Jimin haptefóbiával éli mindennapjait.
Nem könnyű kivetettnek lenni egy olyan helyen, ahol az életben maradás a fő cél.
Egy nap lehetősége nyílik feljutni egy teljesen másik világba.
Az már más kérdés hogy hogyan.
(Ez az első könyvem itt, szeret...
- Kincsem ez valami isteni! - mondja teli szájjal Jungkook. Én csak elvörösödve hallgatom dícséretét. - Ugyan, ez semmi. - kezdem kínomban könyökömet simogatni jobb kezemmel.
Miután összeszedtük magunkat a fürdőben, immár kielégülten folytattuk utunkat a konyhába. Én megmondtam, hogy ebből ebéd lesz... Mióta elkezdtünk enni, néma csend van. Persze Kook néhai megszólalásai kivételek. De ez a csend olyan... Meghitt. Mintha egy igazi otthonom lenne, amin osztozkodnék a szerelmemmel. Nagyon tetszik ez az érzés, szeretném ha ez örökre így maradna.
- Min gondolkodsz, baby? - kérdezi két falat között uram. Erre a becenévre egy szégyenlős vigyor kúszik ajkamra. Soha nem hittem volna hogy bárki is így fog szólítani. Pláne nem egy ilyen tökéletes valaki, mint Jungkook. - Semmi, csak eszembe jutott pár dolog. - kezdem el tányéromat szugerálni, miközben villámmal matatok az ételben. Mióta újra kerék vágásba jött az életünk és lezárhattuk magunk mögött ezt a maffiás - múltas kínzó emléket, rájöttem hogy eléggé meghíztam. Igazából nem is figyeltem oda hogy mit eszek, régen pedig egyáltalán nem volt erre szükség mivel ha aznap tudtam zsákmányolni ételt, akkor ehettem ha nem, akkor nem ettem semmit.
- Már megint elkalandoztál, baba! - zökkent ki gondolataimból. Vigyorgó feje olyan édes külsőt kölcsönöz neki, hogy nehéz el hinni: "Jeon Jeongguk, a maffiavezető több ezer embert ölt már meg, emellett lopott ékszerek és egyéb értéktárgyak fekete piaci eladását segíti.,,
Persze.
- Úgy gondoltam, hogy ma délután elmehetnénk a városba sétálni. Tudod ilyen hülye romantikus séta vagy mi. - fonja össze kezeit mellkasa előtt. Látszik, hogy nagyon nem akar ebből a kemény fiús belsőből romantikus lovagot eszkábálni, úgyhogy egy kuncogás kíséretében csak bólintok, beleegyezésem jeléül.
- Jackson, ne bassz fel. Direkt mondtam, hogy ezt a napot Chimmel... Vagyis Jiminnel akarom tölteni... Igen. - hallom meg Kookie hangját a nappaliból. Valószínűleg Jacksonnal vitatja meg a szokásos "már én pedig kurvára nem fogok bemenni" és "jó 5 perc és ott vagyok, csak kussolj már" című beszélgetésüket. Egy nagy sóhajt kiengedve adom a saját magam tudtára, ismét nem lesz romi délután Kookal. Munka:999 , Jimin:0.
- Kincsem. - hallom meg a szoba ajtóból a már jól ismert hangot. Buksimat felé fordítva mérem fel: fekete nadrág, fehér ing, nyakkendő. Hiába hogy kurva dögös, tudom hezitálás nélkül megy munkába, engem itthon hagyva egyedül. Csak egy halk "ezt nem hiszem el, de tudom hogy már hozzá kell szoknom" sóhajjal díjazom megjelenését.
- Jimin ne csináld ezt. - emeli meg kissé hangját. - Rohadtul jól tudod, hogy itthon akarok maradni veled, de nem lehet. Chim, ez nem csak egy munkahely. Ez egy maffia és itt nem vehetek ki szabadnapot. Sajnálom. Majd jövök. - hajol hozzám közelebb egy búcsúcsókra, de ajkai csak homlokomat érik. Egy lemondó sóhajjal hagy ott. Szevasz magány, rég találkoztunk!
Amíg Jungkook távol volt, igazából semmit sem csináltam. Tévéztem, ettem, úgyhogy a fogyókúrának is annyi. Na mindegy.
Épp a kanapén tespedek, mikor meghallom hogy valaki a csengőnkön szeretne aludni. Egy halk káromkodás után odabattyogok az ajtóhoz, majd kinyitom a nyílászárót. Megilletődött képpel fordulok az ajtóban álló Sugához.
- Hát te? - kérdezem, ezzel beszélgetést kezdeményezve az előttem állóval. Ő csak közömbös arccal mutatja meg a kezében lévő kocsikulcsokat. - Most én leszek a személyes fuvarozód, úgyhogy élvezd ki, mert ez volt az első és az utolsó. Gyorsan kapd össze magad. Vagy veled vagy nélküled, de elindulok. - jön be mellettem a lakásba. Most visszaszólnék valami csípőset, de inkább azt próbálom magamban megfejteni, hogy mégis hova akar vinni.
Egy "mindegy, legalább nem fogom magam halálra unni",elindulok a ruhásszekrény felé.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután kiválasztottam a darabokat, gyorsan magamra kapkodom mert hallom már, ahogy Suga a kulcsokkal bajlódik. Odafutok hozzá, majd egy "végre" elmormogása után elindul. Nem értem, hogy hogyan jöhettek össze Tae-vel. Tae egy kis édes, imádnivaló csokis gombóc, nutellával a tetején, míg Suga a vasárnapi ebédről megmaradt kelbimbó.
Beszállunk fekete járgányába, majd tövig tapossa a gázt. Jó hogy előtte még bekötöttem magam, mert különben már alulról szagolnám az ibolyát. Mily' gyönyörűen fogalmazok ma, fel sem tűnt. - A kurva életbe!- kiáltok fel, mikor egy hatalmas kormányrándítással veszi be az egyébként FOKOZOTTAN VESZÉLYES! tábla utáni kanyart. Ennyit erről, hogy minden 21.századi, civilizált körülmények között élő ember tud olvasni.
- Nem is tudtam, hogy tudsz káromkodni. - csal ajkaira egy hatalmas mosolyt utazó társam. Én csak karba tett kézzel durcizok az ülésbe süppedve. Nem telik el 10 perc, egy elég ismerős városrészt vélek felfedezni. Én már jártam itt. És nem is egyedül.
- Na megérkeztünk szőkeség. - parkol le Suga. Egy kissé megsértődöm ezen a beceneven, hisz ő is szőke. Legalábbis még nem lettem szinvak. Ahogy kiszállok az élettel teli, friss levegő rögtön orromba kúszik. Egy mosolyt varázsolva arcomra kezdem követni a másik szőkét. Ő közben rágyújtott egy szál cigarettára is. Ez Jungkooknál is elég nagy probléma. Hiába hogy azt mondja, csak néha szív el egyet-egyet, tudom hogy hazudik.
Éppen a gyönyörű zöld lombkoronájú fákat vizslatom szemeimmel, mikor egy nem oda illő dolgot vélek felfedezni. Egy fekete bőrkabát oldalát látom. Annak gazdája bizonyára a fa másik oldalán, annak neki dőlve áll. Szerencsémre, azonnal felismerem a ruhadarabot, így zakatoló szívvel futok szerelmemhez.
- Szia, baba. - hallom meg kuncogó hangját. Én erősen mellkasába dugva fejemet, szívom magamba a számomra legérzékibb illatot ezen a világon. - Szia. - nézek fel rá. Ő egy jó fejjel magasabb, így majdnem ki kell törnöm a nyakamat, hogy megpillanthassam gyönyörűen férfias arcát.
Egy ideje kéz a kézben sétálgatunk, abban a parkban, ahol az első randink is volt. Hát nem hihetetlen! Mióta találkoztam Kookal majdnem 5 hónap telt el. Az első randinkon még virágoztak a cseresznyefák, május eleje lehetett. Pontosabban május 2. Most pedig egy nyári, kissé hűvösebb délutánon kamatoztatjuk szerelmünk gyümölcsét.
- És hogy hogy most itt vagyunk? - teszem fel, a bennem már régóta megfogalmazott kérdést. Teste mintha egy kissé megfeszülne, ajkán mégis ott marad az a bizonyos mosoly. - Mára valami különlegeset terveztem.
Ezután elmentünk fagyizni is. Én vaníliásat kértem, míg Kook epreset. Ki gondolta volna?
Most épp egy padon ülünk egymásnak dőlve. Egyszerűen olyan fantasztikus ez a délután, nem akarom hogy vége legyen. - Kookie, áruld már el hogy mi az a különleges dolog, amit mára terveztél! - kezdek el hisztis hangon beszélni hozzá, hisz tudom erre mindig elmondja ami éppen a szívét nyomja.
Látom, hogy dzsekije zsebében kezd el matatni, ezért fejemet levéve kezdem el kémlelni teste mozdulatait.
- Chim, most valami nagyon komolyat szeretnék kérdezni.
