. Reggel a felkelő nap sugarai ébresztenek, melyek habár gyönyörű színekbe öltöztetik az erdőt, nem tudok neki örülni.

Állandóan azon gondolkodom hogy vajon hol lehetek, és hogy milyen messze Jungkooktól. Hihetetlen hogy ez a fiú fontosabb nekem az életben maradásomnál. Mert igen. Jungkook fontosabb mint az életem.
Újra akarom hallani az édes nevetését, látni akarom ahogy valamire nagyon koncentrálva ráncolja össze a szemöldökét. Vagy tudni, hogy egyáltalán életben van e még.

Úgy döntök hogy körülnézek az erdőben, hátha találok egy ösvényt. A tegnapi hosszú futás miatt nagyon fáj a lábam, főleg mivel a növények fel is sebezték, így tiszta vér. Talán ez érdekel most a legkevésbé.

Már egy jó ideje sétálgatok össze vissza az erdőben, mikor a hasam jelzi hogy már majd' két napja nem vettem magamhoz semmi élelmet. Mintha láttam volna valahol egy bokrot bogyókkal...

Gyorsan elkezdek visszafele futni, miközben próbálom magamban felidézni hogy hol is láthattam.
Ahogy egyre kijjebb jutok az erdőben, hangokra leszek figyelmes. Hirtelen megállok és hallgatózni kezdek. A bal oldalam felől mozgást észlelek egy bokornál. Az este készített fa karómat magam előtt tartva várok hogy "látogatóm" megmutassa magát.

Lassan közelebb sétálok a bokor irányába. Remélem hogy nem akar ez a valami megölni mert semmi esélyem sem lenne. A szervezetem teljesen le van gyengülve, ráadásul lábaimból folyamatosan folyik élénkpiros vérem. Csodás.

- Gyere elő! - hangomat egy 8 éves kislány megirigyelhetné. Erről a helyzetről azonnal Tae jut eszembe. Istenem remélem jól van...
Meglátok magam mellett 1 méterre egy hosszú fadarabot. Azt felvéve megyek még közelebb a cserjéhez, majd a bottal kezdek közelíteni annak belseje felé.

A bennem keletkezett félelemtől homlokomon izzadságcseppjeim versenyt futnak egymással. A bot végével megbirizgálom a bokrot, mire egy galamb száll fel a bokorból. Azonnal szívemhez kapok, de kissé meg is nyugszom hisz nincs senki itt, akitől tartanom kéne...

- A francba veled, hülye galamb... Majdnem beszartam.-suttogom, majd eleresztek egy halvány mosolyt.
- Nagyon férfias. - hallok meg magam mögül egy mély férfi hangot. Ijedtemben akkorát sikítok, melyet még a világ túlsó végén is hallhattak. A karót az idegen felé tartva, távolodok el tőle, periférikus látásomnak köszönhetően, pedig ellenőrzöm nincs e itt más rajta kívül.
- Nyugi cicus, egyedül vagyok. - mondja egy kacér mosoly kíséretében. Mondata befejeztével közelebb sétál hozzám, mire bepánikolok. Ugye nem akar hozzám érni?
- Azt tedd csak le- mutat a karó felé, mire megrázom a fejem. - Vagy ide is adhatod. - nyújtja ki kezét, mely alig van tőlem egy méterre. Az agyam tálcán kínálja nekem az ezzel járó veszélyek listáját. Észre se veszem, hogy ameddig azon gondolkodom hogy vajon hogyan tudnék feltűnésmentesen felszívódni innen,olyan közel lép hosszú lábaival felém, hogy kikapja kezeim közül a fadarabot.

Le fagyva bámulom üres kezeim, miközben észlelem hogy valahova maga mögé dobja a fegyverem. A pánik véglegesen elönti agyam, mire testem jól észrevehető remegésbe kezd. Szemeimet szorosan lehunyva tartom és várom hogy mit fog tenni.
- Hé,minden oké? - hallom meg aggodalommal teli hangját, majd érzem hogy keze vállamat súrolja. Azonnal oldalra lépek, merre egy meglepett hangot ad ki magából.
- Ne érj hozzám. Most pedig felejtsd el hogy valaha is találkoztál velem. - gyűjtöm össze végül bátorságom. Magamban egy ezer wattos vigyort engedek meg magamnak, mivel végre sikerült férfinak lennem.
- Ugyan én csak ismerkedni akarok. - hallom meg szórakozott hangját, mire nem bírom tovább, ráemelem szemeim. Sötét barna haja szemeibe lóg, melyek világos barna színben csillognak. Majdnem olyan magas mint Jungkook, de tőlem így is másfél fejjel nagyobb. Ruhái mind tiszták, de van benne valami furcsa. Jelzések vannak a kabátján, a pólóján még a nadrágján is. Mindenhol ugyanaz. Egy hold.

- Látom észrevetted a jelzéseim. És igen, azért küldtek hogy visszavigyelek. - néz komolyan szemeimbe, de mintha egy kis sajnálatot vélnék felfedezni tekintetében. Ne. Így nem fogom megtalálni Jungkookot! Az se biztos hogy egyáltalán addig életben maradok. A sok érzelemtől könnyeim utat törnek maguknak.
- Kérlek ne. - mondom sírós hangon, majd felzokogok és térdre esem előtte. Egy pár pillanatig csak megilletődve néz le rám, majd szeme egy másfajta csillogást vesz át.
- Miért? - guggol le elém.
- Meg kell találnom valakit.
- A szüleid?
-... Mi? - vágok értetlen fejet. Ez kajak gyereknek néz?!

Ezután mindketten bemutatkoztunk. Megtudtam hogy Lee Hongbinnak hívják és egy maffia tagja. A Moonlight jelei vannak rajta ruházatán. Én is elmondtam neki egy pár dolgot, még azt is hogy iszonyodom az érintésektől.

- És akkor most visszaviszel? - kérdezem meg a legtöbb fájdalmat belecsempészve hangomba. Sajnos ki kell használnom helyzetem, mivel a beszélgetés alatt rájöttem hogy eléggé bejövök neki. Bocsi Hongbin...
- Hajj.... - sóhajt egy nagyot. Egy pár percig még szemezünk egymással, majd elmosolyodik.
- Rendben. Elengedlek egy feltétellel. - emeli fel mutató ujját - a jövőben még találkozunk. És ha nem jött össze ezzel a Jungkook gyerekkel, én itt leszek. - kacsint rám, mire csak megforgatom szemeim egy mosoly kíséretében.

Nem telik el 2 óra és már a kocsit vezetve megyek egy elhagyatott úton. Végül Hongbin odaadta nekem az autót amivel ő jött. Azt mondta nem lesz belőle gond, majd azt mondja hogy elfelejtette hogy hol hagyta. Én még most sem vagyok meggyőződve e felől, hisz simán le tudják nyomozni. Dehát ahogy feltűnt, ő sem egy Einstein...

Éppen egy rögösebb földútra készülök lekanyarodni, mikor a motor úgy dönt hogy feladja a harcot. Idegességemben egy hatalmasat vágok a műszerfalra. Fantasztikus. Újra itt vagyok egy erdő közepén, egy lefulladt kocsival és mindjárt le megy a nap is.

Egy nagyot ordítok tehetlenségemben, mikor is észreveszem a visszapillantó tükörből hogy valaki közeledik az autó felé, zombikhoz hasonló járással...

~dark0997 💜