𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

25.rész✴️

Jimin szemszöge :

- Jimin segítenél? - hallom meg Jiyoung hangját a konyha felől. Egy nagy mosoly kíséretében indulok a szeszélyes nő irányába. Miután elhagytuk a "házunkat" és szóltunk Jinnek hogy találtunk egy közeli tanyát, el is indultunk még aznap úti célunk felé. Az út elég hosszú volt és mivel eléggé alultápláltak voltunk, majdnem egy egész napba telt, mire megérkeztünk. Kívülről nagyon barátságos látványt nyújtott.

Wonho egy hatalmasat kurjantott, mikor meglátta. Hirtelen pánikba estem, hisz mi van ha azt hiszik huligánok vagyunk, akik ki akarják őket rabolni? Főleg ha a nagypapinak még van egy puskája is...

- Kuss! - fordítottam fejem ennek a hülyének az irányába. Ő csak eleresztett egy fáradt mosolyt, ami nagyjából egy "Te sose változol meg, Jimin" - nel ért fel. Alaposan körülnéztem. A ház és a gyep is gondosan van megcsinálva, úgyhogy vagy fiatalok vagy esetleg középkorúak élhetnek itt. Eléggé valószínű hogy hátul van a kert rész, legalábbis a fáról úgy láttam.

- Gyere. - mondja Wonho, mire szemeim a kétszeresükre nőnek.
- Te hülye vagy?! És mi van ha van náluk fegyver? Tudod, így a semmi közepén élve, nem ahoz szoktak hozzá, hogy a semmiből csak úgy ide teremnek az emberek! - kiabálom suttogva. Igen,én olyat is tudok.
- Nyugi, csak belopózunk az egyik ablakon, magunkhoz veszünk pár cuccot és tovább is állunk. - vázolja fel terveit ez az agyalágyult.
Levegőt beszív és kifúj. Be. Ki. Be. Ki.
Orrnyergemet nyomorgatva szólalok meg.
- Először is. Rohadtul itt kell maradnunk, mert ha esetleg elfelejtetted volna, csak itt van rendes telefon, hogy Jin tudjon szólni nekünk. Másodszor. Én biztos nem fogok senkit sem meglopni. Harmadszor pedig,mi lenne ha néha használnád a rohadásban lévő agyadat te szerencsétlen?! - emelem meg a hangom a végére, amit azonnal meg is bánok, mivel a teraszon kigyúlnak a sárga színben égő lámpák.

Azóta eltelt 3 nap. Kiderült, hogy az itt lakók nagyon is kedvesek. Jiyoung egy fantasztikus nő, elsőre megkedveltem. Nagyon határozott és megbízható. A férje Donghae is nagyon kedves volt velünk, sőt Wonhoval nagyon jól kijönnek.

Ami először furcsa volt nekem hogy Wonho és Jiyoung, miután elmondtunk magunkról mindent elvonultak beszélgetni, ami után eléggé távolságtartóan viselkedtek egymással. Sőt, ahányszor Jungkook neve szóba került, Jiyoung furán viselkedett. De egy idő után elengedtem a témát.

- Végre, hogy ide értél! Azt hittem hogy már soha nem jössz! - szólt rám, de arcán ott bújkált egy pimasz mosoly. Csak kuncogtam egyet, majd neki is álltam megpucolni a répát meg a krumplit.
- Ha azzal végeztél, kimennél nekem a kiskertbe újhagymáért?- kérdezte,mire azonnal felálltam helyemről és elindultam a kedvenc helyemre. A veteményes közelében van egy kis ösvény, ami egy kisebb vízeséshez vezet. Ezt még aznap fedeztem fel, mikor megérkeztünk.