Jimin haptefóbiával éli mindennapjait.
Nem könnyű kivetettnek lenni egy olyan helyen, ahol az életben maradás a fő cél.
Egy nap lehetősége nyílik feljutni egy teljesen másik világba.
Az már más kérdés hogy hogyan.
(Ez az első könyvem itt, szeret...
- Éppen ezért, adok neked egy utolsó esélyt. - fejezi be mondatát Siwon. Hirtelen nem is tudtam hogy sírjak e vagy nevessek. Elvitték magukkal Jimint, meglőttek, megvertek, éheztettek aztán a múlt is újra előjött. Ez a pár nap nagyon "mozgalmas" volt. És ezek után lehet, hogy vissza kapom az életemet.
- A kis barátod minden lépését nyomon követtük. Elengedtük az egyik alkalmazottadat, aki eztán kapcsolatba került vele, majd együtt is maradtak. Ezután felvették a nagybátyjáddal a kapcsolatot és jelenleg nála tartózkodnak. Épségben vannak. Márcsak egy kérdés maradt bennem...
Arcomat Siwon felé fordítottam, aki szemlátomást nagyon gondolkodott valamin. Felőlem aztán azt csinál amit akar, ha szeretné meg is verhet. Csak az a lényeg hogy kaptam egy utolsó esélyt az életre. Jiminnel.
- Igen? - kérdezem meg rekedtes hangomon. Eléggé a sírás határán vagyok, úgyhogy remélem nem egy érzelmes szöveggel áll elő, mert azért szeretnék erős maradni. Ha már azt a sok verést kibirtam, nemár egy mondaton bőgjem el magam...
- Arra gondoltam, hogy mi lenne ha... - Ha? - Ha... egyesítenénk a két maffiát.
Jimin szemszöge :
- Úgy döntöttem hogy amíg ez az egész el nem rendeződik, nálam fogtok lakni. - szólal meg Jin. Egész úton egy mondatot nem szóltunk egymáshoz, a kérdésem óta. Minden maradék remény és életkedv elszállt belőlem. Csak bámulok ki magamból üveges tekintettel, a külvilágot teljesen kizárva.
Hallom ahogy a vezető valamit mond Jinnek egy másik nyelven (talán japánul) és a következő percekben már mindenki pakolja a cuccát, mivel hamarosan megérkezünk. Megfogom kulacsomat, melyet Jintől kaptam, azt a kevés ruhát amit még Wonho talált, majd belerakom egy nagyobb hátizsákba. Hanyagul vállamra dobom, úgy lépek ki a vakító fénybe. Szemeim elé emelem jobb kezem, mivel még nem szoktam meg a kocsiban töltött idő után a fényt. Miután mindenki ki szállt elindultunk egy hosszúnak tűnő földúton.
Már vagy 15 perce sétálunk, fogalmam sincs hogy hova, mikor a távolból meglátok több egymás mellett sorakozó autót. Szemeim azonnal egy fehér BMW-n akadnak meg.
Ez nem Jungkook kocsija....?
Amint végigfut ez a gondolat fejemben, a vezető felőli oldalon nyílik is ki a kocsiajtó.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tátott szájjal bámulom ahogy egyenesen felém jön. Sötétbarna haját a szél össze vissza fújja, ami még tökéletesebbé teszi külsejét. Mikor íriszeimet arcára emelem, látom hogy szeme egyre jobban elhomályosul, mint aki mindjárt elsirja magát. Az utolsó pár métert már futva teszi meg. Mikor hozzám ér, azonnal erős karjai közé zár. Én csak ott állok mint egy darab fa (sz😏) és próbálom feldolgozni hogy mégis mi a bánat történt.
Amint megérzem Jungkook férfias illatát nem bírom tovább és cuccomat ledobva magamról átölelem, míg fejemet mellkasába temetem és szabadon engedem könnyeimet.
Mindketten csak ott állunk egymást szorongatva és sírunk. De ezek boldogságkönnyek. Hogy végre újra együtt lehetünk és nem szakít el egymástól senki.
- Soha többé nem foglak elengedni. Soha. - hallom meg Jungkook tompa hangját. Istenem, mennyire hiányzott! A hangja, az illata, az ölelése... Az érintése.
Miután elváltunk egymástól, felemelem fejem, hogy lássam arcát. Szemei teljesen pirosak a sírástól, bár én biztos sokkal pirosabb vagyok. Már csak a közelségéből adódolag. Ujjaival végigsimít arcomon, könnyeimet eltüntetve. Szemeivel ajkamat fixírozza, melyet egy mosolyra húzok. Mikor észre veszi azonnal szemimbe néz és egy huncut vigyor kúszik tökéletes arcára.
- Szabad? - kérdezi rekedt és mély hangján, amibe beleborzongok. Egy aprót bólintok, mivel eszméletlenül hiányzik ajka közelsége.
Nem kerülgeti a forró kását, azonnal lecsap ajkaimra. Óvatosan kezdi kóstolgatni párnácskáimat, mintha csak először csókolna. Azonnal viszonzom szája mozgását, mely egy elégedett morgást csal ki belőle. Kezeit lejjebb csúsztatja derakamra, melyet élvezettel kezd el markolászni. Közben csókja is egyre vadabbá válik. Nyelvével bejutást kér, melyet meg is adok. Ízlelőszerveink találkozásának pillanatában belenyőgünk csókunkba. Pornófilmbe illő jelenetünket egy hangos torokköszörülés zavarja meg.
- Szia, Chim! -látom meg Taehyung mosolygós fejét, majd a többieket is. Jackson, Kihyun, Suga, Wonho, Jin, Taemin és egy ismeretlen alakot pillantok meg a csapat mellett két gorillával.
Lassan elengedem Kookot, aki azonban derekamnál fogva még közelebb húz magához. Egy halk "sziasztok" - ot mondva figyelem továbbra is az ismeretlent. Ő is ugyanúgy engem néz, de semmit nem tudok kivenni nézéséből.
- Elég lesz. - szólal meg Jungkook mögöttem kissé idegesen. - Oh, milyen udvariatlan vagyok. A nevem Choi Siwon. De szólits csak Siwonnak. - hajol meg előttem. Nem tudom mire venni viselkedését, de én is meghajolok előtte, tiszteletem jeléül.
Miután mindenkivel beszéltem egy pár szót,Jungkook a táskámat a kocsi csomagtartójába téve intett hogy mehetünk. Én egy bólintással jeleztem hogy oké, majd el is indultam volna, ha nem tart vissza egy kéz. Wonho nézett le rám. Értetlenül bámultam vissza fekete szemeibe.
- Mi az? - kérdezem tőle azonnal. Erre ő csak karomon lévő kezét elvéve vakarja meg tarkóját. - Hát tudod nem nagyon akarok Jacksonékkal menni úgyhogy, nem mehetnék veletek? - kérdezi meg segítségkérően rám nézve. Én csak mosolyogva megforgatom szemeim majd elindulok, mostmár Wonhoval Jungkook felé.
- Hé! - hallom meg hátam mögül valaki hangját, majd futó lépéseket. Meg fordulva veszem észre ahogy Taemin fut felénk. Ezt nem hiszem el! Még hány embert kell fuvarozgatni?!
Miután mindenki beszállt a járműbe, Jungkook morogva beindítja a kocsit. Látszik rajta hogy inkább lenne bárhol máshol csak ne itt. Én csak rámosolygok, melyre arcizmai ellazulnak és ő is egy kisebb görbületet varázsol ajkaira.
- Amúgy lehetnétek kevésbé ilyen nyálasak legközelebb. - hallom meg a hátsóülésről Wonho hangját. Jungkook erre egy éles kanyart vesz be, melynek az lesz a következménye hogy az előbb megszólaló jól beveri a fejét az ablakba. - Amúgy te meg lehetnél kevésbé olyan faszfej mint, amilyen mindig vagy. - vág vissza Kook. Magamban egy jót mosolygok gyerekességükön.
- Akkor legközelebb ne előttem nyomd le Jimin torkán a nyelved, köszi. - morogja Wonho miközben fejét simogatja. - Fejezd már be! Valld be hogy csak féltékeny vagy rájuk! - szól közbe az eddig csendben ülő Taemin. - Hogy mi?! Inkább kussolj és maradj ki a nagyok dolgából! - rivall rá gúnyosan Wonho. Mindig szívják egymás vérét. Szegény Taemin közülünk a legfiatalabb, így őt állandóan ezzel csesztetik. Meg persze az angol tudása sem a legjobb...
- Inkább mindketten kussoljatok, mert kibaszlak titeket a kocsimbol! - kiált rájuk Jungkook. Erre már muszáj felnevetnem, hisz olyan hatást kelt, mintha éppen a veszekedő gyerekeit csititgatná. Alig várom hogy haza érjünk és végre kettesben lehessünk.
